145836. lajstromszámú szabadalom • Bázisos tűzállótéglák betétlapokkal

Megjelent: 1959. december 3.1. ORSZÁGOS TALÁLMÁxNYl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.836. SZÁM 80. b. 8. OSZTÁLY — HE—316, ALAPSZÁM Bázisos tűzállótéglák betétlapokkal Heuer Rüssel Pearce, Philadelphia 2 (USA) A bejelentés napja: 1958. június 20. Amerikai Egyesült Államokbeli elsőbbsége: 1957. június 20. A jelen találmány olyan bázisos tűzálló téglákra vonatkozik, amelyeken, ill. amelyekben oxidálható külső és belső fémlapok vannak, és amelyek ipari kemencék, mint Siemens—Martin kemencék függőmennyezeteinek és támasztott falainak építésére alkalmazhatók. A találmány célja a bázisos tűzállótéglák előállítási költségeinek csökkentése, továbbá az ilyen téglák belső lemezei és az oxidálható külső fémlemezei közötti összeköttetés létesítésének megkönnyítése. A találmány számos lehetséges megvalósítási módjai közül a csatolt rajzok csupán néhány, a világos ábrázolhatóság, jó üzemi megvalósíthatóság és a találmány alapjainak világos szemléltetése szempontjai alapján megválasztott kiviteli alakot mutatnak be. Az 1. ábra a találmány szerinti bázisos tűzállótéglák egyikét szemlélteti, a 2. ábra 1—1 vonalának megfelelő keresztmetszetben; látható továbbá az ábrán a sajtolóforma is, amelyben ez a tégla készül. A 2. ábra az 1. ábrán feltüntetett 2—2 vonal szerinti metszetben mutatja ugyanezt a tűzálló téglát; a sajtolóforma ezen az ábrán nincsen feltüntetve. A 3. ábra a találmány szerinti tűzálló tégla egy módosított kiviteli alakját szemlélteti, az 1. ábrához hasonló ábrázolási módban. A 4. ábra a 2. ábrához hasonló ábrázolási módban szemlélteti a 3. ábra szerinti kiviteli alakot. A találmányt az alábbiakban az ábrák alapján fogjuk közelebbről magyarázni, hangsúlyozzuk azonban, hogy a találmány köre nincsen az ábrákon bemutatott kiviteli alakokra korlátozva. Számos különféle kemencében, amelyekben igen magas hőmérsékletek léphetnek fel — ilyenek pl. a Siemens—Martin kemencék — a mennyezetek és a falazatok kiképzésére célszerűen bázisos tűzálló téglákat alkalmaznak. Az ilyen tűzálló téglák előállítására különféle bázisos tűzálló nyersanyagokat alkalmaznak, ezek közül leginkább a magnéziumoxid, a krómmagnezit és a magnéziakromit kerülnek alkalmazásra. Az ilyen bázisos tűzálló téglák esetében •—amint ezt Heuer és Fay az 1957. május 7-én kiadott 2 791 116 sz. amerikai szabadalom leírásában kimutatták — célszerű oxidálható' fémből készült külső és belső lapokat alkalmazni, és a kemencébe kiégetetlen téglákat beépíteni, amelyek első ízben a kemence üzembehelyezésekor lesznek a kemence üzemi hőmérsékletének kitéve. A belső betétlemezek elhelyezése és ezeknek a külső borítólemezekkel való összekötése terén eddig számottevő nehézségek léptek fel; nehézségekkel járt továbbá az is, hogy a betétlemezeknek a sajtolási művelet folyamán megfelelő tartást biztosítsanak. Azt találtam, hogy az eddigieknél kedvezőbb tulajdonságokat mutató, oxidálható belső és külső fémlapokkal ellátott tűzálló tégla készíthető, az eddigieknél kisebb költséggel, ha belső betétlernezként U-alakban meghajlított lemezt vagy lemezeket alkalmazunk, mimellett az U szárai abban az irányban helyezkednek el, amelyben a sajtolás történik, az U-alak alapfelülete pedig hegesztéssel vagy más alkalmas módon a vele szomszédos külső lemezhez van kötve. Az oxidálható fémlemezek — mind a belső, mind a külső lemezek — előnyösen kis széntartalmú acélból készülhetnek, alkalmazható azonban erre bármely oxidálható és szerkezeti elemek készítésére alkalmas fém vagy ötvözet, amennyiben az a tűzálló tégla forró oldalán fellépő hőmérsékletek hatására a kívánt módon viselkedik. Nem szükséges, hogy az alkalmazott fém vagy ötvözet szobahőmérsékleten oxidálódjék, elegendő, ha az oxidáció a kemence magas hőmérsékletén bekövetkezik; ezért — amennyiben ez kívánatos — rozsdamentes acél, mint pl. 18%-os krómacél, 8%-os nikkelacél vagy 16%-os krómacél vagy egyéb vas-króm ötvözetek is alkalmazhatók. A belső és külső lemezek vastagsága legyen célszerűen 6,4 és 0,4 mm között, előnyös, ha vastagságuk 1,6 mm körül van. A kemence üzeme folyamán fellépő magas hőmérséklet hatására a tégla legmelegebb véglapiánál levő lemezek oxidálódnak, és az így kép-