145836. lajstromszámú szabadalom • Bázisos tűzállótéglák betétlapokkal
2 145.836 ződött friss fémoxid reagál a tégla tűzálló bázisos anyagával, elsősorban a magnéziumoxiddal és a krómércben jelenlevő kísérő anyagokkal, ennek során magnéziaferrit keletkezik, amely azután egységes anyagszerkezet kialakulására vezet és gátolja a repedések fellépését. A találmány értelmében több belső lemezt alkalmazunk, amelyek lényegileg egyenlő távolságra helyezkednek egymástól és a tégla oldal. lapjain .a belső lemezekkel párhuzamosan elhelyezett külső lemezektől, mimellett az U-alakú belső lemezek jó eredmények elérése érdekében kétszárúakra vannak kiképezve, adott esetben azonban, amennyiben ez kívánatos, többszárúak is lehetnek. A belső lemezek a tégla méretének nagyobb részén, célszerűen legalább a teljes méret 75%-ig keresztülnyúlnak abban az irányban, amelyben a sajtolás történik; hosszirányban célszerűen a tégla teljes hosszának legalább 80%-ára terjednek ki. Előnyös, ha ezek a lemezek közel a- tégla hideg végéig, vagy egészen odáig érnek. A tűzálló tégla előállítására alkalmazott nyersanyagkeverék zsugorított magnezitből (agyonégetett magnezit) vagy elektromosan megolvasztott magnéziumoxidból állhat. Magnezit helyett kromit is alkalmazható; e célra megfelelő kromitmagnéziumoxid keverékek pl. a következők: 75 súly-% kromit és 75 súly-% zsugorított (agyonégetett) magnezit. A tűzálló tégla anyagának égetetlen állapotban való kötését szerves kötőanyagok, mint szulfitlúg-maradék, ill. szulfitlúg-szurok, dextrin, enyv vagy arabmézga, vagy szervetlen kötőanyagok, mint vizes nátriumszilikát-, magnéziumszulfát-, magnéziumklorid- vagy nátriumbikromátoldat alkalmazásával biztosíthatjuk. A kötőanyag mennyisége rendszerint kb. 1% szárazanyag, a tégla tűzálló nyersanyagára számítva; ez a mennyiség ritkán haladja meg a 2%-ot és sohasem nagyobb 5%-nál. A téglák sajtolására legalább 70 kg/cm2 , előnyösen 350 kg/ cm'2 -t meghaladó nyomás alkalmazandó. Tűzálló téglán e leírásban mindenfajta szokásos kiképzésű tűzálló tégla és alaktest, valamint mindenféle profilozott vagy tartó-, ill. csatlakozószervvel kiképzett tűzálló építőelem vagy tömb értendő. A találmány szerinti tűzálló téglák előállításához az 1. és 2. ábrán ábrázolt alak esetében olyan méretű (20) külső lemezt alkalmazunk, amely a tégla (21) felső lapját teljesen elfedi. Emellett egy vályú- vagy csatornaalakú (22) belső lemezt alkalmazunk, amely egy (23) alaplapból és két, egymástól bizonyos távolságra, általában párhuzamosan elrendezett (24, 25) szárból áll; ennek az U-alakú belső lemeznek az alaprésze pl. ponthegesztés útján van egyesítve a (20) külső lemez egyik oldalával, célszerűen ennek középvonala mentén (26). Az U-alakúra kiképzett (22) belső lemez — amint a 2. ábrán látható — célszerűen a tégla hosszának legalább 80%-ára kiterjed,.kívánatos azonban, hogy valamivel rövidebb legyen a tégla teljes hosszánál és a (20) külső lemeznél, úgyhogy a tégla végein, ahová a belső lemez már nem ér el, a (27) tűzálló anyag belső lemezek által nem tagoltan, szabadon van jelen. Ezenkívül alkalmazunk még egy U-alakú (28) külső lemezt is, amelynek (30) alaplapja lényegében a tégla (31) alapfelületének — tehát a (21) lappal szembenfekvő lapjának — teljes hosszát és szélességét elfedi, míg a (28) U-alakú lemez (32) oldalrészei elegendő hosszúak ahhoz, hogy a tégla (33) oldalfelületeit lényegében elfedjék, egy csekély (34) rész kivételével, ahol a tűzálló anyag szabadon marad. A (28) U-alakú külső lemez hossza, amint az ábrán is látható, célszerűen megegyezik a tégla hosszával. Az 1. és 2. ábra szerinti alakú téglák saj tolása során a (28) lemezt oly módon helyezzük a sajtóba, hogy annak (32) oldalsó lapjai felfelé álljanak, e lemez alaplapja a sajtolóforma (35) alsó lapján nyugodjék, míg a (32) oldalsó lapok a sajtolóforma (36) oldalfelületeivel érintkezzenek. A (22) belső lemezzel összekötött (20) külső lemezt valamilyen módon — pl. az ábrán fel nem tüntetett mágneses tartószerv segítségével — a sajtolóforma (37) felső szerszámához rögzítjük, mimellett a belső lemeznek az U-alakot képező (24, 25) oldalszárai, amint az ábrán látható, lefelé mutatnak. Ezután bevisszük a nyitott sajtolóformába a (38) bázisos tűzálló anyagot, majd a (37) felső és (35) alsó sajtolószerszámot egymáshoz közelítjük, miközben az U-alakú belső lemez (24, 25) oldalsó lapjait belesajtoljuk a tűzálló anyagba és ezzel együtt őket is kitesszük a sajtolás hatásának; ily módon a sajtolás után is fennmaradó benső érintkezést biztosítunk a külső lemezeknek a tűzálló anyagra felfekvő belső felületei és a tűzálló anyag között is. A legtöbb esetben előnyös oly módon eljárni, hogy a belső lemezeket egymással szembenállóan elrendezett U-alakú elemekből képezzük, amint ez a 3. és 4. ábrán látható. Ebben az esetben a (22') U-alakú lemez (24' és 25') oldallapjai viszonylag rövidebbek, mint a fentebb leírt kiviteli alak esetében. Emellett egy másik (22") belső lemezt alkalmazunk, amely pl. ugyanolyan méretű és alakú lehet, mint a (22') belső lemez; e (22") belső lemez (24") oldallapja a (22') belső lemez (24') oldallapjával, (25") oldallapja pedig a (22') belső lemez (25') oldallapjával van azonos síkban, (23") alaplapja pedig a (28) külső lemez (30) alaplapjának belső oldalára van ez utóbbi lap középvonala mentén ráhegesztve. A tűzálló anyagnak a sajtolóformába való bevitele a forma nyitott helyzetében történik, amikor a (20) külső lemez és a (22') belső lemez a felső sajtolószerszámon van rögzítve; a bevitt tűzállóanyaggal megtöltjük az alulsó (28) külső lemez és a (22") belső lemez közötti szabad teret, majd a felső és az alsó sajtolószerszámot közelítjük egymáshoz, ami által ezek a szerszámok sajtoló nyomást fejtenek ki és ezzel a tűzálló anyagot összesajtolják a belső lemezek (24' és 25', ill 24" és 25") lapjai közül és a külső lemezek belső felületén, egészen addig, míg a belső lemezek egymás felé néző1 lapjai csaknem érintkezésbe kerülnek egymással, és csupán a tűzálló anyag egy vékony (40) csíkja választja el őket egymástól. Láthatjuk, hogy a találmány szerinti módon a belső lemezek igen szilárd, egyszerű és olcsó rögzítődését érhetjük el úgy, hogy ezek a lemezek a sajtolás előtt és annak folyamán is megtartják egymáshoz viszonyított megfelelő helyzetüket, és
