145825. lajstromszámú szabadalom • Betű- és számrajzoló sablon

2 145.825 het velük kijelölni. Emellett a nyolcas alakú kivágás íveinek legkülső részén egy-egy -—7— vonalka, tehát jel van, amelyek száma szintén hat. A —2— vonalnak a sablon szélétől, tehát az —1— vonaltól való —10— távolsága egyenlő a betűközzel, vagyis két szomszédos betű szélső részei közötti távolsággal és ugyanekkora távolság tehát ugyancsak a —10— köz van a —2— vonal és a bal oldali —6- - lyukak között. A kettő együtt, tehát a —11— távolság egyenlő a szóközzel. Az eddig leírt részek a nagybetűk írására valók és ezek írása lényegileg két eljárással történhetik, melyek közül az egyik valamivel lassúbb, mint a másik, de elsajátítása egyszerűbb. Ez az egyszerű módszer — az 1. és 5. ábra kapcsán ismertetve — a következő: Az A betű írása végett a ceruza (vagy más író-, ill. rajzeszköz) hegyével két pontot jelölünk meg a papíron olyképp, hogy a ceruzát a két legalsó —6— lyukba helyezzük, miközben a sablon a fejesvonalzó mellett a kívánt helyen fekszik. Ezután megjelöljük az A betű csúcsát a legfelső —7— jelnél és ugyancsak megjelöljük vízszintes vonalának bal végét a bal oldali- alsó —7— jelnél. Most megkaptuk a kívánt pontokat, amelyeket vonalzóval, vagy a sablon —1— éle mentén húzott vonalakkal összekötünk. A nagy B írása, ill. rajzolása végett a —4— kivágás jobb oldali , részénél megrajzoljuk az ívelt részeket és papíron egy-egy jelet teszünk a három bal oldali —6— lyuk (furat) segítségével, mire az egyenes vonalak azonnal meghúzhatok. A C betűhöz pontok nem kellenek, a nyolcas alakú kivágás felső és alsó részénél, éspedig pontosan két-két egymással szembenfekvő —7— jel között meghúzzuk az ívelt részeket és azokat a vonalzó mellett eltolt sablon —2— éle segítségével, vagy az —1— él mellett összekötjük. A D betű rajzolásához az íveket a —4— kivágás jobb alsó és jobb felső részénél készítjük, szintén jeltől jelig haladva. A két pont kijelölése után a vízszintes vonalkák a fejesvonalzóval, a függőleges vonal a sablonnal húzható. Az E betű bal oldalánál levő három pontot a három bal oldali —6— lyuknál készítjük, a jobb oldali középső pontot a nyolcas alak közepénél, vagyis ott, ahol a két ív egymással találkozik, végül pedig a jobb oldali felső és alsó pontot a megfelelő —6— lyukaknál. Az F betű készítése most már nyilvánvaló, a G betű rajzolásához pedig a két (felső és alsó) ívet, a jobboldali középső —6— lyukat és a két jobb oldali ív előbb említett találkozását használjuk fel. A K betű rajzolásához négy darab —6— lyukat és a bal oldali alsó —7— jelet használjuk, az M betű középső pontját szemmérték szerint is könynyen ki lehet jelölni. A többi betű rajzolását felesleges lenne részletezni, mert nyilvánvaló már az eddig előadottakból, hogy minden betű számára megvannak a sablonon az ívek és az egyenes vonalak végpontjai, ill. metszéspontjai, sőt legtöbb esetben az ívek végpontjai is megvannak a —7— jelek révén. Ugyanez vonatkozik természetesen a dőlt betűkre is, amelyeket a 2. ábra szerinti sablonnal rajzolunk és ebben a betűközöket, ül, szóközöket a —10a—, ül. —11a— számokkal jelöltük, mert ezek a ferdeség folytán egy kevéssel eltérnek a —10—, ill. —11— távolságoktól. Az ékezetek a három darab —5— jelű hasitokkal rajzolhatok, így pl. a hosszú ö két vonalát a két szélső —5— hasítékkal készítjük, az A vonalát a középső hasítékkal, a francia ékalakú ékezetet oly módon, hogy a két szélső hasítékban lent és a középsőben fent rajzolunk egy-egy pontot, és így tovább. A kiinduló zárjelet a —3— vonalnál rajzoljuk, a befejező zárjel rajzolása végett a sablont megfordítjuk. A számok rajzolása (6. ábra) pontosan a fenti elvek szerint történik, tehát az l-es szám felső és alsó pontját a legfelső és legalsó —7 jelnél jelöljük ki, bal oldali pontját pedig a felső bal jelnél. A 2-es rajzolásához egy ív és a két alsó —6— furat szükséges, a 3-ashoz két ív és a 4-eshez három —7— jel és kettő darab —6— furat. , A római számokhoz a fentiek után nem kell részletesebb magyarázat. A pontos —10— betűköz betartása úgy történik, hogy egy betű leírása, ül. rajzolása után a sablont addig toljuk el jobbra, amíg a —2— vonal fedi ennek a betűnek a jobb szélén levő legszélső részt és ezután kezdjük meg a következő betűt. Ha pedig szóközt akarunk létesíteni, akkor nem a —2— vonalat, hanem az —1— vonalat visszük a legutóbbi betű jobb széléhez. Egyes esetekben lehet a betűközt kissé csökkenteni, amit szemmérték szerint könnyen elérhetünk; ez pl. az A vagy I betűnél ajánlatos. Maguk a betűk általában véve mindig a —6— lyukak által kijelölt mezőn belül fekszenek, de e szabály alól kivétel lehet az M és a W betű, amelyek valamivel nagyobbak is lehetnek. E célból az M betűt a következőképpen rajzolhatjuk: kijelöljük a két bal oldali —6— furatot, majd pedig a középső pontot a két jobb oldali ív találkozásánál jelöljük meg; ezután a sablont jobbra toljuk, amíg a baloldali ívek találkozása kerül a kijelölt ponthoz és most jelöljük meg a két jobb oldali pontot a jobb oldali —6— furatoknál. Hasonló módon rajzoljuk a széles W betűt is. A szélesebb betűk megrajzolása után természetesen megint annyira toljuk el a sablont, hogy szóköz esetén az —1— vonal, betűköz esetén pedig a —2— vonal kerüljön a megrajzolt betű jobb széléhez és ezután folytatjuk a munkát. A betűk írásánál a sablon mindig a vonalzón marad, ül. azt csak elcsúsztatjuk a vonalzó mellett, ül. a sablont akkor távolítjuk el, ha annak szélét mint vonalzót használjuk. Az 5, 6 és 9 számjegyek írásánál azonban a sablont felfelé vagy lefelé is elcsúsztatjuk, a szükséges ívek rajzolása végett. A kisbetűk rajzolása lényegileg azonos módon történik, de mivel ezek a betűk kisebbek, a nyolcas alakú ^-4>a— kivágás is kisebb, ül. alsó széle a nagybetűk —4— kivágásával azonos szintben van, fent azonban alacsonyabb. Egyébként alakja, használata és a körülötte lévő jelek, valamint furatok megegyeznek a nagybetűknél már leírt kivitellel. Mivel azonban a kisbetűknek felnyúló és lenyúló száraik is lehetnek, pl. a b betűnek felnyúló, a g betűnek lenyúló szára van, az ékezetek számára készített —5a— kivágások annyiban térnek el az —5— kivágásoktól, hogy a bal oldali nem hasíték alakú, hanem íves átlóval határolt háromszög alakú. Ez a kis ív az f betű felső, befejező része. Szükség van továbbá