145720. lajstromszámú szabadalom • Színes televíziós képcső és ahhoz való kapcsolás

2 145.720 nagy hibája az volt, hogy csak különleges pót­vezérlő és korrigáló berendezésék segítségével lelhetett 'biztosítani a három sugár együttfutását, ami végeredményben a képélesség rovására ment és nagyfokú színtorzulást is okozott. Az egyetlen elektronsugárral működő színes képcsöveknél az elektronnyalábot az ernyő előtt elhelyezett rács­elektródarendszer térítette el a megfelelő szín­komponensekre miután azok már intenzitásban vezérelve voltak és e berendezéseknél nehezen volt gyakorlatilag megoldható az, hogy az elekt­ronsugár képelemenként egymás után szolgáltas­sa az egyes különböző színű felvillanásokat. Isme­retesek oly megoldások is, ahol az ernyőn elhe­lyezett diszkontinuitások, pl. világító, vagy sze­kunderemissziós jelzőcsíkok szolgáltatnak jeleket. A világító jelzőcsíkok fényjelei azután fotocellára jutnak, ami a berendezést rendkívül bonyolulttá teszi. A szekunderemissziós jelzőcsíkokhoz pedig először is különleges anyagok, továbbá oly külön­leges elkészítési műveletek szükségesek, amelyek a csövet feleslegesen drágítják. A találmányunk szerinti színes televíziós kép­csövet részletesebben az 1—<8. ábrák kapcsán ma­gyarázzuk, amelyek a képcső ernyőjének példa­képpeni kiviteli alakját tüntetik fel. Az ábrákon egységesen (20) jelöli a képtányér üveget, (21) a vörös íényporkomponens csíkot, (22) a zöld fényporkoMiponens csíkot és (23) a kék fényporkomponens csíkot. (24)-el az ernyőt bevonó alumíniuimbevonatot jelöltük, míg (25) nemvilá­gító szigetelő csíkot jelöl. (26)-al jelöltük az eset­leges egyéb vezető bevonatokat, míg (27) egy kü­lönleges, átlátszó vezető bevonat jelölésére szol­gál. Találmányunk értelmében megfelelő elektromos jelet többféleképpen lehet létrehozni. így pl. lét­rehozható e jel oly ernyővel, amelynél a jelzőcsí­kot egyszerűen úgy képezzük ki, hogy. az egyes színihármasok között kis hézagot hagyunk és az alumíniumi éteg csupán a fényport borítja. Tehát az alumíniumréteg az ernyő egyes részein hiány­zik, a meglevő részek pedig elektromosan közös potenciálon vannak. Amikor az elektronsugár le­fut az alumíniumrétegről, arról elektromos im­pulzusok vehetők le. ^ Ilyen megoldás látható az 1. és 2. ábrákon, aholis az 1. ábrán a (20) tányé­ron levő (21, 22, 23) színhármas csíkok között egy (28) üres rész helyezkedik el és a (24) alumí­niumréteg csupán a színhármasokat fedi, az üres részt nem, míg a 2. ábrán hasonló megoldásiban a (21, 22, 23) színhármas csíkok között üres rész helyett (25) szigetelő nem világító csíkok helyez­kednek el, amely utóbbiak szintén nincsenek alu­minizálva. E két kivitelnél tehát az impulzusok levétele a hézagos, de összefüggő (24) alumínium­rétegről, vagy ezt megfelelően helyettesítő esetle­ges más fémrétegről történik. Más kiviteli alakoknál, tmint amilyet példakép­pen a 3. és 4. ábrák mutatnak be, az elektromos impulzusok levétele nem feltétlenül az alumíni­um rétegekről történik, hanem azok a (26) veze­tőbevonatokról (jelzőcsíkokról) is levehetők. Ezen kiviteleknél a (20) képtányéron levő (21, 22, 23) ezínhármas csíkok közötti üres csíkokba átlát­szó, vagy át nem látszó vezetőkből készült (26) bevonatokat (jelzőcsíkokat) helyezünk el és az egyes vezető csíkokat közös elektromos potenciál­ra helyezzük, de ez a vezetőrendszer az alumíni­umos vezetőrendszertől független. A 3. ábra ese­tében tehát felváltva helyezkednek el a (21, 22, 23) színhánmasok és a (26) vezető jelzőcsíkok, míg a (24) alumíniumbevonat, vagy azt esetleg helyet­tesítő más fémbevonat, csupán a világító részekre terjed ki, és mind ezen (24) alumíniumbevonatok, mind pedig a (26) vezetőbevonatok egy-egy önál­ló, de önmagukban összefüggő rendszert képeznek. A 4. ábra szerinti kivitelnél ezenfelül a (26) ve­zetőbevonat fölött egy (25) nemvilágító, szigetelő bevonat (csík) helyezkedik el, amelyek a (26) ve­zető jelzőcsíkok megfelelő szigetelését célozzák. E (26) szigetelőcsíkok pl. koblatot tartalmazó cink­szulfidból készülhetnek. Megjegyzendő továbbá, hogy ha egyéb okok (ionfoltmentesítés stb.) nem teszik szükségessé, úgy a (24) alumíniumbevonat teljesen el is hagyható ezen kiviteleknél. Amikor ugyanis az elektronsugár a vezető jelzőcsíkokat éri, ezekről is levehetők az impulzusok. Az 5—8. ábrák szerinti példaképpeni kivitelek­nél a (24) aluimíniumrétegek összefüggőek, tehát nem hézagosak, mint az előző kiviteleknél. Ameny­nyiben egyéb okok nem teszik szükségessé az alumínium, vagy ezt esetleg helyettesítő más fém­réteg alkalmazását (pl. ionfoltmentesítés stb.) úgy ez természetesen teljesen el is hagyható ezen ki­viteleknél. Ezen kiviteleknél a képtányér egyes helyein különbözőképpen kiképzett jelzőcsíkok he­lyezkednek el, amely jelzőcsíkok egymással össze­köttetésben és elektromosan közös potenciálon vannak. A szükséges elektromos impulzusok ezek­ről vehetők le. Az egyes kiviteleket sorravéve: az 5. ábra szerinti elrendezésnél a (20) képtá­nyéron levő hármas fényporcsíkak (21, 22, 23) kö­zött hézagok vannak és e hézagokban a (26) veze­tő jelzőcsíkok helyezkednek el, amelyeket a (25) szigetelőcsíkok (nemvilágító) választanak *el a (24) alumíniumrétegtől. Ez a kivitel tehát csupán ab­ban különbözik a 4. ábra szerinti kiviteltől, hogy a (24) alumíniumréteg az 5. ábra szerinti ki­vitel esetéiben összefüggő. a 6. ábra szerinti elrendezés hasonló az 5. áb­ra szerintihez, a különbség az, hogy a (26) vezető jelzőcsíkok és a (24) alumíniumréteg között nin­csen szigetelőcsík, hanem a szigetelésről az elekt­roncsőben levő vákuum gondoskodik. a 7. ábra szerinti példaképpeni kivitelnél az egyes fényporcsíikok egymáshoz illeszkednek, nin­csen közöttük hézag, tehát folyamatosan ismét­lődve vannak felvíve a (20) tányérra a (21, 22, 23) színcsíkok. A jelzőcsíkot ennél a kivitelnél a (27) átlátszó vezetőbevonat képezi, amelyet pél­dánk esetében minden vörös (21) színcsík alatt helyeztünk el. Ez azonban természetesen más kivi­teleknél más színcsíkok alatt is elhelyezhető. a 8. ábra szerinti példaképpeni kivitel az előző kivitel egy módosítását tünteti fel, amennyiben az a színcsík, amely alatt a vezető jelzőcsík elhe­lyezkedik, dupla szélességű és a jelzőcsík csupán a színcsík egy részére terjed ki, ami lehetőséget nyújt át nem látszó vezetőcsík felvitelére. A 8. ábra szerinti kivitelnél tehát a (20) képtányéron levő (21, 22, 23) színhármasok közül a (21) fény­porkomponens csíkja dupla szélességű és ezen (21) csík egy része, valamint a (20) tányér között helyezkedik el a (26) vezető jelzőcsík, illetve min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom