145720. lajstromszámú szabadalom • Színes televíziós képcső és ahhoz való kapcsolás

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.720. SZÄM 21. a1. 32. OSZTÁLY — EE—464. ALAPSZÁM Szines televíziós képcső és ahhoz való kapcsolás Egyesült Izzólámpa és Villamossági Kt., Budapest Feltalálók: Erdélyi János és Gergely György mérnökök, a Távközlési Kutató Intézet 2. sz. laboratóriumának munkatársai, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. július 8. Találmányunk újfajta színes televíziós képcsőre vonatkozik. Találmányunk kiterjed az ezen képcsövekhez való kapcsolási elrendezésre is. Mint ismeretes, a korszerű színes televíziós képcsöveknek szerkezeti szempontból két, ül. három jellemző alkotórészük van. Ezek közül az egyik a különleges kialakítású ernyő, amelyen a világítóréteg nem homogén, hanem az egyes; színes fényporkomponensek meghatározott rendben helyezkednek el az ernyőn, pl. pontok, csíkok stb. alakjában. Egy másik jellegzetes alkatrész az ernyő, ill. a világító réteg előtt elhelyezkedő valamilyen elektróda, vagy elektróda rendszer, pl. egy megfelelő méretű és helyzetű lyukakkal ellátott lemez, maszk, vagy megfelelő méretű és elrendezésű huzalokból készített elektróda (rács, háló stb.). Ezenfelül e képcsövek többnyire három1 elektronágyúval rendelkeznek, bár ez nem minden csőtípusnál van így. A fenti három jellegzetes alkatrész megfelelő elkészítése és illesztése igen nehéz technológiai feladatok megoldását teszi szükségessé. A képcsőgyártás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele szempontjából tehát kívánatos lenne az említett három jellegzetes alkatrész legalábbis részleges elhagyása. Találmányunk célja a színes képcső egyszerűbbé és olcsóbbá tétele. A találmányunk szerinti színes képcsőnél e célt a képcső ernyőjének újfajta kiképzése folytán oly módon érjük el, hogy a képcső egyetlen elektroriágyűval működik és a, világítóréteg előtt semmiféle külön elektróda, vagy elektródarendszer (pl. rács, maszk, háló) nincsen. A találmányunk szerinti színes televíziós képcső ezek szerint egyetlen elektronágyúval rendelkezik, ahol elektronágyú alatt a katódából, az egyes rácselektródákból, gyorsító anódából és esetleges fókuszáló elektródából összeépített szokásos elektródaszerelvényt értjük, és oly ernyővel van ellátva, amely előtt segédelektródák nincsenek és ezen ernyőjén a három alapszínnek, éspedig pirosnak, kéknek és zöldnek megfelelő fényporok ismert módon csíkokban vannak felvíve, aholis e színhármas csikók periodikusan ismétlődnek, és amely ernyő esetleg legalább részben aluimínizálva van, és azzal jellemezve, hogy legalábbis a színhármasok egy része között nemvilágító, kizárólag elektromos jeleket szolgáltató, közvetlen kivezetésű jelzőcsíkok helyezkednek el. A találmányunk szerinti színes képcső ernyője tehát olyan kiképzésű, hogy a raszterábrát leíró eltérítő elektronsugár az ernyő egyes részein megfelelő jeleket hoz létre. Amikor ugyanis az elektronsugár az ernyő egymással összekötött jelzőcsíkjaihoz ér, e jelzőcsíkok alább ismertetett különleges kiképzése folytán a csíkok közös kivezetésénél elektromos impulzus jön létre, amely felerősítve és megfelelően késleltetve a később ismertetendő kapcsolási elrendezés; segítségével a színkomponensek előerősítőinek vezérlésére és ennek révén az elektronsugár oly vezérlésére alkalmas, hogy az elektronsugár mindenkor a megfelelő színcsíknál adott pillanatban kívánatos intenzitású legyen. Az elektronsugarat tehát az elektronágyúban vezéreljük (pl. az egyik rács, vagy a Wehnelt henger segítségével), amint ez szokásos és az ily módon minden pillanatban annak a színkomponensnek megfelelő intenzitással rendelkezik, amelynek megfelelő fényporcsíkra éppen ráesik. Az elektronsugár tehát folyamatosan egymásután tapogatja le az egész ernyőt, ugrások nélkül és hozza létre az egész színes képet. A találmányunk szerinti színes képcső tehát nemcsak egyszerűbb és olcsóbb a korábbi színes képcsöveknél, hanem ezenfelül éppen folyamatos képelőállítása révén élesebb képet is ad. Az eddigi rendszereknél ugyanis, amennyiben azok pl. három elektronágyúval dolgoztak, az egyes elektronágyúk által előállított elektronsugarak egy-egy színkomponens megfelelő pillanatnyi intenzitásával rendelkeztek és külön-külön állították elő az egyes alapszínképeket, amelyeket a szem egységes színes képnek látott. Az ernyő előtt egy mászik helyezkedett el, amely az ernyőt részben letakarta, és nyílásain keresztül a különböző szögből jövő elektronsugarak az ernyő rnás-fmás helyeire, nevezetesen az egyes szíhkomponenseknek megfelelő helyekre jutottak. Eltekintve attól, hogy az egyes elektronsugarak egymást zavarták e képcső igen