145702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémpor paszták, különösképpen alumíniumpaszta előállítására, festékipari célokra

145.702 3 módszerekkel már alig érzékelhető, azonban a festékfilm fényét, illetve simaságát niár néhány % durvább, illetve finomabb szemcséjű anyag jelenléte is döntően befolyásolja. A keverést célszerűen görgős járaton, vagy egyéb szokásos keverő berendezéseken (nem festék gyúró berendezéseken), az utolsó centrifugálás után, a szárazanyagra már beállított végtermékkel lehet elvégezni. Tükrösödés fokozása és tartósítása, utólagos kezeléssel Mint ismeretes a tükrösödőképesség a fémpor pasztákban és különösképpen az alumíniumpasztában olyképpen alakul ki, hogy a stearin, illetve palmitinsav hatására, az egyes szemcséken egy orientált, monomolekuláris oleofob zsírréteg képződik, mely lehetővé teszi a szemcsék felúszását a kötőanyagban és azok rendezett elhelyezkedését a festékfilm felületén. Amennyiben az őrlést stearin, illetve palmitinsav jelenlétében ütőhatással végzik el, a fémpor paszta tükrösödőképessége kissbbnagyobb mértékben kielégíthető. A paszta értéke egyes felhasználási területeknél annál fokozottabb, minél tökéletesebb a tükrösödése. A tükrösödés az Edward-féle spatula módszerrel mérve őrlés közben általában 60—70%-ot ér el, ami tárolás közben kb. 85%-ig emelkedik. Tárolás alatt a stearin, illetve palmitinsav, a fémpor szemcsék felületével kémiai reakcióba is lép, miközben egy fémstearát képződik, ami e tükrösödést fokozza. Hosszabb tárolásnál, valószínűleg védőoldat és zsírozó anyag szennyeződéseinek hatására, a tükrösödés fokozatosan csökken. Azt tapasztaltuk, hogy a tükrösödés kialakítására a késztermék utólagos hőkezelése 40—50 C° között, továbbá 10—15% magasabb forrpontú aromás oldószer adalék, kiváló hatással van. A harmadik őrlés után a 40% benzin tartalomra beállított fémpor pasztából, 40—50 C° között, kb. 20% benzint lepárolva és ezt utólag 15% xylollal, vagy toluollal pótolva, a paszta tükrösödése a már említett eljárással mérve 90—95%-ig emelkedik. A bepárlást célszerűen vákuum alatt lehet elvégezni biztosítván, hogy a paszta hőmérséklete 50 C° fölé ne emelkedjen. Az aromás hígítók bekeverését, az előző pont alatt említett szemcseméret szerinti keveréssel egyidejűleg lehet elvégezni, az ott említett berendezések egyikével. Az aromás hígító hozzáadagolása közben a tükrösödés fokozása érdekében a pasztához egyéb adalékok is keverhetők, úm. kámfor, stearinsav, palmitinsav, naftalin, stb., illetve tartósítok, mint fenol, a-naftol, a-naftilamin, gilzonit aszfalt, stb. Az így előállított paszta tükrösödése 5—10 %-al felülmúlja a szokásos kereskedelmi forgalomban levő paszták tükrösödését, ugyanakkor tárolhatósága maximális Fémpor paszták beállítása különböző hígítókkal, a felhasználási területeknek megfelelően A fémpor paszták különösképpen az alumíniumpaszta festékipari felhasználása rendkívül sokrétű, pld. rozsdavédő, fényvisszaverő, hőálló, vízálló, dekorációs, stb. bevonatok készítésénél használják fel. A különböző felhasználási területeknek megfelelően más-más kötőanyagot alkalmaznak. A kötőanyag nem minden esetben fér össze a paszta védőoldat tartalmával, pl. lakkbenzinnel. Az általános gyakorlat szerint ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a fémpor őrlésénél, már eleve olyan védőoldatot alkalmaznak, mely a továbbiakban a felhasznált kötőanyag szempontjából megfelelő. Ez a szükségszerűség sok szempontból nehézkessé teszi a gyártást. Pld. a felhasználás széles skálája következtében kb. 20—30 kötőanyag típus van elterjedve a gyakorlatban. A gyártásnál a védőoldat tekintetében kb. ugyanennyi oldószerrel szükséges dolgozni és az így legyártott paszta kizárólag csak az adott célra használható fel. Gyártás alatt és után mindegyik típus külön edényzetet és tároló berendezést igényel. Típus változásnál a teljes rendszert alaposan ki kell tisztítani. Egyes oldószerek alacsony forrpontja miatt az őrlésnél külön elővigyázat, vagy hűtés szükséges. A benzinnel lényegesen drágább oldószerek alkalmazása védőoldatként a költségeket nagymértékben fokozzák,, miután a szokásos párolgási és szennyező oldat veszteség, is ezekből adódik. Tapasztalatunk szerint tökéletesen kielégítő, ha a speciális hígítókat illetve lágyítókat a védőoldatként használt benzin zömének utólagos lepárlása után adagoljuk a kész pasztához, illetve keverjük el azzal. A maradék néhány % lakkbenzin többnyire nem hat zavarólag a kötőanyagban. A művelet kivitelezése megoldható az előzőekben ismertetett utólagos kezeléssel egyidejűleg az ott közölt berendezések egyikében. A paszta utólagos beállítása az oldószerrel a fent leírt nehézségek kiküszöbölésén kívül lehetővé teszi bármilyen hígító, lágyító, vagy egyéb adalék kívánt mennyiségben történő adagolását a minőség legcsekélyebb romlása nélkül. Durva szemcsék utólagos kiszitálása a fémpor pasztából Egyes speciális minőségeknél lényeges, hogy a paszta egy adott szemcseméretnél durvább frakciót ne tartalmazzon. Az őrlésről lekerülő paszta szitálása külön problémát jelent, miután a minőség romlása nélkül nem hígítható, azonkívül a malomról lekerülő koncentrációban hosszabb ideig nem tárolható. Az említett okok miatt a fémpor paszták szitálására, a szokásos nedves szitaberendezések nem alkalmazhatók. A probléma megoldására kialakítottunk egy olyan különleges vibrációs, vákuum iszapszűrő berendezést, mely kiválóan alkalmas viszkózus anyagok, tehát jelen esetben fémpor paszták, különösképpen alumíniumpaszta gyors és tökéletes szitálására. A berendezés rövid ismertetése és működési elve a következő: A) Egy alul zárt fémhenger, melynek hosszmérete úgy aránylik az átmérőjéhez, mint 1 : 3-hoz, — a szitálandó iszap tárolására. B) Egy fém szitatartó henger, melynek átmérője kb. 20 mm-el kisebb, az A. hengernél. A B. henger alsó nyílása úgy van kiképezve, hogy arra cserélhetően a kívánt szitaszövet rögzíthető legyen. C) Egy alul kb. 1—2 mm-es nyílásokkal ellátott csőspirál, melyik a B hengerbe közvetlenül a szita felületére illeszkedik. A C csőspirál egy kivezető csonkkal van ellátva. D) Egy vákuum alá helyezhető gyűjtő tartály, egy megfelelően méretezett vákuum szivattyúval.