145701. lajstromszámú szabadalom • Univerzális vetőgép

f » 2 145.701 különítetten is lerakó vetőmagtartót és abban el­helyezett öt vetőkorongot tünteti fel. A 9. ábra a szemenként műtrágyát is vető össze­szerelt függesztett gépnek. a 10. ábra négyzetesen vető függesztett gépnek felülnézete. A 11. ábra a tőtávolságmérő változatát szemlél­teti. A gép váza két vagy több sor szélességének meg­felelő (37, 38) csőből áll, melyre több, szemenként vető vetőkorongot felvevő (21) vetőmagtartók vagy láda van felfüggesztve, mégpedig úgy, hogy min­den vetőmagtartó a talajviszonyoknak megfelelően függélyes irányban külön-külön mozgatható (5. áb­ra). E célból a (21) vetőmagtartó a (16) csukló kö­rül forgatható. A (15) spirálrugó gondoskodik a (21) magtartó visszavezetéséről. Ennek változata a 9—10. ábrán van feltüntetve, melynél a (21) vető­magládát tartó (52) kar csukló körül mozgatható, így a csoroszlya vetésre beállított mélysége a mag­takaró hengerrel, vagy kerékkel szabályozható. (20) Nézőüveg (4. ábra) teszi lehetővé a magtar­tályban levő magmennyiségnek munka közbeni megfigyelését, illetve ellenőrzését. A (21) magtartó alatt foglalnak helyet a kerü­letén a kívánt osztásban elrendezett (26) mélyedé­sekkel ellátott (25) vetőkorongok. A vetőkorongo­kat a (24) tengely működteti (9. ábra), mely a (38) csővázra van felfüggesztve a (46) rudak segélyé­vel. Az (53) rudakon függő (40) tengelyre ékelt (39) tárcsák a talaj egyengetésére szolgálnak. A (24) tengelyre ékelt (41) lánckerék (42) lánc útján hajt­ja a (43) tengelyt, melyen a (25) vetőkorongok fog­lalnak helyet. A (21) magtartó össze van építve a (25) vetőko­rongokat (4. ábra) is magában foglaló és a (27) cso­roszlyához csatlakozó kétrészű (17) házhoz, mely szétnyitható, bizonyos lyukméretű (25) vetőkoron­goknak más lyukméretű vetőkorongra való kicse­rélésének lehetővé tételére. A vetőkorongok lyuk­méretei a magok alakjának és a szükséges mag­számnak megfelelően különbözőek. Ahelyett azon­ban, hogy az egész vetőkorongot kicserélnők, eljár­hatunk úgy is, hogy a korongra két félköralakú be­tétet erősítünk, mely betét a magok alakjának, szükséges számának, illetve a műtrágya mennyi­ségének legjobban megfelel. Ez esetben a 8. ábra szerinti vetőmagládát is alkalmazhatjuk. Mint a 8. ábrából kitűnik, a (36) magszekrény­hez csatlakozó (27) csoroszlya két felének hossza nem egyenlő. A műtrágyát szállító, jobboldali (35) csoroszlyarész kb. 40 mm-rel hosszabb a magot szállító baloldali (34) csoroszlyarésznél, hogy a mag ne keveredlek a műtrágyával. A 9. ábra szerinti kiviteli alaknál egy (21) vető­ládában több (25) vetőkorongpár van elrendezve, melyek közül egynek vagy többnek lefedésével állítható be a vetőtávolság. A lefedett vetőkorongrészek sraffozottak. A vetőkorongok a mag és a műtrágya szállításá­ra ketté vannak osztva. A vetőkorongot az annak oldalán levő kiálló (19) ütközők és a rajzon fel nem tüntetett kilincsmű segélyével, illetve a közös (24) tengelyről (42) lánc­cal (9. ábra) vagy ékszíjjal (6. ábra) forgatjuk min­den vetésnél egy lyuktávolsághak megfelelő szög­elfordulással vagy folyamatos forgatással. A (24) tengely az erőgép járókerekének tengelyéről kapja meghajtását. A 4—6. és 8—9. ábrák szerinti szerkezet mák, cukorrépa, tengeri, lucerna, gabonafélék, a 7. áb­ra szerinti szerkezet nagy sortávolságú kapás nö­vények esetében talál alkalmazást. A 4—5. ábrák szerinti megoldástól eltérőleg, a 6. ábra szerinti megoldásnál a (24) tengelyre ékelt korong, valamint a magtartály kivezető részében elrendezett két további (29) korong körül (28) ék­szíj fut, mellyel — szinte a barázdába — lehet a magokat szemenként és a műtrágyát letenni. A 7. ábra szerinti kiviteli alaknál a magtartó (31) fenekét (32) furat töri át. A (31) fenék alatt (33) furattal ellátott (30) tolattyú ide-oda mozgatható. Egy-egy mag vetése akkor történik, amikor a (33) furat a (31) fenék (32) furatát fedi. A rajzon fel nem tüntetett eszközök gondoskodnak arról, hogy a felesleges magmennyiség sérülés nélkül vissza­tartható legyen. A négyzetbe vető gépen a tőtávolságot millimé­ternyi pontossággal mérő vezérlőmű (1—3. ábra) szolgál. A tőtávolságmérő szerkezet a vetőgépre szerel­ve, haladás közben, az előre beállított tőtávolságát kiméri és minden tőtávolság megtétele után a ve­zetőcsoroszlyák vetőcsappantyúját is vezérli A 2. ábrán felülnézetben és a 3. ábrán nagyobb léptékű oldalnézetben feltüntetett kiviteli alak a gép haladási irányával párhuzamos tengelyű tő­távolságmérő (1) fogashengerből, a függélyes ten­gelyű (7) fogaskerékből, ezzel kapcsolódó az (1) fo­gashengertől kétoldalt elrendezett, kalibrált mm­skálát tartalmazó (3) fogaslécből és a talajba vál­takozva bevágódó (6) kapatestekből és ezeket oldal­irrányban mozgató, az (1) fogashengerrel kapcso­lódó (4) fogaskerekekből áll. Az 1, ábra a 2. ábra szerinti vezérlőműnek vál­tozatát szemlélteti. Ennél a megoldásnál nem fo­gaslécek, hanem párhuzamosan összekapcsolt 10 vezetőrudak találnak alkalmazást, melyeken (4) fogaskerekek csúsznak. A (6) kapatestek a (10) ve­zetőrudakat körülvevő (9) csődarabra vannak-rá­dolgozva. A (4) fogaskerekek, illetve (6) kapatestek 12 fémhuzallal vagy Bowden-kábellel vannak egy­mással összekötve. Mozgásukat, a (10) vezetőrudak végein elrendezett (11) görgők biztosítják. A (4) fo­gaskerekek ennél a megoldásnál is az (1) fogashen­gerbe kapcsolódnak. Az 1—3. ábrákban (2) a mű­ködtető mágnes vázlatos képe. A vetőgépet a vontatógépen elhelyezett hid­raulikus berendezéssel engedjük le a talajba. A vezérlőművön (2. ábra) elhelyezett (6) kapatestet a kiindulási vonalon az erőgépen levő akkumulátor­ral működtetett (2) mágnessel vagy pedig rugós vagy mechanikus szerkezettel a talajba vágatjuk, majd az erőgépet megindítjuk. Ugyanekkor a (6) kapatestet mozgató (4) fogaskerék (2. ábra) megin­dul és a nyíl addig halad, míg a kívánt és beállított tőtávolságot, illetve az 1. ábrán x-szel jelölt érint­kezőt el nem éri. E pillanatban a szerkezet célsze­rűen elektromos úton (esetleg rugóval) működésbe lép, amikor is a földben levő, azaz bevágódott 6 ka­patest a talajból kiemeltetik, míg az 1 henger ellen-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom