145701. lajstromszámú szabadalom • Univerzális vetőgép

145.701 3 kező oldalán levő másik 6 kapatest bevágódik a talajba. Eközben a fogashengeren levő 44 kar (9. ábra) a vetőkorongot elfordító 24 tengelyt működ­teti, mely a vetést elvégzi, majd folytatódik a 6 kapatestnek váltakozva a talajba való ki- bevágó­dása is ezzel kapcsolatban a tőtávolságok pontos mérése. A sor végére érve a vetőgépet a vontatógépen le­vő hidraulikával kiemeljük, majd az erőgép meg­fordul és rááll a csatlakozó sorra és hasonlóan foly­tatódik a vetés. Ezek után a vetőmagnak a kívánt tőtávolságra való elvetését végző tőtávolságmérő, illetve beállí­tó szerkezetet ismertetem. Ez a tőtávolságmérő szerkezet a vetőgépre szerelve, haladás közben, az előre beállított tőtávolságot kiméri és minden egyes tőtávolság befutása után a vetőcsoroszlyák vető­csappantyúját is vezérlik a 11. ábra szerinti meg­oldását és annak működési módját ismertetem. A szerkezeten elhelyezett 100, 102 kapcsolórelék se­gítségével beállítjuk a kívánt tőtávolságot. Ha a reléket a 103 nyíl irányában toljuk el és rögzítjük, akkor rövidebb, ha a 104 nyíl irányában toljuk el és rögzítjük a kívánt helyen, hosszabb tőtávolsá­got kapunk. A kapcsolórelé beállítása után a 105 kapatestet a talajba nyomjuk. A 105 és 106 kapatestek egy­résszel vannak ellátva, melyen a kapatestek a 107, illetve 108 tengely körül elfordulhatnak úgy, hogy az agyrész mindig azonos állásban marad. Ezen agyrészhez van rögzítve a végnélküli 100 Bowden­huzal, mely két 111 huzaltárcsán van átvetve. A 105, 106 kapatestek agyrészükkel együtt a 107, il­letve 108 tengelyen hosszirányban elcsúszhatnak és a tengelyen levő, a rajzon fel nem tüntetett re­teszhorony, valamint a kapatestek agyrészében le­vő siklóretesz segítségével a 107, illetve 108 tengely elfordulása esetén a tengellyel együtt elfordul­hatnak. A gépet a 12 nyíl irányában vontatjuk. Ekkor a 105 kapatest a talajba nyomva a helyén marad, mi­közben a 107 tengely 105 kapatest agyában csú­szik. A 109 agyrészhez rögzített 110 Bowden-hu­zal a 111 tárcsákon átvetve, elmozdul és a 106 ka­patest 109 agyrészénél fogva a gép haladási irányába húzza. A 105 kapatest viszonylagos elmozdulása köz­ben nekiütközik a 102 relének. Ezáltal záródik a 113 akkumulátor áramkörét a 114 elektromágnesen keresztül. Így a 115, 121 mágnesrudak, melyek a 116 fogaskerékkel kapcsolódnak, ennek révén for­gásba hozza a 117, 118 fogaskerekeket, melyek 90 °-kal elfordulnak. Ekkor a 105 kapatest elfor­dulása, kihúzódik a talajból, míg a 106 kapatest bevágódik a talajba. A 116 fogaskerék elfordulásakor, a rászerelt 119 rudazat a vetőelemeket hozza működésbe. A gép előrehaladása következtében a 6 kapatest beleütközik a 101 relébe, mely kapcsolja a 120 elektromágnes áramkörét. Ez berántja a 121 rudat, minek következtében elfordul a 116 fogaskerék és ezzel együtt a 117, 118 fogaskerék is, amikor a 106 kapatest kiemelkedik a talajból és a 105 kapa­test bevágódik a talajba. A munkafolyamat meg­ismétlődik, míg a gép meg nem áll. Szabadalmi igénypontok: 1. Univerzális vetőgép, jellemezve a vetőszéles­ségnek megfelelően több, függőleges irányban egy­mástól függetlenül mozgatható, mag- és műtrágya­rekeszre osztott vetőmagtartóval, ami lehetővé teszi a műtrágyának a magvetéssel együttes, de attól elkülönített adagolását. 2. Az 1. igénypont szerinti vetőgép kiviteli a­lakja, melyre jellemző, hogy a magtartóhoz csat­lakozó csoroszlya ketté van osztva és egyik, a mű­trágyát tartalmazó részéhez csatlakozó csoroszlya­rész hosszabb a másiknál oly célból, hogy a mű­trágya a magtól elkülönítve érjen a talajba. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vetőgép ki­viteli alakja, azzal jellemezve, hogy tőtávolságmérő szerkezete van, mely a gép haladási irányába eső tengelyű fogashengerből, ettől oldalt elrendezett, skálabeosztással ellátott fogaslécekkel, ezzel kap­csolódó függélyes tengelyű fogaskerékkel, a fogas­henger fogain csúszó fogaskerekekkel és ezek tengelyén elrendezett, a talajjal váltakozva érint­kező, oldalirányban mozgó kapatestekből áll. 4. A 3. igénypont változata, azzal jellemezve, hogy a tőtávolságmérő fogashengerből, ezzel pár­huzamos két vezetőrúdon csúszó fogaskerekékből és oldalirányban mozgó, a talajba felváltva bevá­gódó kapatestekből áll. 5. A 4. igénypont szerinti tőtávolságmérő szer­kezet változata, jellemezve két vezetőrúdon csúszó, a talajjal váltakozva érintkező kapatestekkel, a ve­zetőrudak végén elhelyezett, kapatesteknek a ve­zetőrudakkal együtt oldalirányban való elforgatá­sát végző fogaskerekekkel. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti ve­tőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy füg­gesztett kiképzésű. 7. Az 1—5. igénypontok szerinti vetőgép kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy járókerekes kikép­zésű. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti ve­tőgép kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a tő­távolságmérő szerkezet elektromosan működtetett. 9. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti vető­gép kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a tőtá­volságmérő szerkezet mechanikusan működtetett. 10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerinti ve­tőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a ve­tőkerekek osztott, nyitható házban vannak elren­dezve, a vetőkerekek kicserélésének lehetővé té­telére. 11. Az 1—10. igénypontok bármelyike szerinti vetőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vetőmag és a műtrágya szállító részek a magnak szemenkénti, a műtrágyával egyidejű de egymástól külön való szállítására a magok formájának,, mennyiségének megfelelően vannak kiképezve. 12. Az 1—10. igénypontok bármelyike szerinti vetőgép kiviteli alakja, jellemezve a mag formá­jának, szamának és a műtrágya mennyiségének megfelelő, aljazaton rögzíthető, cserélhető betéttel. 13. A 10—12. igénypontok szerinti berendezés változata, jellemezve görgőkön futó ékszíjjal, mely görgők részben a vetőszerkezeten kívül, részben a vetőszerkezeten belül vannak elhelyezve. 14. Az 1—12. igénypontok bármelyike szerinti vetőgép kiviteli alakja, melyre jellemző: áttörés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom