145506. lajstromszámú szabadalom • Teljes kiértékelő készülék színképelemzéshez

145.506 3 csúszkája az YL—YE

potenciométer csúszkájával ennek a csúszkának olyan állása mellett jusson egyenlő potenciálra (amit egy nullműszer jelez), amelynél a csúszka a logaritmus skálán a c0

értékénél áll, akkor a c0

csúszóérintkező és a 0-val jelzett pont közötti potenciálkülönbség —log c0-al számértékre nézve megegyezzék, és a /IY-nak megfelelő feszültséget a c0

és

YL—Yg pontok között ez utóbbi csúszkájának mozgatásával kompenzáljuk, úgy a logarimusos skálán a csúszkával együtt mozgó mutató a keresett c értékére fog beállni. A b skálázatlan potenciométert a b-nél a gyakorlati életben előforduló legalacsonyabb (0,4) értéknek megfelelően az YL—Y/J potenciométert 1 szükségszerűen tápláló 3,00 — teljes feszultségb értékének megfelelően 3/0,4 = 7,5 feszültséggel kell táplálni. A munka meggyorsítása céljából az YL—Yg, YL+U—YE és YJÍ—YE potenciométerek működtetése automatikus, ami annyit jelent, hogy csúszkáikat egy-egy szervomotor tolja el mindaddig, amíg a csúszka és a kiértékelő egység 0 pontja közötti feszültségkülönbség a kompenzálandó (memorizálandó) feszültséggel azonossá nem válik. Ilyen szervomechanizmusok á technikából ismeretesek. Középértékeit» egység A műszer harmadik fő egysége a 4. ábrán feltüntetett kapcsolás szerinti középértékelő egység, amely a példaként leírt készülékben két példányban szerepel. A rajz szerinti felépítés mellett pl. legfeljebb öt érték, illetve értékpár különbsége középértékelhető. Értékpárok középértékelése a' gyakorlatban a y potenciométerek több méréspár középértékének megfelelően végrehajtandó beállítása, valamint a X fotografikus transzformációs állandó meghatározása szempontjából jelentős, ahol ugyancsak páronkénti értékek különbségeinek a gyors középértékelését kell végrehajtani. A kapcsolási rajzon szereplő kéttagú h osztóhíd az I, és I2 potenciométereket tápláló feszültség szimmetrikus aláosztását célozza. A legalul látható öttagú osztóhíd és fokozatkapcsoló az ezt tápláló 4,50 feszültségegyság 5:4; 5:3; 5:2, illetve 5 : 1 arányú aláosztását célozza. A y potenciométerek beállítása A középértékelő egység működését legközvetlenebbül a y potenciométerek (1. és 2. ábra) beállításával kapcsolatban szemléltethetjük. Az 1., illetve 2. ábrán szereplő skálával ellátott X potenciométeren beállítjuk a mérendő intenzitásjeleknek megfelelő hullámhosszúságon érvényes % értékét. A y potenciométer gombját tetszőleges helyzetben hagyjuk. Ezután egy ismert intenzitásviszonnyal rendelkező két úgynevezett intenzitásjel n számú színképfelvételéhez tartozó (Sa,

Sb)u (Sa

,

S&)2

... (S

a

, S&)

n

értékeknek megfelelő S y Y'—Yß = — Ds feszültségértékeket a középy 7 értékelő egység (4. ábra) fokozatkapcsolójának n állásában az It

és L potenciométeren kikompenzáljuk. Legyen Z„Z'&b, úgy az első Sn

értéknek megfelelő Y—Yg értéket a 0,1'j pontok között, az első S& értéknek megfelelőt pedig az I,, I2 között kompenzáljuk a polaritás olyan megválasztásával, hogy végül is a 0,I2

pontok között a JY'

m

értékének megfelelő feszültségkülönbség, lépjen fel. A vesszős index kifejezi, hogy azíY érték — a y potenciométer tetszőleges beállítása folytán — nem azonos a valóságos logaritmus-intenzitásviszony értékével, a zlYm

-mel. A további értékpároknál ugyancsak az I,, lt,

illetve I1;

I

2

pontok között kompenzálunk. Az n értékpár kikompenzálása után a 0,1, pontok között kiadódik a 2\n AY'm

értéke. Az 5. ábra az eljárás menetének vázlatát szemlélteti. A 0-val jelzett legalsó feszültségszint a középértékelő egység (4. ábra) kéttagú ellenálláshídjának 0 pont gyanánt választott feszültségnívóját szemlélteti. A vastagon kihúzott I, függőleges vonalon az I-, potenciométer csúszkáján, az I2-n az I

2

potenciométer csúszkáján beállított feszültség értékét ábrázoljuk. Jól látható, hogy az S'-nek megfelelő (Y—Yß)' értékeket az I-L potenciométeren pozitív irányban, az S" értékeknek megfelelőket pedig az I2 potenciométeren negatív irányban kompenzáljuk ki. Miután az összes értékeket a leírt és az 5. ábrán szemléltetett módon egymásután kikompenzáltuk, a fokozatkapcsolót az 1-helyzet'be visszakapcsolva a 0,I2

pontok között az n számú AY'm

érték középértékének megfelelő feszültségkülönbség fog jelentkezni. E középértéket az S potenciométer állításával, mint Y'—Yj7 értéket a számolóegység segítségével, ennek mutatóját az S skálán mozgatva kikompenzáljuk. Végül a AY'm

középértéknek megfelelő feszültségértéket a számolóegységről a kiértékelő egység (3. ábra) 0, YL—Yß pontjaira rákapcsolva a y potenciométert addig állítjuk, amíg az YL—Yg potenciométer AY skáláján a valóságos /íYm értéke adódik ki. Mivel az

YL—YE potenciométeregység automatizálva van, így e művelet egyszerűen végezhető el. Ugyancsak egyszerűen történik az Sa

, S& értékpároknak megfelelő Y' értékek átvitele az I1;

I

2

potencióméterekre (lásd 4. ábra) egy kétállású (0 helyzetet nem számítva) kapcsolóval történő ide-oda kapcsolás segítségével. A fenti eljárásnál a AYm

értékek leolvasásához a kiértékelő egység (3. ábra) skálázatlan b potenciométerének b = 1 értéknek megfelelő állásban kell lennie. Ennek megvalósítása céljából a számoló egységet az alapkorrekcióhoz használt X = 1, 7 = 1 ellenállásokra kapcsoljuk, majd a számoló egységet a kiértékelő egység 0, YL—Y/; pontjaival összeköttetésbe hozzuk. Ezután az S skálán egy tetszőleges S értéket, pl. 1,00-t beállítva a b potenciométert addig állítjuk, amíg a AY skálán a megfelelő Seidel transzformált érték, jelen esetben a 0,954 jelenik meg. A kiértékelés menete A kiértékelés menetét csak annak legáltalánosabb esetében ismertetem, minthogy az egyszerűbb esetek ebből önként következnek. Ezen legáltalánosabb esetben a Z és G vonal egymástól távol van {Xz=Í=Xo és yz ^ 7c), valamint mindkét-