145493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített pirazolidinszármazékok előállítására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.493. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — Sí—543. ALAPSZÁM Eljárás helyettesített pirazolidiíiszármazékok előállítására SYNFARMA národni podnik cég, Dőlni Mecholupy, Hostivar, Csehszlovákia, mint dr. Ctvrtnik Josef vegyész, olomouci, dr. Nemecek Oldrich vegyészmérnök prahai és Mayer Jiri vegyészmérnök, brnoi lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. szeptember 22. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1954. szeptember 24. A találmány tárgya eljárás*helyettesített pirazolidinszármazékok, főként a 4-es helyzetben egy vagy két alkil- vagy árucsoporttal helyettesített l,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidinek előállítására. Az ilyen pirazolidinszármazékokat eddig oly módon állították elő, hogy alkilezett maionésztereket 1,2-diaril-hidrazinokkal kondenzáltak (Berichte 73., 1940., 822. old.), vagy pedig a nem helyettesített maionészter valamely 1,2-diarilhidrazinnal való kondenzációja útján előállított nem helyettesített _!,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidineket utólag alkilezték a 4-helyzetben. Ismeretesek voltak az ilyen 1,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidinek 4-cikloalkilszármazékai is, ezeket úgy állították elő, hogy valamely ciklusos ketont kondenzáltak a helyettesítetlen 1,2--diaril-3,5-dioxo-pirazolidinnal, majd a kapott cikloalkilidén-származékot hidrogénezték, miáltal a pirazoiidin-mag 4-helyzetű szénatomja és az aliciklusos maradék közötti kettőskötés telítődött. Az említett pirazolidénszármazékok közül legnagyobb jelentőségűek a 4-helyzetű szénatomon alkilcsoporttal helyettesített l,2-diaril-3,5~dioxo-pirazolidinek, különösen pedig a 4-n-butil-l,2-difenil-3,5--dioxo-pirazolidin, amely — mint ismeretes — kiváló fájdalomcsillapító, lázcsillapító és reumaellenes hatást mutat. A fent említett ismeretes eljárásoknak, amelyek során az alkiicsoportot közvetlenül viszik be a pirazolongyűrűbe vagy annak malon-komponensébe, az a közös hátrányuk, hogy a több reakciólépésből álló műveletsorozat eléggé gyenge összkitermeléssel adja csak a tiszta végterméket. Az n-butilcsoport bevitelére szolgáló n-butilbromidot rendszerint tiszta állapotban kell előállítani, ami meglehetősen drágítja az eljárást; nem kielégítő magának a tulajdonképpeni alkilezésnek a lefolyása sem. Azt találtuk, hogy az említett pirazolidinszármazékok előnyös módon és kedvező termelési hányaddal állíthatók elő, ha olyan halogénezett alkéneket, amelyekben legalább egy halogénatom egy egyszerű kötéssel kapcsolódó szénatomon és legalább egy halogénatom egy kettős kötéssel kapcsolódó szénatomon foglal helyet, valamely l,2-diaril-3,5--dioxo-pirazolidínnal reagáltatunk, majd a keletkezett 4-halogénalkenil-l,2-diarJl-3,5-dioxo-pirazolidint hidrogénezzük. Kivitelezhető a találmány szerinti eljárás oly módon is, hogy a megfelelő malon-komporienst reagáltatjuk a halogénezett alkénnel, és azután — vagy célszerűen egyidejűleg —• végrehajtjuk a gyűrűzárást a maionvegyület és az 1,2-diaril-hidrazin között, végül pedig a kapott terméket hidrogénezzük. Halogénezett alkénekként pl. 1,3-diklórbutén-2,l,3-diklórhexadién-3,5 vagy triklórhexén alkalmazhatók. Ezek a halogénalkének, ill.-diének nemcsak reakcióképesebbek az eddig e célra alkalmazott egyszerű halogénalkánoknál, és ennek folytán a kondenzáció jó termelési hányadot adó, sima lefolytatását teszi lehetővé, hanem további előnyük, hogy olcsó, könnyen hozzáférhető anyagok is, minthogy a kloropréngyártás melléktermékeiként, eddig hulladéknak minősülő anyagokból nyerhetjük őket. Az l,3-diklórbutén-2 klórhidrogénnek monovinilacetüénre való addiciója során keletkezik, az l,3-diklórhexadién-3,5 és a triklórhexán pedig a monovinilacetilén szintézise során melléktermékként kapott divinilacetilén klórhidrogénnel való reakció útján állítható elő. A hidrogénezés a reakciókörülményektől függően vagy úgy folytatható le, hogy csupán az oldallánc klóratomja cserélődjék ki hidrogénnel, de a kettőskötés érintetlenül maradjon, vagy pedig úgy, hogy egyidejűleg vagy a klór lehasítása után a kettőskötés is telítődjék, a molekula egyéb részei azonban ne szenvedjenek változást. A hidrogénezést általában kíméletes reakciókörülmények között, szobahőmérsékleten folytatjuk le, katalizátor jelenlétében, semleges vagy alkalikus közegben. Ha katalizátorként palládiumot alkalmazunk és semleges közegben hidrogénezünk, úgy a hidrogénezés szelektíven folyik le, előbb csak a halogénatom cserélődik ki hidrogénnel: ily módon 4-alkenil-származékokhoz, pl. a 4-klórkrotil-származé-