145333. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-p-nitrofenil-2-acilamido-3-aciloxipropán-1-onok előállítására
o Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.333. SZÁM 12. q. 32—34. OSZTÁLY — GO-608. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás l-p-nitrofeniI-2-acilamido-3-aciloxipropan-l-onok előállítására 70% Gyógyszeripari Kutató Intézet és 30% Egyesűit Gyógyszer és Tápszergyár Feltalálók: Hajós Andor (30%), Fuchs Oszkár (30%), Tóth István (10%) és Bagi Endre (30%) A bejelentés napja: 1957. december 20. Azt találtuk, hogy l-p-nitrofenil-l-oxi-2-acilamido-3-aciloxipropánok (I) igen előnyösen oxidál(mely képletekben R alkil-, aril-, vagy aralkilcsoportok lehetnek), vizes-oldószeres közegben, permangánsavval erősen savanyú oldatban, célszerűen pH 2 ás pH 0,05 között. Egy régebbi bejelentésünk (alapszáma: 143 499) hasonló reakcióval foglalkozik, csakhogy ott sav hozzáadása nélkül permangánsavas sókkal folytattuk le a reakciót, így reakció köziben a közeg meglúgosodott, ezért puffer-anyagok hozzáadásával gondoskodtunk arról, hogy a közeg semleges (lényegében pH 4 és 8 között) »maradjon. Pufferanyagul magnéziuimszulfátot használtunk. Ez az eljárás csak laboratóriumiban vált be, ipari igénybevételre nem volt alkalmas. Ennek oka a következő: a reakciót csak nagy hígításban lehet lefolytatni, a végtermékre számított kb. 25-szörös térfogatban. Ennek az oldószer-oiennyiségnek kb. a fele aceton. Közismert, hogy ez az oldószer ipari szempontból drága és tűzveszélyes. A reakció folyamán kiváló .mangándioxid és magnéziumihidroxid igen voluminózus, nehezen szűrhető csapadékot adnak, ez a végtermék nagy részét magába zárja, úgy hogy további 30 térfogat acetonnal kell extrahálni. A végterméket az acetonos oldatból bepárlással lehet csak kinyerni, imiközben könnyen bomlást szenved. Az aoeton ipari regenerálásának nehézségei közismertek. A kitermelés laboratóriumi méretben is csak közepes: 50—60% körül van. Űj módszerünk mindezeket a nehézségeket kiküszöböli. A reakció pH 0,05 és 2 között, célszehatók l-p-nitroíenil-2-acilaimido-3-aciloxipropanon-l (II) származékokká rűen pH 0,1 és 1,5 között permangánsavval 7—10-i, szeres térfogatban előnyösen lefolytatható vizes ecetsavban vagy imás oldószerben, ill. oldószerkeverékben. Mint ismeretes, a káliumpermanga) nát lúgos, ül. neutrális közegben 1,5, savanyú kö/ zegben 2,5 oxidációs equivalenssel képes oxidálni, így tehát az új eljárás 67%-kal használja ki jobg ban a káliumpermanganátot, mint a régi. Nincs szükség puf f eroló anyagra, a közeg savanyú pH-s ját kénsav hozzáadásával biztosítjuk. Nem válik ki magándioxid és (magnéziumhidroxid, nem kell z tehát szűrni és extrahálni, valamint a végterméket bepárlással kinyerni. A reakció végén a permangánsav feleslegét valamilyen reagenssel elbontjuk, amely imangánoszulfáttá redukálja. Ezek s lehetnek pl. kénessav és sói, hipokénessav (hidro>. kénessav) és sói, formaldehid, káliumferrocianid, 1 arzénessav és sói, oxálsav és sói, tiociánsav és sói, ferrosók, salétromossav, ill. salétromsav és 1 sói, hidrogénperoxid, nátriuimtioszulfát stb. A t reakcióelegyhez ezután annyi vizet adunk, hogy t, a végtermék kiváljék az oldatból. Amennyiben a használt oldószer vagy oldószer-keverék vízzel nem elegyedik, más elkülönítési módszert is felni használhatunk. A legjobb kitermelést —20° és k +15° közötti hő-mérséklet mellett 'kapjuk. Ez az eljárás tehát a régivel szemben három il műveletet (szűrést, extrakciót, bepárlást) takarít meg, ezenkívül a kitermelés is sokkal jobb: 80— 86% körül van, tehát 50%nkal több anyag nyerhető, mint a másik eljárásnál. Egyes esetekben N02 — <f \—CHOH—CH—CH2 OOCR N02 — <( ^-CO—CH—CH2 OOCR \ / | \ / | NHCOR NHCOR I. II.
