145303. lajstromszámú szabadalom • Nedvességmérésnél alkalmazott hőmérsékletfüggetlenítő elrendezés

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.303. SZÁM 42. i. OSZTÁLY — AE—80. ALAPSZÁM Nedvességmérésnél alkalmazott hőmérsékíetfüggetlenítő elrendezés Feltaláló: Albert Sándor kutatóiecliaikus, Budapest A bejelentés napja: 1957. július 9. Anyagok nedvességtartalmának elektromos úton való mérésénél jelentős mérési hibákat okozott az, hogy a , mérendő anyag vagy tárgy hőmérsékletében a 'környezetihőmérséklet függvényében vagy egyéb okból változás áll be. Ennek a hibának a csökkentésére már eddig is többféle módot alkalmaztak. Ezek közül megemlíthető az a megoldás, amely szerint pl. a mérőkészülékhez táblázatokat mellékeltek, amelyek feltüntették azt, hogy a készülék által mutatott névleges nedvességtartalom-értékek az egyidejűleg mért hőmérséklet mellett milyen valóságos nedvességtartalom-értékeknek felelnék meg. Alkalmazták továbbá azt a megoldást is, hogy a mérőkészülék egy kéziúton beállítható csatolóelem segítségével tapasztalati skála szerint a környezethőmérsékletnek megfelelően volt beállítható. A hőmérséklet leolvasása céljára rendszerint kölün hőmérőt is mellékelnek egyes előállító vállalatok. Mindezeknek az egyébként is csak megközelítő eredménnyel járó megoldásoknak az a közös hátránya, hogy a hőmérséklet állandó ellenőrzése alakjában egy további észlelő — és emellett esetleg még egy manuális beállító tevékenységet tesznek szükségessé, ami a mérési funkciók — és ezzel a hibalehetőségek — számát növeli. Ennek pedig különösen üzemi viszonylatban van jelentősége, ahol a nedvességmérő készülék kezelését — a termelő munka mellett —:

aránylag kis elektromos szakképzettségű dolgozók látják el. A találmány tárgya olyan" elrendezés, amely lehetővé teszi a nedvességtartalom bármily elektromos elvű (vezetőképességen-, impedancián-, dielektromos állandón stb. keresztül való) mérésnél a hőmérsékletváltozás által okozott mérési hiba korlátozását és ezt minden további beállítási vagy leolvasási tevékenység nélkül önműködően végzi. A találmány erre a célra elektromos kapcsolási elemként olyan, a mérendő közeg anyagától különböző anyagot alkalmaz, amelynek ellenállása a hőmérséklet függvényében jelentősen változik. Ha ezt az anyagot, a készülékben, ill. a mérendő anyagon vagy anyagban elhelyezve a hőmérsékletváltozás hatásának tesszük ki, akkor az előbb hivatkozott elektromos tulajdonságuk következtében előálló hatás a mérési eredményt megfelelően módosítja és ezáltal a környezet-, ill. anyaghőmérsékletváltozásnak a mérési 'eredményt meghamisító hatását az alkalmazott kapcsolási megoldástól függő mértékben kiküszöböli. Mintingy pedig a mérendő anyagok ellenállása á hőmérséklet változásakor általában változik, e hatás kiküszöbölése úgy történik, hogy az alkalmazott hőmérsékletfüggő kapcsolási elem anyagának, ill. kapcsolási elhelyezésének megfelelően a hőmérsékletnek a mérendő anyagon jelentkező hatását a maga ellenállásváltozásával ellensúlyozza. Az alkalmazott hőmérsékletfüggő kapcsolási elem működésének hatékonyságát előnyösen befolyásolja, ha ezzel az elemmel párhuzamosan és vagy sorban kapcsolóelemeket alkalmazunk az ;deális karakterisztika megközelítése érdekében. A találmány alkalmazásra kerülhet minden elektromos elven működő nedvességtartalommérő berendezésben, működjék az bármely ismert megoldás szerint. Különösen jó műszaki hatással alkalmazható a javasolt elrendezés, ha a nedvességmérő készüléket változatos hőmérséklet-körülmények között kell használni. Például fanedvességmérő készüléket műhelyben, szárítóraktárban, fakitermelő terepen egyaránt használva a hőmérséklet hátiányos érvényesülése a mérésnél nagy mérési hibákat okozhat, mert a mérendő anyag .szélsőséges hőmérsékletkülönbségeknek (kb. 20—30 C°) van kitéve. Ennek figyelmen kívül hagyása 10—20% mérési hibát okozhat. Még nagyobb eltérések adódnak a mérésnél" ha a mérendő anyagot a szárításnál, vagy ipari felhasználás közben hevítik és a nedvességtartalom megállapítását ilyen hőmérsékletű (pl. 100 C°) anyagon kell elvégezni. A hőmérsékletmérések és leolvasások — kü»lönösen zárt térben — meglehetősen körülményesek, a táblázattal, vagy kézi úton történő helyesbítés sok tévedési lehetőséget rejt magában, a mérést lassítja. A táblázatos, vagy kézi úton történő helyesbítés lehetősége úgyszólván kizárt a folyamatos automatikus nedvességméréseknél. Ilyen* mérésekre főleg gyártás közben kerül sor, pl. az anyagnak kikészítés közben történő szárítása, &zárítódobokon történő áthajtása, ívezés, stb. alatt. Ilyen ellenőrzéseknek éppen az a lényege, hogy külön emberi megfigyelő és korrigáló szerv köz-