145282. lajstromszámú szabadalom • Sínen futó ízelt vonategység

2 145.282 kocsi alatt forgóalváz elhelyezését is. Ennek a javaslatnak a különleges jellemzője, hogy a forgóalváz és a közbenső kocsi alváza között egy minden irányban forogni képes járulékos kerettartó kerüljön elhelyezésre, amelynek végein a futómű nélküli kocsiszekrényvégek csuklósan megtámaszkodnak a forgóalváz futásának megjavítása céljából. Ez a javaslat célszerűtlen, mert a közbenső kocsi normális fenék 'magassága esetén nem lehet a szilárdsági okokból tekintélyes magasságú keretet a forgóalváz és a közbenső kocsi alváza között elhelyezni. Ezenkívül a kocsiszekrény ilyen kialakítása komplikált stabilizáló és irányító szerkezet alkalmazását követeli meg, amelynek megoldása ismeretlen és a javaslat alkalmával sem került részletezésre. A találmány célja olyan ízeit vonategységnek egyszerű eszközökkel való kialakítása, amelynek egyebek között a következő előnyei vannak: a) A befogadó képességhez viszonyított csekély önsúly és evvel együtt kisebb anyagfelhasználás, gyártási, fenntartási és üzemköltségek; b) a befogadó képességhez viszonyítva kisebb vonathossz, amiért is rövid pályaudvari perron is megfelel; c) szélesebb kocsiszekrény, ami a befogadó képesség növeléséhez hozzájárul; d) a kocsi teljes szélességének megfelelő átjárók, amelyek a kocsik között zavartalan közlekedést biztosítanak; e) átló irányában megerősítés nélküli homlokfalak használata a futómű nélküli kocsiszekrényvégeken, a futómű nélküli kocsiszekrényvégek oldalirányú megtámasztására csuklók célszerű elhelyezésével; f) szabadon forgó forgóalvázak, amivel minimális nyomkarimákopás és a kisiklásokkal szemben való megnövelt biztonság jár együtt. A találmány értelmében ezt olyan ízeit vonategység biztosítja, amelynél a közbenső kocsiszekrény, a forgóalvázas kocsiknál ismert módon, közvetlenül a forgóalvázon, pl. forgótál és ,csúszódarabok közvetítésével támaszkodik, a futómű nélküli kocsiszekrényvégek csuklós támasztószervek segítségével a közbenső kocsiszekrényen minden oldalról csuklósan vannak megtámasztva és avval egy stabilizáló és irányító szerkezet segítségével kapcsolódnak, amely az egyenlőtlen erőket kiegyenlíti és kanyarmenetnél a közbenső kocsi szekrényét vízszintes és függőleges síkban a futómű nélküli kocsiszekrényvégek alkotta szög felére állítja be. A függőleges támasztóerőt a futómű nélküli kocsiszekrényvégekre átvivő csuklók számára az ismert forgótálakat használhatjuk fel, amelyek a függőleges támasztóerőn kívül a vízszintes erőket is minden irányban átviszik. Ezeket az alátámasztásokat, a találmány szerint, célszerűen a közbenső kocsiszekrény forgótálát hordó alváz középső hossztartóján helyezzük el. Amíg a közbenső kocsiszekrény oldalirányú billenéssel szemben ismert módon, az alvázon elhelyezett oldalsó csúszódarabokkal van a forgóalvázon megtámasztva, a találmány értelmében a futómű nélküli kocsiszekrényvég oldalsó megtámasztása céljára alkalmazott támasztó csapágy a tető alatt, a kocsik homlokfalának közepén van megerősítve úgy, hogy a futómű nélküli kocsiszekrényvégek billenő nyomatéka a közbenső kocsiszekrényen keresztül a forgóalvázra jut. A támasztó csapágy ilyen elrendezése megengedi a futómű nélküli kocsiszekrénynek keresztirányú és átlós irányban viszonylag megerősítetten, pl. homlokfalak és erős sarokpillérek nélküli kiképzését. Abból a célból, hogy a kocsiszekrényvégek vízszintes és függőleges kanyarokban megfelelően beállhassanak, a találmány értelmében a futómű nélküli kocsiszekrényvég oldalirányú megtámasztása céljából alkalmazott támasztócsapágy függőleges tengely körül elforoghat és hosszirányban a kocsihoz képest eltolódhatik. Hogy pl. éles kanyaroknál a kisiklasd veszély csökkentése céljából sima forgóalvázfutást biztosíthassunk, különösen hosszabb egységeknél, szükséges, hogy a kocsiszekrényvégek egy bizonyos, az előálló magasságkülönbségnek megfelelő mértékben egymáshoz képest elfordulhassanak. Ezt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a futómű nélküli kocsiszekrényvég oldalirányú támasztására szolgáló támasztó csapágy keresztirányban, pl. éles kanyarokba való befutás esetén, a kocsikeresztmetszet elfordulásának megfelelő mértékben rugózott legyen. Stabilizáló és irányító szerkezet céljaira olyan berendezések alkalmasak, amelyek értelemszerű kialakítás esetén a síkok szempontjából, amelyekben működniük kell, a közbenső kocsiszekrényen szilárd ponttal bírnak és amelyeknek a futómű nélküli kocsiszekrényvégeken csuklósan megerősített irányító rúdjai egymáshoz képest ellentett kényszermozgást fejtenek ki és a kocsiszekrénynek egymásra vonatkoztatott mozgását követni tudják. A találmány értelmében a stabilizáló és irányító szerkezet pl. két önmagában ismert emeltyű-rudazatból áll, amelynek irányító rúdjai minden irányban mozgatható csuklókkal bírnak azáltal, hogy az emeltyűk középső forgáspontjukkal a közbenső kocsiszekrény hosszoldalán elhelyezett fix ponton és, hogy az emelőszerkezet két síkban fejthesse ki hatását, a vízszinteshez képest kb. 45 fokú szögben a kocsihoz keresztben vannak elrendezve és az irányító rudak, szabad végeikkel, minden oldalról csuklósan kaposolódnak a futómű nélküli kocsiszekrényvégekhez. Lehet azonban a két sík számára egy-egy különálló emeltyűrudazatot is elhelyezni. A találmány értelmében a stabilizáló és irányító szerkezetet két csavarrudazatból is ki lehet alakítani, amelynek meredek jobb- és balmenetű anyája a közbenső kocsiszekrény hosszoldalán elhelyezett szilárd ponton van elforgathatóan csapágyazva és amelynek irányító rúdjai egyrészt kardáncsuklóval vannak a futómű nélküli kocsiszekrényvégen megerősítve, másrészt pedig kardáncsuklókon keresztül vannak a csavaranyával elcsavarhatóan összecsavarozva. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakokban ismerteti. A rajzon az 1. ábra egy ízeit egységet tüntet fel oldalnézetben, a 2. ábra egy közbenső kocsit, a futómű nélküli kocsiszekrényvégek csuklós összekötését és az emelőszerkezetből kialakított stabilizáló és irányító szerkezetet mutatja oldalnézetben, a 3. ábra a 2. ábra egy felülnézetét,