145282. lajstromszámú szabadalom • Sínen futó ízelt vonategység

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.282. SZÁM 20. d. 29—31. OSZTÁLY — WA--73. ALAPSZÁM Sínen futó ízeit vonategység VEB Waggonbau Görlitz, Görlitz Feltalálók: Nüsken Friedrich főstatikus és Bittig Kurt mérnök, mindketten görlitzi lakosok A bejelentés napja: 1957. október 22. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. május 13. A találmány tárgya tetszés szerinti számú, eme­letes vagy egyszerű kocsikból álló ízeit vonategy­ség, különösen sínen járó ízeit vonategység, sze­mély- és teherszállításra, amelynél két-két kocsi között rövid közbenső kocsi van elrendezve. Az ismeretes emeletes ízeit vonategységeknél, kéttengelyes forgóalvázak alkalmazása esetén, két kocsiszekrényvég mindig egy forgóállványon el­helyezett forgótálban (Jakobs forgóállvány) van ágyazva. Háromtengelyű forgóalvázaknál a közép­ső tengelyre való tekintettél, a normális fenék­magasságnak a kocsiszekrény végén való betartá­sa mellett, a magasabbra építendő kettős forgótál számára a forgóalváz és a kocsiszekrény alváza között megfelelő hely nem áll rendelkezésre, a kocsiszekrény végein két, hosszirányban a közép­ből szimmetrikusan kihelyett forgótál van külön­külön megtámasztva. Ezeknek az ízeit vonategy­ségeknek többek között a következő hátrányai vannak: a) Az önsúly a befogadó képességhez viszonyít­va túl nagy, különösen azért, mert a mellékhe­lyiségek — pl. a minden kocsi végénél elhelye­zett kocsiperron és előtér — aránylag túl tága­sak; ez anyagpazarlással és nagy gyártási, fenn­tartási és üzemköltségekkel jár; b) a vonathossz a befogadó képességhez viszo­nyítva túl nagy, ami a pályaudvari oerron hosszát növeli; c) a kocsiszekrény szélessége csekély, mert a kanyarokra való tekintettel a kocsiknak a befo­gadó képességhez viszonyított túl'nagy forgócsap­távolságára való tekintettel kicsinyre méretezen­dő; d) az egyes kocsik közötti, a homlokfalakon el­helyezett átjárók a kölcsönös, aránylag nagy szög­kitérések és elfordulások miatt keskenyek; e) a homlokfalakat átlóanereven kell kiképez­ni, nehogy pl. a vízszintes centrifugális erőkre való tekintettel átlóirányú eltolódás lépjen fel, aminek következtében a szükséges anyagfelhasz­nálás túl nagy és a kocsiról kocsira való átjáró túl szűk; . f) két egymás mögött elhelyezett forgótállal bí­ró háromtengelyes forgóalvázak esetén a nyom­karima kopása túl nagy, mert a forgóalváz, kü­lönösen kanyarban, nem foroghat szabadon, ami­nek következtében pedig a kisiklás veszélye is növekszik. Ismeretesek ezenkívül ízeit vonategységek, ame­lyeknél két-két kocsi közé rövid építéshosszal bí­ró közbenső kocsi van beszerelve. Olyan ízeit vo­nategységekről van szó, amelyek egyszerű — nem emeletes — kocsikból állanak és amelyeknél a rövid közbenső kocsi arra szolgál, hogy pl. kicsiny, kevéssé gazdaságos kéttengelyes kocsikból gazda­ságos, nagy, befogadóképességű járműveket lehes­sen kialakítani, vagy pedig pl. arra, hogy kanyar­menetkor a kocsik belső korlátozottságát csökken­teni, tehát a forgóalvázak nagy forgócsaptávolsá­ga vagy pedig a kocsi nagy tengelytávolsága ese­tén nagy kocsiszélességet kiképezni lehessen. Az ilyen ízeit vonategységeknél a rövid közbenső ko­csiknak nincs saját futóművük. Ez a kialakítás, amely bár a közbenső kocsiszekrényeknek pl. a ko­csik végein való aránylag egyszerű megtámasztá­sát engedi meg, nem alkalmazható, ha a kocsi vége alatt a futómű számára nincs hely, vagy pe­dig, ha emeletes kocsiknál a forgó alvázak között lemélyített alsórész a befogadóképesség növelése céljából lehetőleg nagy kell, hogy legyen. Ezen­kívül a forgóalvázas kocsiknál a szükséges forgó­alvázak nagy száma a vonat önsúlyát növeli. Ajánlották már a rövid építéshosszú közbenső

Next

/
Oldalképek
Tartalom