145171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas koncentrációjú cianokobalamin és egyéb kobalamin vegyületek oldatának tisztítására
o Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.171. SZÁM 12. p. 11—17. OSZTÁLY - VA-673. ALAPSZÁM Eljárás magas koncentrációjú cianokobalamin és egyéb kobalamin vegyületek oldatának tisztítására Bichíer Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., Budapest Feltaláló: Valis József kutatóvegyész, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. december 8. A cianokobalamin és egyéb kobalamin vegyületeknek .ballasztanyagoktól való elválasztására a szakirodalom több eljárást ismertet. Ismeretes, hogy bizonyos kísérő szennyeződések fizikai tulajdonságaikban többé-kevésbé hasonlóan viselkednek a kobalaminokkal. A fizikai kémiai tisztítási módszerekkel, így szenes adszorpcióval, ioncserélő gyantával, vízzel részbén keveredő alkoholokkal, vagy fenol-származékokkal végzett tisztítási lépésekkel ezek a kísérő anyagok részben tovább követik az izolálni kívánt cianokobalamint, ill. kobalaminszerű vegyületeket. Kémiai és fizikai tulajdonságaik alapján ezek az ismeretlen vegyületek általában ninhidrin-pozitív tulajdonságúak, kísérleteink szerint valószínűleg aminosavak, peptidek, polipeptidek, nitrogéntartalmú egyéb szerves vegyületek, stb. A találmány e kísérő ballaszt-vegyületek eltávolítására irányul kobalaminokat tartalmazó viszonylag nagy koncentrációjú oldatokból. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a sűrítmények ballasztanyagait előnyösen cianid és halogén ionoktól mentesített közegből, gyengén savas pH tartományban, ezüstsóval leválasztjuk, amikor is a cianokobalamin, ill. rokonvegyületei oldatban maradnak. A találmány tehát elvben különbözik a 2,821.144 sz. amerikai (a 895.822 sz. német, a 728.048 sz. brit) szabadalmi leírásokban ismertetett eljárásoktól, melyekben a B12-vitamint, valamint a származékait választják le nehézfémkomplexeik alakjában a kísérő ballasztanyagok mellől. Ez utóbbi eljárásoknak az a hátrányuk, hogy a leválasztott nehézfémkomplex az említett ballasztanyagok egy részét is magával viszi és az ismert alkálicianidos, tioszulfátos vagy egyéb módon történt elbontását követő tisztítási lépései során a ballasztanyagok csak kevéssé morzsolódnak le. Ezért gyakran előfordul, hogy a feldúsított termék acetonos kristályosítása alkalmával bezavarosodás után nem kristályosodik, hanem olajos kicsapódást mutat, ami további tisztító lépéseket tesz szükségessé a kristályos végtermék kitermelésének rovására. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával a fenti hátrányok kiküszöbölhetők és a végtermék kristályos kinyerése biztonságossá tehető. Az eljárást előnyösen a B12 vitamin végső tisztítási lépéseiben alkalmazzuk, pl. olyan 1—3 mg/ ml koncentrációjú vizes kobalamin oldatok tisztítására, melyeknek, még kb. 0,5—5% szárazanyag, tartalmuk van. A találmány szerint úgy. járunk el, hogy a cianid és halogénmentes kobalamin koncentrátum píl-ját megfelelő savval, pl. ecetsavval 6,5—3,5 közé, előnyösen pH 4,3-ra állítjuk. Ezután folytonos keverés közben mindaddig adunk 10%-os vizes ezüstnitrát oldatot a koncentrátumhoz, amíg csapadék válik le. Erről kis részletek centrifugalása után nyert szupernatansok próbakiesapásaival győződhetünk meg. A zavaros oldat centrifugálásával a tükrös szupernatanst elkülönítjük (törzsoldat), a bailasztcsapadékot pedig vagy 0,5%os nátriumacetáttal pufferolt 1% AgNOs tartalmú ecetsavval pH 4,3—4,5-re állított vízzel vagy pH 8—10-re állított ammóniás vízzel mindaddig mossuk, míg a mosófolyadék színes. A mosófolyadékokat egyesítve a törzsoldattal, 10%-os alkálicianid-oldatot adunk hozzá, míg a kezdetben kialakuló ezüstcianid csapadék komplex só alakjában oldódik. Ezután — ha az oldat pH értéke nem állt volna be kb. 6-ra — 30%-os nátriumhidroxiddal erre az értékre állítjuk és vagy az előzőleg közölt valamelyik ismert eljárás szerinti szervés oldószeres átrázással, vagy szenes adszorpcióval a hatóanyagot elkülönítjük. Szerves oldószeres kirázás után ajánlatos az oldószeres fázist egyszer 0,5% nátriumtioszulfát tartalmú vízzel is átmosni, hogy így, az emulzióval esetleg átvitt vizg^ fázisból, az Ag-iont végképp eltávolítsuk. Az ezüstcsapadék voluminózus és felületén sok színanyagot adszorbeál. A csapadék NH3 -as közegben pH 8—10 között alig, míg alkálicianid, ill. tioszulfát feleslegével maradék nélkül oldható. Ha az ezüstcsapadékkal pl. cianidnyomok jelenléte következtében hatóanyag is leválik, úgy a
