145111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ferromágneses anyagból készült testek falvastagságának mérésére

2 145.111 sen az 1. ábra szerint kivitelezett permalloy­szondát lehet felhasználni. Az üvegből készült 1 hajszálcsőben foglal helyet a 2 permalloymag; a csőre a 3 tekercs van felcsévélve. Két ilyen elemet úgy kapcso­lunk sorba, hogy a 3 tekercsek tekercselési iránya egymással ellentétes legyen. Az egész­re a 4 tekercs v*n felcsévélve. Ha a 3'tekercsen keresztül közép-vagy nagy­frekvenciás váltóáram folyik, a 4 tekercsben feszültség nem indukálódik, mert a két 3 te­kercs hatása, az ellentett felcsévélés következ­tében egymást kölcsönösen lerontja. Ha már most ezt az egész szondát mágneses térbe helyezzük, a 4 tekercs meneteiben a per­malloymagok túltelítése következtében, kétsze­res frekvenciájú elektromotoros erő indukáló­dik, amelynek nagysága a 3 tekercs alkalma­san választott nagyságánál a szondát körülve­vő mágneses tér nagyságának felei meg. A permalloyszonda alkalmazásának egy pél­dáját a 2. ábra tünteti fel vázlatosan. A transz­formátorlemezekből készült 7 kengyel elektro­mágnest képvisel, amelynek segítségével a 8 tekercsen keresztülfolyó váltóáram a 9 méren­dő testben mágneses váltakozó teret állít elő. A 7 — 8 elektromágnes pólusai közé az 5 ár­nyékolósapkát helyezzük, ebben van a 6 per­malloyszonda elrendezve. A 'szorosan a felület alatt kialakuló mágne­ses tér a fizikai törvények értelmében majd­nem teljesen a mérendő 9 test felülete fölött kialakuló mágneses térnek felel meg. Ha a mérési hely felületét a 7—8 elektromágnes szórt mezejével szemben megfelelően, pl. a 6 szondát körülvevő 5 sapkával együtt árnyé­koljuk és szorosan a mérendő felületre he­lyezzük, elérjük, hogy a sapka alatt külső mágneses tér nem jelentkezik és ot„ csupán a mért test felülete közelében szorosan kiala­kuló mágneses váltakozó tér mutatkozik. A találmány értelmében már most a mérés céljaira a mérendő tárgy felülete közeiében kialakult váltakozó mágnestér és a 7—8 elekt­romágnes váltakozó tere közötti, az árnyékolt tér gerjesztette fáziseltolást használjuk ki. Amint az elméleti megfontolásokból, továbbá tapasztalatból ismeretes, ez a fáziseltolódás egy bizonyos konkrét szerkezeti anyag esetében a ' szonda alatt levő fal vastagságától függ. A 3. ábra Gi generátort tüntet fel, amely szinuszalakú kisfrekvenciájú, a 7 elektromág­nes 8 mágneses tekercsét tápláló váltóáramot gerjeszt. Egy további generátor G2 olyan váltóáramot szolgáltat, amelynek frekvenciája a Gi-ének sokszorosa. Ez az áram táplálja, az 1. ábra ér­telmében a permalloyszonda 3 tekercseit. A permalloyszonda 4 indikációs tekercsének kap­csain a 8 tekercsen keresztülfolyó, a 7 elekt­romágnes által szolgáltatott, kisfrekvenciájú áram által modulált nagyobb frekvenciájú vál­takozó áram indukálódik. E nagyobb frekvenciájú váltakozó feszült­ségnek egyértelműbb kialakítása . céljából a permalloyszondát egyenirányú állandó mágne­ses térbe kell helyezni, amely legalább olyan erős legyen, hogy az egyenirányított kompo­nens és a mérendő kisfrekvenciájú váltakozó komponens összegéből kialakult mágneses össztér sohase legyen nulla. A találmány értelmében az egyenirányított és a váltakozó mágneses tér szupperpozícióját többféle módon lehet biztosítani, pl. ha a 7 elektromágnest a 2. ábra értelmében gerjesztő váltakozó áramnak egyenáramú komponense van, amely a mágneses tér szükséges egyen­irányított komponnsét a 6 indikációs szerv alatt gerjeszti, vagy pedig pl. ha a 7 elektro­mágnes közelében, mint azt a 2. ábra mutat­ja, egy vagy több 12 permanens mágnest he­lyezünk el, vagy pedig pl. ha a permalloy­szonda 4 tekercséhez vivő vezetékbe a 3. ábra szerint R megfelelő nagyságú ellenálláson ke­resztül E egyenáramforrást kapcsolunk. A permalloyszonda 4 kapcsain előállott na­gyobb frekvenciájú váltófeszültséget, amelyet a kisfrekvenciájú váltófeszültség modulál a Zi erősítőbe vezetjük, ahol az megfelelő erősítést kap, és onnan demoduláció céljából a D de­modulátorba vezetjük. A D demodulátorból kisfrekvenciájú váltó­áram lép ki, amelynek fáziseltolódását kell mérnünk. Az említett kisfrekvenciájú váltó­áramot azután egy további Z2 erősítőbe, onnan pedig az F fázisdiszkriminátorba vezetjük. A Z2 szelektív erősítő a Gi generátor által szol­gáltatott kisebb frekvenciára van hangolva. Ez az elrendezés, arra való, hogy a magasabb har­monikus komponenseket kiküszöbölje, amelyek a további merést zavarhatnák. A Z2 erősítőből •kisfrekvenciájú szinuszalakú áram a már emltíett F fázisdiszkriminátorba lép, ahol az említett kisfrekvenciájú szinusz­alakú áram. fázisának a Gj generátor szolgáltat­ta és a 7 elektromágneses 8 tekercsén keresztül­futó kisfrekvenciájú mágnesező áram fázisával történő kiegyenlítése megy végbe. A fázismé­rést az U egyenáramú készülékre visszük át, amelynek skáláját közvetlenül milliméterekben lehet hitelesíteni. Az itt leolvasott érték ezek után közvetlenül a mérendő falvastagságnak fe­lel meg. Az F fázisdiszkriminátor egy példaképpen! ki­viteli alakját a 4. ábra mutatja. Az 1—3 kap­csokra vezetjük a Z2 erősítőből, a 3. ábra sze­rint, erősített kisfrekvenciájú feszültséget, amelynek fázisát a kisfrekvenciájú mágnesező áram fázisával hozzuk összhangba. Az, 1 kap­csot az E, erősítő cső katódjához, a 3 kapcsot pedig az Rx ellenálláson keresztül, ugyanennek a csőnek a rácsához kötjük, amely azt a célt szolgálja, hogy a rács a 3 kapcson mutatkozó szinuszalakú feszültség negatív félhullámát kö­vesse. Amint a 3 kapcson a feszültség a 0 értéket túlhaladja, az; R, ellenálláson, a keletkező rács­áraim hatása alatt, feszültségesés lép fel és az E, cső rácsa a pozitív félhullám teljes tartama alatt 0 értéken marad. Ezalatt az idő alatt a Tr transzformátor primer tekercselésén keresztül állandó, a rács G potenciájának megfelelő áram folyik át. Ha pedig a 3 kapcson a feszültség a

Next

/
Oldalképek
Tartalom