145053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viszkóz rövidített előállítására
2 145.053 700—800 körül ingadozik, tehát lényegesen rosszabb, mint a klasszikus eljárás szerint készült viszkózé. Mar ez a hátrány önmagában is érthetővé teszi, mért nem terjedtek el ezek az eljárások A találmány szerinti eljárás ment a fent felsorolt hátrányoktól, amennyiben kevés berendezést igényei, melyeknek helyszükséglete csekély és emellett tetemes energiamegtakarítással jár és lényegesen megrövidíti a gyártási folyamatot. Kísérleteim folyamán kitűnt, hogy a cellulóz 1.2—19 óra alatt alakul át viszkózzá, mely az eljárás kezdetétől számított 40—45 óra alatt a szűrést, utóérlelést és iégfelenítést is beleértve, szálképzésre alkalmas. Eljárásomnál tehát a viszkóz átfutási ideje kb. az eddiginek felére csökken. Emellett a találmány szerinti eljárással készült viszkózok szűrési értéke (k\v) 250, mely érték az eljárás változatainak megfelelő alkalmazásával 200 alá is süllyed és így megközelíti a klasszikus eljárás szerint gyártott, jó minőségű viszkózok szűrési értékeit. A találmány szerinti eljárás egyéb előnyeit, e leírásnak a példákat követő részében ismertetem. A találmány szerinti eljárás lényeg az, hogy depolimerizálatkin viszkózipari cellulózlapokat nagy diffúzió-képességű folyékony segédanyagadalékot, mint alacsony viszkozitású olajat és célszerűen nedvesítoszert tartalmazó, legfeljebb az előállítani szándékolt viszkóz lúgtartalmával azonos rnennyisségű lúggal foszlatásos alkalizálásnak, majd a kapott alkalicellulózt* gyorsított foszlatásos előérlelésnek vetjük alá, mely műveietet xantogenálás, oldás és utőárlelés követi. A foszlatásos alkaíizálásnál a cellulóz: lúg aránya 1 : 1-14 és 1 : 0-524 arányok között mozog, és ezen arányokon belüli lúgmennyiségnek 70—100°/0 -át adjuk a cellulózhoz. A nagy diffúzióképességű adalék előnyösen a cellulóz súlyára számított 1—15% parafinolaj, míg a nedvesítőszer a bemért cellulózra számított 0,1—10% szulfonált ricinusolaj vagy Berol Visco—56, Nekál stb. A találmány szerinti eljárás további fontos ismérve, hogy az összes műveletekhez azonos töménységű lúgot használunk és hogy az alkalizálástól az oldásig bezárólag az összes műveleteket előnyösen egyetlen gépi berendezésben, pl. foszlató-gyúró autoklávban végezzük. Az eljárás egyéb ismérvei az alábbi leírásból tűnnek ki. Alább eljárásomat közelebbről ismertetem. A foszlatásos alkalizálás vagy Werner— Pfeliderer-féle foszlatóban vagy foszlató-gyúró hatású autoklávban megy végbe. A foszlató-gyúró autokláv megfelelő tengelyföldeléssel és adagoló szerelvényekkel rendelkező Werner—Pfleiderer foszlató, mely szökvános nyitott Werner—Pfleiderer foszlatónak és egy egyébként fogazással nem bíró xantogenát-dagasztó — vagy gyúrógépnek kombinációja. A cellulózlapoknak a lúggal való előkeverését azonban külön tartályban is végezhetjük, majd az egyenlőtlenül átitatódott lapocskákat adagoljuk a működésben levő fosztogatógépbe. A foszlatás közben a cellulóz átivódik a lúggal kevert segédanyagokkal, miközben a cellulóz jól át lesz gyúrva. Ennek a 10—25 C°-on végbemenő műveletnek időtartama 50—90 perc.' Ezt követi a Werner—Pfleiderer foszlatóban vagy foszlató-gyúró autoklávban végbemenő foszlatásos előérlelés: a cellulóz depolimerizációja, mely háromféleképpen mehet végbe: 1. termikusan, 2. katalitikusan, 3. oxidáló vegyszerek alkalmazásával. A termikus lebontás esetében, amikor a használt cellulóz átlagos polimerizációs foka 600, a végtermékké pedig 200—260 körül mozgott, a lebontás 60 C°-on 200—240 percet vett igénybe. (Gyorsított előérlelés). Gyorsított előérlelés alatt az iparban azt értik, hogy az alkali zálástól a xenthogenálás megkezdéséig eltelt idő, azaz az előrélelési idő nem a szokásos, 20—70 óra, hanem annak tizedrésze, 3—4 -óra között mozog. A gyorsított előérlelés (a katalitikus módszer kivételével ismertetve van. Nemes László: ..Hidrát cellulóz Ipari felhasználása" című. Mérnöki Továbbképző Intézet kiaványa (2009/ 1954) című jegyzete 24. old. utolsó bekezdésében. • " •" A katalitikus lebontás olyan fémeknek nyomokban való alkalmazásával érhető el, amelyek több vegyértékű alakjuknál fogva oxigénátvitelre alkalmasak. E lebontási módnál a fém sóoldatát vagy a foszlatásos alkalizálás kezdetén öntjük a lúghoz vagy pedig a cellulóz-alkálihoz adjuk. Ekkor néhány óra alatt szobahőmérsékleten is elérjük a kívánt depolarizációt. A lebontáshoz alkalmas fém, pl. avas, melyet 5—60 mg/100 g cellulóz arányában adunk hozzá, továbbá a mangán stb. A vegyszeres depolimerizációt olyan vegyszerekkel célszerű végezni, amelyek alkalikus vizes közegben való oxigénleadás után vizet vagy lúgot, általában olyan vegyületet képeznek, amely a viszkózgyártás további folyamatait hátrányosan nem befolyásolja. Célszerűen nátrium-, vagy hidrogén-peroxidot alkalmazunk-, melyek lúgos közegben is jól oxidálnak és az oxidáció befejeztével nátronlúgot ill. vizet adnak. E vegyszerekből a szükséghez képest változó mennyiséget, célszerűen a bemért cellulóz súlyára számított 2—10%-ot adunk hozzá. A vegyszeres bontás szobahőmérsékleten folyik le. A három depolimerizációs módszert egymással kombinálhatjuk is, pl. oly módon, hogy kevesebb oxidánst és 60 C° helyett csak 35— 40 C° hőmérsékletet alkalmazunk. A foszlatásos előérlelés befejeztével az egyenletes, pelyhes fogású, aprószemcséjű cellulózalkálit foszlatás közben 18—25 C° közé kell visszahűteni. Ez termikus bontás esetében kb. 30 percet, a többi megoldásnál rövidebb időt vesz igénybe. Az előállított cellulóz-alkáli összetétele eltér
