145053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viszkóz rövidített előállítására

Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 145.053. SZÁM 29. b. OSZTÁLY — NE—173. ALAPSZÁM Eljárás wísaelkőz rövidített előállítására Nemes László vegyészmérnök, Nyergesújfalu A bejelentés napja: 1955. július 25. A találmány eljárásra vonatkozik viszkóz rövidített előállítására, mely lényeges haladást jelent az ismert eljárásokkal szemben. A különösen kényesebb gyártási ágakban még ma is alkalmazott soklépcsős, az alábbiakban „klaszszikus"-nak nevezett eljárásnál a cellulózlapokat mártóteknőkben a cellulóz 12—13-szorosát kitevő mennyiségű lúggal való elárasztás útján cellulózaikalivá alakítják át, ebből a felesleges lúgot préseléssel eltávolítjuk, majd a nedves tapintású cellulózalkalit egy vagy több lépcsőben foszlatják, a pelyhes cellulózalkálit előérlelik, mely művelet alatt a cellulózalkali, oxigén behatására, a további műveletekhez szükséges mértékre depolimerizálódik. Az előérielést forgó zárt dobban un. barátokban szénkén éggel foganatosított xantogenálás követi. A sárgás naraosszínű morzsalékos xantogenátot lapátos oldókban vagy magas fordulatú tárcsás keverőkben tároló," a cellulózalkáli előállításához használt lúgtól eltérő töménységű lúgban viszkózzá oldjuk. A viszkózokat 2—3-szór .szűrik, légtelenítik, majd savas sós fürdőbe nyomják, ahol a kiömlő nyílás vagy rés alakjától és a további műveletektől függően kialakul a kívánt képződmény (műselyem, vágott műszál, hártyapapír stb.). A viszkóznak a klasszikus eljárással való előállítása 90—110 órát igényel és így 4—5 napi anyag van állandó feldolgozás alatt, Nagyobb üzemzavar tehát többnapi anyag «telj es tönkremenetével járhat. További hátrány, hogy a gyártás szakaszos volta műveletbiztos, nagy kezelő, karbantartó és ellenőrző személyzetet megkívánó gépparkot igényel. A sok műveletet mind külön helyiségben kell végezni, ami az áttekinthetőséget és az ellenőrzési lehetőséget rontja. Valamilyen műveletnél jelentkező gépmeghibásodás, technológiai nehézség, több napos anyagvisszatorlódással, túléréssel, anyagok tönkremenésével vagy leglaább is komoly minőségromlással jár. Emellett a felhasznált lúgnak kb. 6/7-e mint sárga- és préslúg marad vissza. Ezeket hatalmas lúgállomási berendezésben kell tárolni és a préslúgot dializáló berendezésben tisztítani, ami kiváló minőségű, speciálisan impregnált pamutszöveteket igényelt, melyeknek beszerzése drága és élettartama csupán kb. 1 év. A dializátorok 10%-os Tagveszteséggel működnek. A viszkózüzem. egyes egységeit hosszú csővezetékek kötik össze; rengeteg tartályra, motorra, magasnyomású szivattyúra, előrelelő kocsira és egyéb gépegységre van szükség. A viszkózipar már rég felismerte a klaszszikus eljárás hátrányait, célszerűtlenségét, miért is már legalább két évtized óta számos javallat történt annak leegyszerűsítésére. E javaslatok tekintetében utalok Nemes László: „Hidrátcellulóz ipari felhasználása" című, a Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1952. kiadásában megjelent közleményre, mely ezeket a leegyszerűsített, rövidített eljárásokat tüzetesen ismerteti. A rövidített eljárások rendkívüli gazdasági előnye nyilvánvaló. Ezek az eljárások azonban oly hátrányokat tüntetnek fel, amelyek miatt azok vagy nem terjedhettek el általánosan, vagy nem jártak átütő sikerrel. A mártás, foszlatás és előérlelés gyorsított és részben összevont műveletekre vonatkozólag javasolt eljárások mindegyikénél keletkezik sárga és préslúg, ami a fentemlített összes tárolási, tisztítási és egyéb műveleteket feltétlenül szükségessé teszi. A lúgfelesleg nélkül dolgozó alkalizálások rekació-kinetikai okokból rosszul és egyenlőtlenül lereagált cellulóz-alkálihoz vezettek, mely rosszul és egyenlőtelnül xantogenálódott, ami szőrös, igen rosszul szűrhető, sok préspakolást igénylő viszkózokat eredményezett, melyeknek szálképzése nem volt kielégítő. További hátránya volt az így készült viszkóznak, hogy szűrhetőségi értéke (kw) igen alacsony volt. Míg a klasszikus eljárás szerint készült viszkózok szűrhetőségi értéke a kiindulási anyagként alkalmazott cellulóztól és annak feldolgozási eljárásától függően kb. 60— 160 között mozgott, addig az egylépcsős viszkóz eddig publikált legjobb szűrhetőségi értéke