144945. lajstromszámú szabadalom • Kerámiai elem vasbetéttel ellátott építőelemek előállítására

2 144.945 kakkal kiképezett kerámiai elemek előnyeit a nyitott hornyokkal ellátott elemek előnyeivel, anélkül, hogy e kétféle megoldás hátrányai is fellépnének. A vasbetéteket és a betont vagy hasonlókat a kész tartóban teljesen körülzár­ják a kerámiai elemek, ami számottevő elő­nyöket biztosít. Ez a megoldás megjavítja az ilyen építőelemek hő- és hangszigetelő képes­ségét. Tűzvész esetén a fegyverzetet és a be­tont teljesen körülvevő kerámiai anyag lénye­gesen nagyobb hőálló képessége folytán jól védi ezeket a hő káros hatása ellen. Minthogy a fegyverzetet minden oldalról körülvevő ke­rámiai anyag mindenütt egyenlő sztatikái tu­lajdonságokat mutat, közömbös, hogy milyen helyzetben alkalmazzak az ilyen építőeleme­ket, tehát hogy melyik oldaluk szerepel alsó vagy felső Oldal gyanánt. Azáltal, hogy az ilyen építőelemeket minden oldalról kerámiai anyag­ból készült felületek határolják, lényegesen jobb az ilyen építőelemek külső megjelenése, ami igen fontos lehet számos olyan esetben, amikor ezek olyan helyen kerülnek beépítésre, ahol minden oldaluk szabadon látható. Ilyen esetekben a külső felületén hornyokkal ellá­tott építőelemek a betonnal való kitöltés racio­nális kivitelezési módja esetén elkerülhetetlen felületi egyenetlenségek következtében előny^ telén külső megjelenésűek és emiatt sok eset­ben egyáltalán nem használhatók. További előnyt jelent az, hogy a vakolat kitűnően ta­pad az egész építőelemet a találmány szerint minden oldalról borító kerámiai anyagra és hogy a mindenütt egységesen kerámiai anyag­ból álló alapon a vakolat nem mutat csíkos képet. A fedőrész vastagsága célszerűen körülbelül megegyezik az alaprész falvastagságával, így a vasbetétek megközelítőleg a kész építőelem közepén fognak elhelyezkedni. Ezáltal bizto­sítva van a kerámiai anyag egyenletes elosz­lása, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy elő­feszített betétek alkalmazása esetén messzeme­nően kiküszöbölhető a tartóknak és hasonló építőelemeknek a vasbetétek két oldalán egyen­lőtlenül elrendezett anyagtömegek hatására be­következő elhúzódása (torzulása). Az alaprész bemélyedése hosszirányban vé­gigfutó hornyokból vagy hasonló vájatokból állhat, emellett az alaprész horonnyal ellátott oldalának a szélein olyan hosszirányú szegély­lécek is lehetnek kialakítva, amelyek a fedőrész helyzetének rögzítésiére alkalmasak. A fedőrész lehet sima lap, lehetnek azonban rajta szintén hornyok vagy bemélyedések kialakítva; az ilye­nek elősegítik az alaprész és a fedőrész egy­máshoz való jó tapadását. A fedőrész ilyen hor­nyai előnyösen az alaprész bemélyedéseinek megfelelő helyzetben oly módon lehetnek el­rendezve, hogy a betontöltés megszilárdulása után ez utóbbi az alaprészbe és a fedőrészbe egyaránt beékelődő betontestet képez. A találmány szerinti kerámiai elemek építő­elemmé, ill. tartóvá való összeállítása esetén minden egyes alaprészhez egy-egy fedőrész le­het hozzárendelve. A találmány egyik előnyös kiviteli alakja esetében azonban az egymás mellé sorbarakott fedőrészek érintkező élei el lehetnek tolva az egymás mellé sorbarakott alaprészek közötti illesztési hézagokhoz képest; ez a lehetőség, hogy az illesztési hézagok ily módon egymáshoz képest eltolva rendezhetők el, a találmány szerinti építőelem további lé­nyeges előnyét jelenti. így el lehet járni oly módon, hogy az alaprész és a fedőrész egy da­rabként kerül kialakításra, szárításra és ége­tésre, az összeillesztésnél azonban mégis egy­máshoz képest eltolva elrendezett illesztési hé­zagokkal illesztik össze az alap- és a fedőré­szeket egy tartóvá. Minthogy az elemekből összeállított kerámiai tartóságok elkészítése során az illesztési hézagok kiképzése a legfon­tosabb problémák egyike, a jelen találmány ilyen szempontból is fontos haladást jelent. Az építőelemek, mint tartók és hasonlók elő­állítása során egyszerű módon úgy lehet a ta­lálmány értelmében eljárni, hogy az alapré­szek bemélyedéseinek betonnal vagy más ha­sonló tapadóképes anyaggal való kitöltése után, mielőtt még ez az anyag megkötne, ráhelyez­zük, ill. előnyösen rásajtoljuk a fedőrészeket. Az ábrák egyes kiviteli példák alapján váz­latosan szemléltetik a találmány néhány meg­valósítási módját. Az 1. ábrán egy kerámiai elemekből össze­rakott, alaprészből és fedőrészből álló építő­elemnek a 2. ábra I—I vonala mentén való keresztmetszete látható. A 2. ábra oldalnézetben mutatja a kerámiai elemek alkalmazásával az 1. ábra szerinti mó­don előállított tartót. A 3—6. és 8. ábrán a találmány szerinti épí­tőelem további kiviteli alakjai láthatók ke­resztmetszetben. A 7. ábrán a kerámiai elemekből a 6. ábra szerinti módon előállított, a fedőrészben ken­gyelbetétet tartalmazó tartó oldalnézete lát­ható. A 9. ábra a találmány szerinti építőelem egy másfajta kiviteli alakjának keresztmetszetét mutatja. Az 1. ábrán bemutatott építőelem egy (1) alaprészből és egy (2) fedőrésziből áll. Az alap­részen hosszirányban futó (3) bemélyedések vannak, ezekben helyezkednek el a vasbetét elemei, pl. a (4) előfeszített betonvasak. Az ábra szerinti építőeleim előállítása akként tör­ténik, hogy a vasbetétek behelyezése után a bemélyedéseket betonnal töltik ki, majd rá­sajtolják a (2) fedőrészt. A fedőrészen szintén vannak (5) hosszirányú hornyok, ezek helyzete megfelel az alaprészen levő (3) bemélyedésekének. Az ilyen hornyok elősegítik a beton jó tapadását. Az (1) alaprész mindkét oldalán a (6) szegélyek futnak végig, amelyeknek a fedőrészen a (7) vájatok felel­nek, meg. Ezek a (6) szegélyek és (7) vájatok oldalirányban rögzítik a (2) fedőrész helyzetét az (1) alaprészen, és egyben zsaluzásként is szolgálnak a beton számára. Kiképezhető azon­ban a fedőirész sík lapként is. Az alaprész, ill. a fedőrész (8) és (9) külső felületei simára képezhetők ki. Ez ajánlatos olyan esetekben, amikor a tartó úgy kerül be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom