144945. lajstromszámú szabadalom • Kerámiai elem vasbetéttel ellátott építőelemek előállítására

144.945 3 építésre, hogy felületei szabadon maradnak. Kiképezhetők azonban a fedőrészen — és adott esetben az alaprészen is — az ábrán szaggatott vonalakkal jelölt hornyok is; ezáltal megjavítható ezeknek az elemeknek más részekhez, pl. a rákerülő beton burkolóréteghez való kötése. A (11) lyukak szokásos módon az építőelem súlyának csökkentésére szolgálnák. Az (1) alaprész vastagsága kb. megegyezik a (2) fedőrész vastagságával; e szempontból természetesen mind az alaprész, mind a fedőrész esetében a bemélyedések alapjától számított mór eteket kell tekintetbe venni. Ily módon a (4) vasbetétek mindkét oldalára körülbelül egyforma anyagmennyiség esik. A 2. ábrán egy tartó látható, amely az 1. ábra szerinti módon van összeállítva (1) alap-és (2) fedőrészekből. A fedő- és az alaprészek itt oly módon vannak egymáshoz képest eltoltan elrendezve, hogy az (1) alaprészek (12) illesztési hézagai eltolt helyzetben legyenek a (2) fedőrészek (13) illesztési hézagaihoz képest. Ez az elrendezési mód előnyöket nyújt a szilárdság szempontjából. Az ilyen tartók elkészítése oly módon történik, hogy először megfelelő számú (1) alaprészt helyezünk sorban egymás mellé, ezután behelyezzük a vasbetéteket, és ezeket adott esetben előfeszítjük, majd a (3) bemélyedéseket elegendő mennyiségű betonnal töltjük ki. Ezután, még a beton megkötése előtt rásajtoljuk a (2) fedőrészeket a'2. ábra szerinti helyzetben, oly módon, hogy a kitüremlő beton behatoljon a (2) fedőrész (5) vájataiba. A beton megkötése után az előfeszített (4) vasbetétek a szokásos módon átvághatok, vagy véglehorgonyzások is alkalmazhatók. A találmány szerinti építőelemnek a 3. ábra szerinti kiviteli alakja esetében az (1) alaprész keresztmetszetben U-szelvényt mutat. E megoldás esetében a betontöltés és a (4) vasbetételemek sík felületű (2) fedőrésszel vannak lefedve. Itt az U-szelvényű alaprész oldalfalai szolgálnak a fedőrész oldalirányban való befogására. A 4. ábrán bemutatott kiviteli alak abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy az (1) alaprészen egy vályúszerű bemélyedés van. Az alaprész mindkét oldalán az 1. ábra szerintihez hasonló (6) szegélylécek vannak, amelyek beleillenek a (2) fedőrész megfelelő (7) vájataiba. Az 5. ábra egy trapézalakú keresztmetszetű építőelemet mutat, amelynél a (2) fedőrész szélessége viszonylag kicsiny, az (1) alaprész szélességéhez képest. Az alaprész (6) szegélylécei itt befelé,' az építőelem tengelye irányában nyúlnak fel, és így ferde éleket képeznek, amelyekre a viszonylag keskeny fedőrész felfekszik; a fedőrészen itt is (5) hornyok vannak. Az (1) alaprész (3) bemélyedései e kiviteli alak esetében zsákszerűén vannak kialakítva. A 6. ábrán olyan építőelem látható, amelynek a (2) fedőrésze U-alakú, kifelé nyitott keresztmetszetű. Ez az U-alakú bemélyedés, amely az 1. ábrán látható (10) hornyokhoz viszonyítva jóval nagyobb méretű, a burkoló betonréteg különösen jó kötését biztosítja és megkönnyíti az ilyen építőelemek kezelését is. Ezen túlmenően adódik még az az előny is, hogy azok a kengyelek, amelyeknek a burkoló betonrétegbe kell belenyúlniuk, már az ilyen építőelemek sorozatgyártása alkalmával behelyezhetők az építőelemekbe, éspedig úgy, hogy ezek a kengyelek az építőelemek egymásra rakása vagy szállítása során nem zavarnak. A kengyelek ugyanis az építőelem bemélyedésében fekszenek és csupán az építési helyen hajlítják fel őket. A 7. ábrán egy ilyen kengyel lehajtott helyzetét a (15) vonal, felhajtott helyzetét pedig a (15') vonal jelzi. A 8. ábra olyan építőelemet mutat, amelynek az (1) alaprésze és (2) fedőrésze egy körkeresztmetszetű (3) vájatot zárnak be. A (2) fedőrész és az (1) alaprész egymással érintkező felületein egymásba illő (6) szegélyrészek, ill. ezeknek megfelelő (7) vájatok vannak. A 9. ábrán ismét az (1) alaprész és a (2) fedőrész egy másfajta kiviteli alakját láthatjuk. Ebben az esetben az alaprész és a fedőrész oly módon vannak egy tartó-elemmé összeillesztve, hogy az (1) alaprész és a (2) fedőrész a tartó jobb, ill. baloldalára kerülnek. Így tehát az alap- és fedőrész által lezárt üreg a teljes építőelem középvonalában fekszik, és a húzóerő zónájában nagyobb számú vasbetét-elem van elhelyezve, mint a nyomóerő zónájában. A tartó előállítása során az (1) alaprészeket vízszintes helyzetbe állítják, így a beton könnyen bevihető a (3) bemélyedésbe. Szabadalmi igénypontok: 1. Kerámiai alkotóelem vasbetéteket, előnyösen előfeszített vasbetéteket tartalmazó építőelemek, mint pl. tartók előállítására, azzal jellemezve, hogy ez az alkotóelem egy alaprészből és egy ettől eltérő alakúra készített fedőrészből áll, mimellett az építőelemet önmagában nem képező alaprészen legalább egy nyitott vájat van, amely a vasbetétek és az ezeket körülvevő teljes betonmennyiség befogadására szolgál, és a két rész együtt szolgál a tartóelem kialakítására. 2. Az 1. igénypont szerinti kerámiai elem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alaprész vájatai hosszirányban futó hornyokból, vályúkból vagy hasonló bemélyedésekből vannak kiképezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kerámiai elem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alaprész a vájatokkal ellátott oldalán, annak szélein hosszirányban végigfutó szegélylécek vannak kiképezve, amelyek a fedőrész helyzetét megszabják. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kerámiai elem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fedőrészen hosszirányban végigfutó, az alaprész megfelelő részeibe beillő ablakrészek vannak. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kerámiai elem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fedőrésznek az alaprész felé fordított