144913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acélcsövek gyártásához

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.913. SZÁM 7. b. OSZTÁLY — DE—250. ALAPSZÁM EBjárás és berendezés acélcsewek gyártására DELTA-Kühlschrank G. m. b. H., cég Bielefeld A bejelentés napja: 1956. május 15. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: J955. május 17. A találmány célja acélcsövek gyártását egyszerűsíteni és az eddiginél gazdaságosabbá tenni. Acélcsövek gyártása céljából eddig oly nyersanyagként szolgáló csövekből indultak ki, amelyeket meleg állapotban kisebbítő (redukáló) hengerműveken a kész cső kívánt végső méreteire hengereltek.. Ezeken az átmérőcsökkentő hengerműveken, azok hosszirányában a hengerpárok vagy hengerjáratok sorozata van egymás után elhelyezve és ezek a cső mozgási irányában, a cső hosszváltozásai szerint lépcsőzetesen emelkedő kerületi sebességgel mozognak, emellett pedig a cső hossztengelyére keresztirányban elhelyezkedő forgási síkban egymáshoz képest eltolt helyzetűek. Azok a csövek, amelyeket ezen ismert eljárás szerint készítenek, nem eléggé pontosak, méreteik tehát eltérőek és így csak egyszerűbb célokra, pl. mint gáz- vagy vízcsövek használhatók. Ehhez járul, hogy a csövek meleg hengerlése a fentemlített eljárás szerint csak korlátozott méretekig lehetséges, éspedig ha belső tüskét vagy rudat használunk, a belső átmérő kb. 50 mm-t érhet el, ha pedig tüske nélkül dolgozunk, ez az átmérő 20 mm-ig terjedhet. Pontos végső méretekkel készítendő csöveknél, tehát precíziós munkánál és akkor, ha kisebb csövek előállítására van szükség, az először melegen hengerelt csövet ehhez csatlakozóan még hideg húzóeljárásnak kell alávetni és így tovább feldolgozni. A hideg húzóeljárás emellett még az esetben is szükséges, ha a falvastagság kevesebb mint kb. 2,5 mm, mert vékonyabb falú csöveknél a meleghengerlés nem megvalósítható. A hideg húzóeljárás viszont körülményes és elég sok, költséges mellék munkát tesz szükségessé, mert szükség van arra, hogy a melegen hengerelt csövet a hideg húzó megmunkálás előtt húzóhoszszakra osszuk és az egyes húzóműveletek között izzító kezelést iktassunk be, hogy ilyen módon a hideg alakítás folytán keletkező merevedést a következő hideg megmunkálás előtt, amennyire lehet kiegyenlítsük. A hideg húzóeljárásnál hátrányos még a húzóeszközök beakasztása folytán keletkező anyagveszteség és a viszonylag csekély húzási sebesség, amely legtöbbször 40 és 80 m/perc között van. Ha nehezen alakítható acélból, főleg krómnikkelacélból kell csövet készíteni, akkor a múltban e célra alkalmaztak egy megfelelő hideg hengerlő eljárást (a zarándok járású hengerlést) de ennek az a hátránya, hogy mindig csak egy igen rövid, néhány mm-es csődarab hengerelhető egyidejűleg, aminek az a következménye, hogy ilyen módon pontos méretű csöveket csak igen hosszú idő alatt lehet elkészíteni és a gyártás ennek megfelelően drága. Az eljárás tehát tényleg csak a nehezen alakítható anyagokra pl. a krómnikkelacélra korlátozódik, ha tehát csöveket nagy mennyiségben acélból kell előállítani, továbbra is csak a hideg húzóeljárást tudták használni. A találmány célja az ilyen acélcsövek előállítását egyszerűsíteni és gazdaságos gyártást biztosítani oly kis tűrések betartása mellett, amelyeket eddig csak a hideg húzóeljárásnál lehetett megvalósítani. E feladat megoldására a találmány szerinti eljárás lényegébenvéve abban áll, hogy a kiinduló csövet hideg állapotban csőhengerlő művön, annak hosszirányában eltolt és egymásután elhelyezett több henger járat vagy hengerpár segítségével, folyamatos átvezetéssel a kívánt végleges keresztmetszeti méretekre hengerlünk, emellett pedig a hengersor hosszirányában egymásután elhelyezett hengerjáratok fokozatosan növekvő kerületi sebességgel mozognak és a cső hosszirányára keresztirányú forgási síkban egymáshoz képest eltolt hengerjáratok kaliberjei vagy üregei a csövet mindig csak korlátozott kerületi darabja mentén hengerlik. Emellett a hengerlő kaliberek előnyösen olyan kialakításúak, hogy a csövet mindig összesen legalább kb. fél kerületén egyidejűleg hengerlik és a hengerlő üregek által mindenkor szabadon hagyott ill. nem érintett csőkerület-részek a hengerelt darabok által kifejtett húzás következtében hosszirányban nyúlnak, a hengerelt és a nem-hengerelt csőkerület-részek közötti átmeneti darabok pedig, ill. legalább e darabok adalékos húzóhatás alatt állanak az egyes egymásután elhelyezett hengerjáratok