144894. lajstromszámú szabadalom • Vibrációs szövetfárasztógép és eljárás e gépen a szövet maradó nyúlásának meghatározására

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.894. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — GE-244. ALAPSZÁM Vibrációs szövetfárasztógép és eljárás e gépen a szövet maradó nyúlásának meghatározására A Magyar Állam, mint: Géczy János szerkesztőmérnök 70%-ban, dr.Dischka Győző osztályve­zető 10%-ban és Hajmásy Tibor oki. gépészmérnök 20%-ban feltalálók, budapesti lakosok jog­utódja. A bejelentés napja: 1956. április 11. Fonalak és szövetek; tartósságának vizsgála­tára többféle készülék ismeretes. Ezekkel a fo­nalak és szövetek: használatával szemben jelent­kező ellenállása határozható meg. Ilyen például a Wegener-féle készülék, mely fonalak és kor­dok ismételt, igénybevételének vizsgálatára al­kalmas. A készülék változtatható 9—110 Hz közötti frekvenciával dolgozik. A találmány az ismertekkel szemben oly vizsgálati gép, amely a statikusan előfeszített szövetet, isimételt 'húzóigénybevételM percen­ként 1000-től 3000-ig terjedő impulzussal és a szövet hosszának megfelelő, 0—10%-os| ínyúj­tást adó igénybevétellel vizsgálja. A vizsgálat közben a terhelés felső határát a gépbe épített elektronikus; szabályozószerkezet állandó értéken tartja. A terhelés csökkenésekor a szabályozószerkezet által működésbe hozott szervomotor a gép felső befogófejét a kívánt mértékben emeli. A szövet vizsgálat közben fel­lépő terheléscsökkenését a gép a statikus terhe­lés értékének szabályozásával szünteti meg. A szövetben fellépő erőt torziós tengely szög­elfordulása jelzi. Vizsgálat közben a torziós ten­gely, illetve az; alsó befogófej elmozdulásának összetartozó értékeit, tehát a hiszterézis görbét optikai berendezés regisztrálja. A váltakozó igénybevételek hatására fellépő maradó nyúlást úgy határozzuk aneg, hogy a fel­ső befogófej elmozdulásait mérjük. A gép gyors, isimételt húzóigénybevételből származó, gyorsan kiértékelhető fárasztási ered­ményt ad, aminek az előnye a vizsgálatok idő­ben való megrövidülése, illetve az a tény, hogy az igénybevétel határa a gyakorlatban fellépő alacsonyabb értékeket így jól megközelítheti. A találmány a Wegener-féle készüléktől tehát lényegileg eltér a következőkben: 1. A találmánybeli gép nem fonalak, hanem szövetek nagyfrekvenciás fárasztására szolgál. 2. Míg a Wegener-készüléke a mérleg-rend­szerű szakítógép elvét használja fel, addig a ta­lálmány torziós rugó szögelfordulásait használja erőmérésre. 3. Míg a Wegener-készülékén az; állandó erő­határ betartása csak a mérlegkarok megfelelő megválasztásával, megközelítően van megvaló­sítva, addig a találmánybeli gépnél ez a felső befogófej megfelelő mértékű emelésével, tehát a statikus alapterhelés automatikus helyreállí­tásával történik, optikai, illetve elektronikus berendezések felhasználásával. A találmány vibrációs szövetfárasztógép szö­vetek ismételt húzóigénybevételével szemben kifejtett ellenállásának meghatározására, mely­nek a szövet felvételére két befogópofája van, az egyik befogópofát egyenesbe vezetett csúsz­kán át a hajtómű excenterrel vagy forgattyús mechanizmussal mozgatja, a másik befogópofa pedig a, fárasztott szövetben ébredő erő méré­sére rugós torziós tengelyhez; kötött., melynek szögelfordulását optikai leolvasó szerkezet jel­zi. A találmány szerinti gép lehetővé teszi olyan szövetjellemzők meghatározását, melyek ruhá­zati és műszaki szövetek gyakorlati használha­tóságát az; eddigi módszereknél jobban és meg­bízhatóbban mutatják. A találmány szerinti vibrációs szövetfárasz­tógép kiviteli alakját vázlatosan a rajz; ábrázolja, nevezetesen az 1. ábra a gép elrendezését, a 2. ábra a szövet állandó terhelését biztosító fény­réses automatát mutatja. A rajzban nem ábrázolt hajtómű a gép —N— tengelyt több fokozatban, 1000 és 3000 percen­kénti fordulattal hajtja. Az —iN— tengelyre ékelt —T— tárcsán állítható be a kívánt —Ol —> excentricitás, arni a szövethosszra számított o—10% nyújtást adja. Az —M— hajtókar az —L— kulisszában veze­tett —K— csúszkához; csatlakozik, amelyhez a —D2— alsó szövetbefogó pofa van rögzítve. A —D— vizsgálandó szövet felső része a —Dl— felső befogópofában van befogva, mely az —A— torziós tengelyhez: csatlakozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom