144894. lajstromszámú szabadalom • Vibrációs szövetfárasztógép és eljárás e gépen a szövet maradó nyúlásának meghatározására

2 144.894 Az —A— torziós tengely az egyik'—Al— végénél elfordulás ellen rögzítve van, viszont a —JB— és —Bl— csapágyakon elfordulhat. Az —A— torziós tengelyre két —E— és —E2— tükör van rögzítve, az —E— tükörre az —R— réslámpa egy fénypontot vetít, ez a fénypont a torziós tengely, illetve a rárögzített tükör elmozdulásából származó —S— fénysugarat az —El— tükörre vetíti. Az —El— tükör —FI— tengelyre van szerelve, s egy —G— karral össze van kötve a —K— csúszka, —H— nyúlványával, ennélfogva a —H— nyúlvány a —G— kart az —I— nyíl irányában mozgatja, ennek következtében a —-G— kar az —El—i tükör tengelyét —II— nyíl irányában tartja mozgásban. Az —S— fénysugár a fenti két mozgás eredőjeképpen a —P— homályos üvegen az —SÍ— diagramot hozza létre, amely a szövet terhelésnyúlás összefüggésére jellemző hiszterézis görbe. A vizsgálandó —D— szövet a vizsgálat folyamán, a terheléstől függően, maradó nyúlást szenved. Ez a nyúlás az —Y— nyíl irányában jelentkezik, ennek következtében a felső befogópofa —Cl—< nyelét tartó —O—> kar, s vele együtt a torziós tengely is, elfordul, az —X— irányába, ennek következtében a diagram —S3— terhelést regisztráló szára is megváltozik. A vizsgálat feltétele, hogy a szövetet állandó terhelési határ mellett vizsgáljuk. Szükséges tehát, hogy a szövet előre beállított terhelését a vizsgálat egész ideje alatt azonos nívón tartsuk. Erre a célra szolgál a 2. ábrán feltüntetett szabályozószerkezet. Az —R2— réslámpa fénysugara az —E2—t tükrön át, —U— fényaknába jut, ahol a beállított terhelésnek megfelelően az —S5— fénynyaláb kileng, ha a szövet nyúlik, az —S5— fénynyaláb az —S4— zónába vándorol és a —Zl— fotocelláról lekerül. Ekkor a jelfogó egy motort kapcsol, amely a —Dl—> felső befogópofát az —Y— irányában felemeli addig, amíg az —S4— fénynyaláb újra el nem éri a —Z— fényrést, ami egyenlő azzal, hogy a szövet az előírt állandó terhelést ismét megkapta. Szabadalmi igénypontok: 1. Vibrációs szövetfárasztógép szövetek ismételt húzóigénybevételével szemben kifejtett ellenállásának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a két befogópofája közül az egyik egyenesbe vezetett csúszkához: csatlakozik, melyet az ismételt igénybevételek létesítése céljából excenter vagy forgattyús mechanizmus mozgat, a másik befogópofa pedig a fárasztott szövetben ébredő erő mérésére rugós torzióstengelyhez kötött, melynek szögelfordulásait optikai leolvasó szerkezet jelzi. 2. Az 1. igénypontban meghatározott vibrációs szövetfárasztógép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az előre beállított terhelési határ állandó értéken tartására a torziós tengelyen külön tükre, a tükörre eső fénynyalábot befogadó és fényréssel ellátott fényaknája, valamint a fényrés alatt fotocellája van, amely fotocella, ha a terhelés csökkenése következtében róla a fénynyaláb elvándorol, kapcsoló relén át segédmotort indít és ez mechanikus szervek útján a terhelést újra a beállított értékre hozza, például a torziós tengelyre kötött befogópofa emelésével. 3. Eljárás szövetek ismételt húzóigénybevételénél a kifáradási folyamat során jelentkező maradó nyúlás mérésére az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott gépen a vizsgálat bármely pillanatában, azzal jellemezve, hogy! a torziós tengelyre kapcsolt befogófoga elmozdulását mérjük a kezdeti helyzetéhez képest, a torziós tengely szögelfordulásával optikai úton. t rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2344. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető: Gajda László