144738. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kezdeti hatású rovarirtószerek előállítására
2 144.738 Ez az átalakulás egyszerű módon lezajlik, ha az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 10-oktaklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt fölös mennyiségű fluorhidrogénnel zárt, fluorhidrogénnel és sósavval szemben ellenálló edényzetben hevítjük. A reakció folyamán a kicserélődési folyamatban keletkező -sósav lassú nyomásnövekedést eredményez, melynek az edényzet ellen kéli, hogy álljon. A találmány szerinti termékek képződéséhez 50— 150 C°, előnyösen 100—120 C° közötti reakcióhőmérséklet szükséges, azonban magasabb hőmérsékleten is dolgozhatunk. Túlságosan magas hőmérsékletek mellékreakciókat okozhatnak, melyek a fluorozott endometilén-tetrahidroftalánok keletkezését előnytelenül befolyásolják. Közepes hőmérsékleten a . 2—40, előnyösen l'O—24 óra közötti reakcióidők előnyösek. A reakciót csekély mennyiségű katalizátorok, pl. ezüstfluorid, antimontrifluorid, vagy antimonpentafluorid hozzáadásával lerövidíthetjük, amikoris a kitermelések javulnak és a végtermékek tisztábbak. A reakció befejezése és . a reakcóedény lehűtése után a keletkezett sósavat lefúvatjuk. A reakció során/át nem alakult fölös mennyiségű fluorhidrogént legjobban frakcionált kondenzálással választjuk el. A |rr>é.s tapadó fluorn/drogén eltávolítására a reakciótevraé!--et víz/el ismételten át kell mosni, majd megszárítiuk. További tsiztítás benzinből. vagy alkoholból végzett áfoklással színtelenítőszerek hozzá•ídása mellett érhető el. Az így kapott reakcióterrockek gyengén sárgás színűek és a mennyiségi kromatográfiai vizsgálat szerint pl. 60% l-fluor-3, 4/5. P. 7. J0. 10-hontaklór-4. 7, 8 9-tetrahidroftalánböl (olvadáspont 103—105 C°) és 35%, l,3-difíuor-4. 5. fi. 7, 10, J 0-hoxaklór-4.7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánból (olvadáspont 182—183 C°) állanak. Melléktermékként kisebb mennyiségű ismeretlen természetű olajos anyagok keletkeznek, át nem alakult kiindulási anyag mellett. Ismeretes, hogy a Diels-Alder addíciós vegyületek hexaklórciklopentadiénből és telítetlen vegyületekből önmagukban, vagy további vegyi átalakítás után rovarirtó tulajdonságúak és alkalmasak a kártevő rovarok elleni . küzdelemre. A Clordan és Heptachlor kereskedelmi elnevezés alatt ismert inzekticidek pl. a hexaklórciklopentadién és ciklopentadien addíciós vegyületeinek klórozási termékei. Az Aldrin kereskedelmi név alatt ismert rovarl-fluor-3, 4, 5, 6, 7, 10, 10-heptaklór-4,7-metilén-4, Képlet: C9 H 4 OFCL 7 Mólsúly: Számított: C 27.35% H 1,02% F 4,81% Cl 62,78% l,3-difluor-4, 5, 6, 7, 10, 10-hexaklór-4,7-metilén-4, Képlet: CÄOFaCl« Mólsúly: Számított: C 28.53% H 1,06% F 10,03% Cl 56,15% irtószer a hexaklórciklopentadién és bicikloheptadién addíciós vegyülete, míg a Dieldrin az aldrin epoxivegyületének tekinthető. Ez általában ismert rovarirtószerek mellett még egyéb, a hexaklórciklopentadiénből az adott módon levezethető vegyületek is mutatnak rovarirtó tulajdonságokat, ezeknél azonban távolról sem jelentkezik olyan nagy kezdeti hatás, mint a találmány szerinti fluorozott keverék esetében. A találmány szerinti keverék kiindulási anyaga ismert módon önmagában is igen értékes rovarirtószer, amely sokszorosan jobb, mint az ilyen fajta eddig ismert bármely vegyület. A fluor bevezetésével az « —illetve «,«'-helyzetbe egy jelentékenyen jobb kezdeti hatás érhető el, mint a nem fluorozott 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 10-oktaklór-4,7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrah idrof tal áné. A találmány szernti rovarirtószerek előállítása az alábbi példákból látható. 1. példa: 700 mm hosszú és 18 mm belső átmérőjű saválló acélból (1880'SS kereskedelmi megjelölés) készült nyomásálló csőbe 20 g 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 10-oktaklór-4,7-metilén-4, 7. 8. 9-tetrahidroftalánt a cső külső részének jéggel való hűtése mellett 30 ml vízmentes hidrogénfluoriddal öntöttünk le. A csövet rézzel tömített csavarmenetes zárófedéllel lezártuk, majd a zárt csövet elektromos kemencében 10 órán át 100 C°-on hevítettük. Kihűlés és folyékony levegőben végzett lehűtés után. miközben a reakcióban keletkezett sósav kondenzált, a csövet felnyitottuk és a reakcióterméket közönséges hőmérsékletre hoztuk. E közben a sósav és a fölös fluorhidrogén egy kis része elillant. A szilárd maradékot vízzel többször leöntöttük és dekantáltuk. A mosóvíz közelítőleg semleges reakciójának elérése után a barna, szilárd reakcióterméket agyagtányéron lepréseltük és 30 ml etanolból átkristályosítottuk, amikoris az olajos alkatrészek az oldószerben maradnak. Ily módon 15,6 g gyengén sárgaszínű, 109—115 C° (korr) olvadáspontú kristálytömeget kaptunk, amely 45 súlyszázalék l-fluor-3, 4, 5, 6, 7, 10, 10-heptaklór-4,7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánból és 25 súlyszázalék l,3-difluor-4, 5, 6, 7, 10, 10-hexaklór-4,7-metilén 4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánból áll. A maradék reakcióba nem lépett kiindulási anyagot és csekély mennyiségű olajos alkatrészeket tartalmazott. 7, 8, 9-tetrahidrof talán: 395,24 Olvadáspont 103-105 Cc Talált: C 27,28% H 1,00% F 4,80% Cl 63,01% 7, 8, 9-tetrahidrof talán: 378,86 Olvadáspont: 182-183 C° Talált: C 28,86% H 1,12% F 10,12% Cl 56,19%
