144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval

144.687 3 végét kilengethetően erősíjük a —2— dugattyúrúd­ra, míg a másik —4— fékemeltyű egyik végét a fékhengeren levő támasztólemezhez erősít­jük, ugyancsak kilengethetően. A —3, 4— fékemel­tyűk másik végéhez a —7—ill. —8— fő fékvonó­rudak csatlakoznak, melyek a kocsikerekekkel együttműködő fékpofákat működtető fékrudazatnak a kocsi két végén elrendezett részeihez vezetnek. Az —5— csatlórúd szabja meg a nagyobb áttételt, melyet akkor alkalmazunk, ha a kocsit bizonyos raksúlyon felül terheltük meg, míg a —6— csatló­rúd a kisebb áttételt szabja meg, melyet akkor al­kalmazunk, ha a kocsi üres vagy legfeljeb az emlí­tett raksúlyig van terhelve. A —6— csatlórúdhoz tartozik a —9— ún. teherváltószekrény, melynek tokja a —4— fék emeltyűvel kilengethetően kapcso­latos ugyanabban a pontban, mint a —6— csatlórúd. A tokban helyet foglaló, be- és kikapcsolható moz­gatható ütköző a bekapcsolt, vagyis hatékony hely­zetében a —6— csatlórúd és a —4— fékemeltyű kö­zötti kapcsolatban levő üresjáratot csökkenti. Ami­kor ez a mozgatható ütköző a hatástalan helyzeté­ben van, az említett üresjárat elegendő' ahhoz, hogy a —6— csatlórudat működésen kívül helyezze és ezáltal az —5— csatlórudat fékezéskor hatékonnyá tegye. A —9—• teherváltószekrény tetszetőleges al­kalmas kivitelű lehet, így előnyösen a 113,075 sz. magyar szabadalmi leírásban •ismertetett kivitelű. Amint ebből a leírásból kitűnik, az —5-— csatlórúd­nak —10— hasítéka van, hogy az —5— csatlórúd a —-6— csatlórúdon át történő fékezéskor ne legyen nyomásnak kitéve. A —7— fő fékvonórúd egészen vagy részben egy kettős működésű rudazatállítóból áll, melynek fék­rúdja kétrészű. A két rész egymáshoz képest ten­gelyirányban eltolható. A rúdazatállító —11— mű­ködtetőszerve a kétrészű fékrúdon tengelyirányban eltolható és azt egy rugó a kétrészű fékrúd egyik részéhez viszonyítva, e rész és a fékemeltyű közötti kapcsolat irányában a rendes véghelyzetébe nyomja. Etekintetben a rudazatállító bármely alkalmas kivi­telű lehet, pl. a már említett 611.402 sz. német vagy a 142.064 sz. magyar szabadalmi leírásban ismer­tetett típusú. Egy vezérmű a —11— működtetőszervet a ráható rugónyomással szemben eltolja attól a mozgástól függően, amelyet a —2— dugattyúrúd fékezéskor a —3— fékemeltyűvel közöl. Ennek a vezérműnek a felépítése a következő. Az —5— csatlórúdnak a —3— fékemeltyűvel összekötött végén —12— meg­hoszabbítás van, melynek kinyúló végét a —13-— ágyazócsap a —14—segédemeltyűhöz: köti, ennek vé^­.gei közötti pontban. A —14— segédemeltyű egyik végének —15— villa alakja van (2. ábra), mely a kétrészű —7— fékrúd egyik —16— részén nyugszik, még pedig a —7— fékrúd és a —3— fékemeltyű összeköttetési helye és a —11— működtetőszerv között. A —17— ütközők a —11— működtetőszerv szembenfekvő —18— végével működnek együtt. A —14— segédemeltyű másik végét a •—19— csapszeg kilengethetően csatolja egy leerősítő szervhez, úgy­hogy a fék teljesen oldott állapotában a —17— ütköző és a —11— működtetőszerv szembenfekvő —18— vége között üresjárat ill. játék jön létre, mely megfelel a kívánt fékhézagnak akkor, amikor a nagyobb áttételt megszabó —5— csatlórúd közve­títésével fékezünk. A —14— segédemeltyű —19— csapszege számára való leerősítőszerv tetszőleges célszerű kivitelű le­het. Így az a —19— csapszeget a kocsialváz vala­mely helytálló pontjával összekötő rúdból állhat. Ha azonban a —19— ágyazó csapszeg leerősítéséhez ilyen összekötőrudat használunk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy annak a szögnek a megváltozása, amelyet a két —3, 4— fékemeltyű a fékhenger ten­gelyével a fék oldott állapotában bezár, és amelynek változását az idők folyamán a fékpofák kopása, va­lamint a rudazatállító —7— fékrúdjának megfelelő megrövidülése okozza, a —17— ütköző és a ruda­zatállító —11— működtetőszervének szembenfekvő —18— vége közötti távolságot módosítja, hacsak a —13— pont, melyben a —14— segédemeltyű a —3— fékemeltyűvel kapcsolatos, a segédemeltyűt a részei (karhosszai) olyan arányban nem osztja meg, amely azonos ama karhosszak közötti viszonnyal, amelyekre a —3— fékemeltyűt osztja az —5— csatlórúddal való öss/ekötési pontja. Ebben az eset­ben azonban, amennyiben a —12— meghosszabítás az —5— csatlórúddal egyvonalba esik, a —19— csapszeg az —1— fékhenger meghosszabbított kö­zépvonalára kerül, ami a szokásos —20— kézifékező kapcsolat miatt gyakran nehézségeket okozna. Ilyen nehézségek elkerülésére kívánatos lehet a —14— se­gédemeltyű megrövidítése. Ekkor azonban a segéd­emeltyű karhosszai közötti arány fenntartására a —12— meghosszabbítást az —5— csatlórúd közép­vonalához képest többé—kevésbé ferdén kell elhe­lyezni, ezenkívül ennek a ferde fekvésnek különbö­zőnek kell lennie a különböző kocsifajták szerint, amelyek más és más fékezőerőt kívánnak a „ra­kott" helyzetben, valamint a nagyobb áttételt meg­szabó —5— csatlórúdnak azzal kapcsolatos külön­böző szerelései szerint. Annak lehetővétételére, hogy a —3— hengeremeltyűnél lényegesen rövidebb —14— segédemeltyűt, valamint mindegyik kocsin szabványos —5— csatlórudat és vele egyvonalban fekvő —12— meghosszabbítást alkalmazhassunk, a —19— csapszeg leerősítését oly módon valósíthatjuk meg, amint ezt a rajz mutatja, nevezetesen olyan —21— összekötőrúddal, amely a —3— fékemeltyűn át szabadon terjed a lengethetően ágyazott —4— fékemeltyű —22— pontjáig.. A —3— fékemeltyű ugyanis a szokott módon egymástól térközzel elvá­lasztott két párhuzamos lemezből áll. Ha a —3, 4— fékemeltyűk egyenlő hosszúak, akkor a —22— pontnak lényegileg ugyanolyan messze kell lennie a fékhenger középvonalától, mint a —19— ágyazási pontnak. A —21— összekötőrúdon —23— csavar­menet lehet, hogy e rúd hosszát és ezzel a —17-— ütköző és rudazatállító —11— működtetőszervé­nek szembenfekvő —18— vége közötti távolságot a fék oldott állapotában beállíthassuk. A —14— segédemeltyűt tartalmazó vezérműnek a találmány szerint megkívánt működéséhez fontos, hogy a —14— segédemeltyűnek a -—6-- .Aires" rúd útján végzett fékezéskor — az —5.—- ..rakott" rúd útján történő fékezéskor azonban nem — bizonyos játéka legyen a —3, 4— íékemeltyűkhöz viszonyít­va a rudazatállító középvonala irányában .Az áb­rázolt kiviteli alaknál ezt a játékot az —5— csatló­rúd és a —4— fékemeltyű kapcsolatában hozzuk létre, még pedig azzal, hogy az —5— csatlórudat a célnak megfelelő helyzetű és hosszúságú —24-— hasitokkal alakítjuk ki, az —5— csatlórudat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom