144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval

4 144.687 —4— fékemeltyűvel összekötő —25— csapszeg felvételére. A fék oldott állapotában a —24— hasí­ték a —25— csapszegtől befelé terjed. A nagyobb áttételű fékezésnél a húzásra igénybevett —5— esatlórúd —25, 26—• ö&szekötőcsapjai a vonatkozó —24, 10— hasítékok külső végén vannak, miért is e hasítékok sem a fékrüdazatnak, sem a rudazatállító vezérművének működését nem befolyásolják. A —6— „üres" rúd útján végzett fékezéskor azonban a —26— összekötőcsap a —10— hasitokban befelé mozdul el és így az —5— esatlórúd és —12— meghosszabbítása nem alkot szilárd támaszt a —13—- csanszeg számára mindaddig, míg a —3, 4— fékemeltyűknek a fékhengertől elfordult végei nem közeledtek egymáshoz és/vagy az —5— esatlórúd az 1. ábrán annyira el nem mozdul jobb felé (an­nak következtében, hogy a rugóterhelésű —11— működtetőszerv a —14— segédemeltyűt kilenget­te), hogy a —25— összekötő csapszeg a —24— hasí­ték belső végéhez érkezik. Nyilvánvaló, hogy a —24— hasíték hossza szabja meg a —17— ütkö­ző és a —11— működtető szervnek feléje néző —18— vége közötti távolság vagy játék nagysá­gának növekedését, mely csak a —6— „üres" rúd útján végzett fékezéskor jön létre. Minthogy a —17— ütköző- és a —11— működtető szervnek feléje fordult —18— vége közötti távolság vagy játék a rudaz.atállítóv.al közölt utánállító moz­gás mértékét vezérli, világos, hogy a —6— esat­lórúd útján történő fékezéskor egyébként túlrövid féV-duPattvúlőket meshosszobbítása végett a fék­pofahézagok bármely kívánt növelését az üresjárat hosszának célszerű megválasztásával elérhetjük, mely üresjáratot az 1, ábra szerinti megoldásnál a —24— hasíték szolgáltat. Rá kell mutatnunk arra. hogy az 1. ábrán a —3, 4— fékemeltyűk a fék oldott állapotában párhuza­mosaknak vannak feltüntetve. A fékemeltyűknek ez a szokatlan elrendezése azért előnyös, mert szá­mos gyakorlati előnyel jár. Egy ilyen előny az, hogy mindegyik —5, 6— esatlórúd szabványos hosszú­ságú lehet, függetlenül attól, hogy a fékemeltyűk felosztását-a csatlórúdakkal a különböző kocsitípu­soknál különbözőre választjuk, hogy a fékemeltyűk áttételei a különböző kocsitípusokhoz igazodjanak. A találmány nem szorítkozik az 1. és 2. ábrán feltüntetett és fentebb részletesen ismertetett meg­oldásra, hanem számos változat lehetséges anélkül, hogy az igénypontokban körülírt találmány kereteit túllépnők. Ilyen változatok néhány példáját szemlél­tetik a 3—5. ábrák. A 3. és 4. ábra azt mutatja, hogy miként helyetesíthetjük a —24— hasítékot üresjárási kapcsolattal a —13— ágyazócsap és az —5— esatlórúd —26— összekötőcsapja között. A —13, 26— csapszegeket a —27— rúd köti össze, mely a —12— meghosszabítás tengelyirányú fura­tában eltolható és a —28— fejet hordja, melyen a —13— csapszeg áthalad. Ezzel szemben a —27— rúd másik vége lazán fekszik a —26— ágyazócsap­hoz, aholis az üresjáratot a —28— fej és a —12— meghosszabbítás előrenyúló vége közötti játék teszi lehetővé. Az 5. ábra azt tünteti fel, hogy miként szerelhető a rudazatállító a killengethetően ágyazott —4— fékemeltyűvel összekötött —8— fékvonórúdba. A 6—8 ábrák példaképpen azt mutatják, hogy mi­ként alkalmazhatjuk a) találmányt vákuumfékek fékrudazatán. Ebben az esetben a fékezőerőt az —1— fékhengerről a —3— fékemeltyű egyik vé­gére a—29— tengely segítségével visszük át, melyet a kocsi alvázában forgathatóan ágyazunk. E ten­gely két —30, 31— karja közül a —30— kart a -.—32— fékdugattyúrúd működteti, a —31— kar pedig a —33— összekötőrúd révén a —3— fékemel­tyű említett végével kapcsolatos. A két —3, 4— kiegynlítő fékemeltyű összekötései a különböző át­tételek létesítésére, a kettős működésű önműködő rúdazatállító elrendezése az axiálisan mozgatható, rugó terhelésű —11— működtetőszervvel, valamint a rudazatállító vezérművének elrendezése lénye­gileg ugyanazok, mintáz 1. ábrán. Szabadalmi igénypontok: 1. Vasúti kocsik fékberendezése, fékhengerrel és fékrúdazattal, melynek fékemeltyűje két csatló­rúdhoz van kötve, melyek egyike a fékemeltyűnek üres vagy egy meghatározott raksúlyig megrakott kocsinál alkalmazandó kisebb áttételét, másika pedig a fékemeltyűnek az említett raksúlyon felül megrakott kocsinál alkalmazandó nagyobb áttételét szabja meg, azzal jellemezve, hogy a fékrúdazat­ban kettős működésű fékrúdazatállító van, mely kétrészű fékrúdból és ezen axiálisan eltolható mű­ködtetőszervből áll, melyet egy rugó, a fékrúd egy­máshoz viszonyítvai axiálisan eltolható két része közül a fékemeltyűvel összekötött első részhez képest, e résznek és a fékemeltyűnek összeköttetési helye irányában, a rendes véghelyzetbe nyom, és amelyet egy vezérmű a rugó nyomásával szemben fékezéskor eltolhat, aholis a vezérműnek segéd­emeltyűje van, melynek egyik vége. egy leerősítő szervhez csuklósan csatlakozik, és amely a végei között a nagyobb áttételt megszabó csatlórúdhoz csatlakozik, míg a segédemeltyű másik végével kapcsolatban álló ütköző a működtetőszervvel ennek a fékrúdon való eltolása végett együttmű­ködik, és ahol a nagyobb áttételt megszabó csatló­rúdon olyan szervek vannak, amelyek a csatlórúd­hoz, kapcsolt segédemeltyű számára, a vele kapcso­latban alkalmazott, említett ütközőre tekintettel, csak a kisebb áttételű fékezésnél — tehát a na­gyobb áttételű fékezésnél nem — a fékrúd első része és a fékemeltyű közötti összeköttetés helyé­hez viszonyítva bizonyos üresjárást biztosítanak a fékrúd tengelye irányában. 2. Az 1. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, melynél a fékemeltyű a fékrúdazatnak a két különböző esatlórúd révén egymással különböző pontokban összekötött két kiegyenlítőemeltyűje kö­zül az egyik, azzal jellemezve, hogy azok a szervek, amelyek a segédemeltyűnek e fékemeltyűhöz viszo­nyított üresjáratát csak a kisebb áttételt megszabó esatlórúd révén történő fékezéskor engedik meg, a nagyobb áttételt megszabó esatlórúd és a másik kiegyenlítőemeltyű közötti összeköttetésnél vannak. 3. Az 1. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azok a szervek, ame­lyek a segédemeltyűnek a fékemeltyűhöz viszonyí­tott üresjáratát csak a kisebb áttételt megszabó esatlórúd révén történő fékezéskor engedik meg, a segédemeltyű és a nagyobb áttételt megszabó esatló­rúd közötti összeköttetésnél vannak. 4. Az 1. és 2. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, jellemezve a nagyobb áttételt meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom