144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval

4 144.687 —4— fékemeltyűvel összekötő —25— csapszeg felvételére. A fék oldott állapotában a —24— hasíték a —25— csapszegtől befelé terjed. A nagyobb áttételű fékezésnél a húzásra igénybevett —5— esatlórúd —25, 26—• ö&szekötőcsapjai a vonatkozó —24, 10— hasítékok külső végén vannak, miért is e hasítékok sem a fékrüdazatnak, sem a rudazatállító vezérművének működését nem befolyásolják. A —6— „üres" rúd útján végzett fékezéskor azonban a —26— összekötőcsap a —10— hasitokban befelé mozdul el és így az —5— esatlórúd és —12— meghosszabbítása nem alkot szilárd támaszt a —13—- csanszeg számára mindaddig, míg a —3, 4— fékemeltyűknek a fékhengertől elfordult végei nem közeledtek egymáshoz és/vagy az —5— esatlórúd az 1. ábrán annyira el nem mozdul jobb felé (annak következtében, hogy a rugóterhelésű —11— működtetőszerv a —14— segédemeltyűt kilengette), hogy a —25— összekötő csapszeg a —24— hasíték belső végéhez érkezik. Nyilvánvaló, hogy a —24— hasíték hossza szabja meg a —17— ütköző és a —11— működtető szervnek feléje néző —18— vége közötti távolság vagy játék nagyságának növekedését, mely csak a —6— „üres" rúd útján végzett fékezéskor jön létre. Minthogy a —17— ütköző- és a —11— működtető szervnek feléje fordult —18— vége közötti távolság vagy játék a rudaz.atállítóv.al közölt utánállító mozgás mértékét vezérli, világos, hogy a —6— esatlórúd útján történő fékezéskor egyébként túlrövid féV-duPattvúlőket meshosszobbítása végett a fékpofahézagok bármely kívánt növelését az üresjárat hosszának célszerű megválasztásával elérhetjük, mely üresjáratot az 1, ábra szerinti megoldásnál a —24— hasíték szolgáltat. Rá kell mutatnunk arra. hogy az 1. ábrán a —3, 4— fékemeltyűk a fék oldott állapotában párhuzamosaknak vannak feltüntetve. A fékemeltyűknek ez a szokatlan elrendezése azért előnyös, mert számos gyakorlati előnyel jár. Egy ilyen előny az, hogy mindegyik —5, 6— esatlórúd szabványos hosszúságú lehet, függetlenül attól, hogy a fékemeltyűk felosztását-a csatlórúdakkal a különböző kocsitípusoknál különbözőre választjuk, hogy a fékemeltyűk áttételei a különböző kocsitípusokhoz igazodjanak. A találmány nem szorítkozik az 1. és 2. ábrán feltüntetett és fentebb részletesen ismertetett megoldásra, hanem számos változat lehetséges anélkül, hogy az igénypontokban körülírt találmány kereteit túllépnők. Ilyen változatok néhány példáját szemléltetik a 3—5. ábrák. A 3. és 4. ábra azt mutatja, hogy miként helyetesíthetjük a —24— hasítékot üresjárási kapcsolattal a —13— ágyazócsap és az —5— esatlórúd —26— összekötőcsapja között. A —13, 26— csapszegeket a —27— rúd köti össze, mely a —12— meghosszabítás tengelyirányú furatában eltolható és a —28— fejet hordja, melyen a —13— csapszeg áthalad. Ezzel szemben a —27— rúd másik vége lazán fekszik a —26— ágyazócsaphoz, aholis az üresjáratot a —28— fej és a —12— meghosszabbítás előrenyúló vége közötti játék teszi lehetővé. Az 5. ábra azt tünteti fel, hogy miként szerelhető a rudazatállító a killengethetően ágyazott —4— fékemeltyűvel összekötött —8— fékvonórúdba. A 6—8 ábrák példaképpen azt mutatják, hogy miként alkalmazhatjuk a) találmányt vákuumfékek fékrudazatán. Ebben az esetben a fékezőerőt az —1— fékhengerről a —3— fékemeltyű egyik végére a—29— tengely segítségével visszük át, melyet a kocsi alvázában forgathatóan ágyazunk. E tengely két —30, 31— karja közül a —30— kart a -.—32— fékdugattyúrúd működteti, a —31— kar pedig a —33— összekötőrúd révén a —3— fékemeltyű említett végével kapcsolatos. A két —3, 4— kiegynlítő fékemeltyű összekötései a különböző áttételek létesítésére, a kettős működésű önműködő rúdazatállító elrendezése az axiálisan mozgatható, rugó terhelésű —11— működtetőszervvel, valamint a rudazatállító vezérművének elrendezése lényegileg ugyanazok, mintáz 1. ábrán. Szabadalmi igénypontok: 1. Vasúti kocsik fékberendezése, fékhengerrel és fékrúdazattal, melynek fékemeltyűje két csatlórúdhoz van kötve, melyek egyike a fékemeltyűnek üres vagy egy meghatározott raksúlyig megrakott kocsinál alkalmazandó kisebb áttételét, másika pedig a fékemeltyűnek az említett raksúlyon felül megrakott kocsinál alkalmazandó nagyobb áttételét szabja meg, azzal jellemezve, hogy a fékrúdazatban kettős működésű fékrúdazatállító van, mely kétrészű fékrúdból és ezen axiálisan eltolható működtetőszervből áll, melyet egy rugó, a fékrúd egymáshoz viszonyítvai axiálisan eltolható két része közül a fékemeltyűvel összekötött első részhez képest, e résznek és a fékemeltyűnek összeköttetési helye irányában, a rendes véghelyzetbe nyom, és amelyet egy vezérmű a rugó nyomásával szemben fékezéskor eltolhat, aholis a vezérműnek segédemeltyűje van, melynek egyik vége. egy leerősítő szervhez csuklósan csatlakozik, és amely a végei között a nagyobb áttételt megszabó csatlórúdhoz csatlakozik, míg a segédemeltyű másik végével kapcsolatban álló ütköző a működtetőszervvel ennek a fékrúdon való eltolása végett együttműködik, és ahol a nagyobb áttételt megszabó csatlórúdon olyan szervek vannak, amelyek a csatlórúdhoz, kapcsolt segédemeltyű számára, a vele kapcsolatban alkalmazott, említett ütközőre tekintettel, csak a kisebb áttételű fékezésnél — tehát a nagyobb áttételű fékezésnél nem — a fékrúd első része és a fékemeltyű közötti összeköttetés helyéhez viszonyítva bizonyos üresjárást biztosítanak a fékrúd tengelye irányában. 2. Az 1. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, melynél a fékemeltyű a fékrúdazatnak a két különböző esatlórúd révén egymással különböző pontokban összekötött két kiegyenlítőemeltyűje közül az egyik, azzal jellemezve, hogy azok a szervek, amelyek a segédemeltyűnek e fékemeltyűhöz viszonyított üresjáratát csak a kisebb áttételt megszabó esatlórúd révén történő fékezéskor engedik meg, a nagyobb áttételt megszabó esatlórúd és a másik kiegyenlítőemeltyű közötti összeköttetésnél vannak. 3. Az 1. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azok a szervek, amelyek a segédemeltyűnek a fékemeltyűhöz viszonyított üresjáratát csak a kisebb áttételt megszabó esatlórúd révén történő fékezéskor engedik meg, a segédemeltyű és a nagyobb áttételt megszabó esatlórúd közötti összeköttetésnél vannak. 4. Az 1. és 2. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, jellemezve a nagyobb áttételt meg-