144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval
2 144.687 fékpofák a kerekekhez feküdjenek, még mielőtt a fékezőerő fellép. Ezt az eredményt biztosító egyik ismert módszernél a kisebb áttételt megszabó csatlórudat olyan szervvel látják el, amely a csatlórúd adalékos üresjárásának beállítását lehetővé teszi. Ezt a beállítást kocsiról-kocsira meg kell ismételni és annak helyes keresztülviteléhez nem csekély ügyesség és sok idő szükséges. A gyakorlatban ezért fennáll az a veszély, hogy a beállítást valamelyik kocsinál nem jól végzik, aminek következtében annak a kocsinak a fékberendezése nem a kellő módon működik. Ha valamely kocsinál az adalékos üresjárást túl nagyra szabályozzák be, ami könnyen előfordulhat, akkor ez odavezethet, hogy a kocsi teherváltójának „üres" helyzetében történő fékezéskor a kisebb áttételt megszabó csatlórúd túlkésőn lép működésbe, úgyhogy a nagyobb áttételt megszabó csatlórúd nem csak a fékhézagok megszüntetése folyamán, hanem a fékezőerőnek ezután következő fellépése alatt is még hatásos marad. Ez a kocsikerekek túlszoros fékezésének veszélyével jár, amikor a kocsi üres vagy csak kevéssé van megrakva. Az említett nehézségek és veszélyek kiküszöbölésére, melyek abból erednek, hogy a kisebb áttételt megszabó csatlórúd üresjáratát kocsinként kell beállítani, már ajánlották az említett beállításhoz való szervek elhagyását és az adalékos üresjárásnak állandó értékre hozását, mely értéket minden kocsinál változatlanul lehet alkalmazni, és amely elég nagy ahhoz, hogy a mozgatható ütközőt akadálytalanul a hatékony helyzetbe lehessen átállítani ill. abból kihozni, de ugyanakkor elég kicsiny ahhoz, hogy a kisebb áttételt megszabó csatlórúd a teherváltó „üres" állása melletti fékezéskor ne lépjen működésbe. Ezt a javaslatot azonban a gyakorlatban csak azzal a feltétellel lehet megvalósítani, hogy egyéb szervekkel biztosítják a fékdugattyú kb. állandó löketét a fékhengerben a két különböző áttétel bármelyikével végzett fékezéskor. A találmány szerint ezt a követelményt egyrészt olyan kettős működésű önműködő rudazatállítóval elégítjük ki, amilyenre a fentiek szerint a találmány megvalósításához szükségünk van, másrészt a rudazatállítónak az alábbiakban ismertetett különleges vezérművével. Már javasolták a kettős működésű önműködő rudazatállító olyan vezérlését (lásd az 508.490 sz. német szabadalmi leírást), amelynél a rudazatállító a íendelkezésre álló áttételek egyikének beállítása után a fékhézagokat önműködően úgy változtatja meg, hogy a fékhézagok megszűntetéséhez és a fékpofák felfekvéséhez szükséges fékdugattyúlöket a különböző áttételeknél állandó marad. Ezzel azonban még nem lehet elkerülni azt a jelentékeny különbséget, amely a teljes fékdugattyúlöketben a különböző áttételek bármelyike mellett végzett teljes fékezéskor mutatkozik, mert a teljes fékdugattyúlöket nem csak azt a részt foglalja magában, amely a fékhézagok megszüntetéséhez és a fékpofák felfekvéséhez szükséges, hanem még azt az adalékos részt is, amely a fékezőerők hatására a fékrudazat rugalmas kihajlásának felel meg. Ez az utóbbi rész a különböző áttételek mellett igen különböző és ezért az említett javaslat nem teszi lehetővé a fékdugattyúlöketek teljes egyenlőségét-a két különböző áttétel mellet történő teljes fékezéskor. A találmány esetében is alkalmazunk kettős működésű rudazatállítót, mely a fékhézagokat önműködően különböző értékekre állítja át aszerint, hogy a fékezésnél különböző áttételek egyike vagy másika hatékony-e. Az ismert berendezéseknél a fékhézag különböző értékei egymástól függenek, mert mindkettőt a fékdugattyúlöket egy és ugyanazon állandó hossza alapján szabályozzák, mely a különböző áttételek bármelyike szerinti fékezéskor a a fékhézagok megszüntetéséhez és a fékpofák felfekvéséhez szükséges. A találmány szerinti berendezésnél ezzel szemben a fékhézagok különböző értékeinek mindegyikét bizonyos határok között a másiktól függetlenül választhatjuk, úgyhogy az említett értékek a különböző áttételek bármelyikével történő teljes fékezéskor a teljes fékdugattyúlöketek teljes kiegyenlítését vagy esetleg valamely kívánt vagy könnyen elviselhető különbség létrejöttét biztosítják. A találmány szerinti berendezésnél a fékrudazatban kettős működésű fékrudazatállító van, mely kétrészű fékrúdból és ezen axiálisan eltolható működtetőszervből áll, melyet egy rugó, a fékrúd egymáshoz viszonyítva axiálisan eltolható két része közül a fékemeltyűvel összekötött első részhez képest, e résznek és a fékemeltyűvel öszeköttetési helye irányában, a rendes véghelyzetbe nyom, és amelyet egy vezérmű a rugó nyomásával szemben fékezéskor eltolhat, aholis e vezérműnek segédemeltyűje van. melynek egyik vége egy leerősítő szervhez csuklósan csatlakozik, és amely a végei között a nagyobb áttételt megszabó csatlórúdhoz csatlakozik, rníg a segédemeltyű másik végével kapcsolatban álló ütköző a működtetőszervvel ennek a fékrúdon való eltolása végett együttműködik, és ahol a nagyobb áttételt megszabó csatlórúdon olyan szervek vannak, amelyek a csatlórúdhoz kapcsolt segédemeltyű számára, a vele kapcsolatban alkalmazott, említett ütközőre tekintettel, csak a kisebb áttételű fékezéseknél — tehát a nagyobb áttételű fékezésnél n. em , — a fékrúd első része és a fékemeltyű közötti összeköttetés helyéhez viszonyítva bizonyos üresjárást biztosítanak a fékrúd tengelye irányában. A rajzok a találmány szerinti berendezés néhány kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra a szokásos nyomólégfék fékrudazata egy részének felülnézete, a fent ismertetett típusú kettős működésű, önműködő rudazatállítóval és a találmány szerinti vezérművel. A 2. ábra oldalnézet és részben metszet az 1. ábra II-II vonalán. A 3. és 4. ábra egy módosított részlet felülnézete ill. oldalnézete és részben metszete. Az 5. ábra a fékrudazat vázlatos alaprajza, a rúdazatállító és a vezérmű módosított szerelésével. A 6. ábra vákuumfék egy részének felülnézete, a fékrudazatban a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakjával. A 7. ábra oldalnézet és részben metszet a 6. ábra VII—VII vonalán. A 8. ábra metszet a 6, ábra VIII—VIII vonalán. Az 1. ábra a szokásos típusú —1— nyomólég-fékhengert mutatja, melynek dugattyúja a —2— dugattyúrudat mozgatja. A két 3—, 4— kiegyenlítő fékemeltyűt az —5. 6— kapcsolórudak kötik össze különböző pontokon, melyek a különböző áttételeket szabják meg. A —3— fékemeltyű egyik
