144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval
Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.687. SZÁM 20. f. 17—25. OSZTÁLY — SE~749. ALAPSZÁM Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval Svenska Aktiebolaget Bromsregulator cég, Malmö (Svédország) A bejelentés napja: 1957. május 14. Nagybritanniai elsőbbsége: 1956. május 29. A találmány vasúti kocsik olyan fékberendezései körébe tartozik, amelyeknél a fékrudazatban különböző fékemeltyű-csatlórudak vannak és ezek a fékemeltyűk különböző áttételi viszonyait határozzák meg, még pedig egy kisebb kocsifékező áttételt, ha a kocsi üres vagy legfeljebb bizonyos raksúlyig van terhelve, és egy nagyobb kocsifékező átételt, ha a kocsi az említett raksúlyon túl van terhelve. Ilyenfajta fékberendezéseknél a kisebb áttételt megszabó csatlórúdnak üresjárásos fékemeltyűkapcsolata van és ezt az üresjárást mozgatható ütköző korlátozza, hogy az említett csatlórúd a fékezéskor hatékonnyá váljék. Ezt a mozgatható ütközőt kézzel vagy a kocsi mindenkori súlyától függően önműködően működtetett átállítómű hozza a hatékony helyzetbe vagy távolítja el ebből, mely helyzetben az ütköző a kisebb áttételt megszabó csatlórudat hozza működésbe. Az alábbi ismertetésben mechanikai teherváltónak nevezzük azt az ismertetett típusú elrendezést, amelynek két csatlórúdja és egy átállítható ütközője van. Vasúti kocsik fékberendezéseinek különböző kivitelű mechanikus teherváltói már ismeretesek. Egy ilyen bevált megoldást ismertet a 113.075 sz. magyar szabadalmi leírás. Amint ebből kitűnik, ugyancsak ismeretes a fékrudazat felszerelése kettős működésű önműködő rudazatállítóval, amely tehát a fékpofahézagot nem csak csökkenteni, hanem növelni is tudja aszerint, hogy e hézagot a rendes nagyságára azért kell-e visszaállítani, mert kopás folytán túlnaggyá vált, vagy pedig pl. kopott fékpofák kicserélése következtében túlkicsiny lett. Amint az alábbiakból kitűnik, a találmány, esetében olyan kettős működésű rudazatállítót alkalmazunk, amely kétrészű fékrúdból és ezen axiálisan eltolható működtető szervből áll. Ezt a szervet egy rugó a kétrészű fékrúd egyik részén a rendes véghelyzete felé nyomja, a fékrudazattal kapcsolatos vezérmű pedig a rugó nyomásával szemben tolja el akkor, ha a fék meghúzásakor a fékmozgás bizonyos előre megszabott értéket meghalad. Ilyen kettős működésű, önműködő rudazatállítók több fajtája ismeretes. Itt csak a 611.402 sz. német és a 142.064 sz. magyar szabadalmi leírásra hivatkozunk. Az ezekben közölt önműködő rudazatállítók egyéb fajtájú önműködő rudazatállítóktól abban különböznek, h°gy — egyebek közt — túlnagy fékhézagokat gyorsan utánaállítanak, úgyhogy a rudazatállító még azokat a legnagyobb hézagokat is vissza tudja állítani a helyes értékre, »melyek az első fékezés utáni fékoldáskor mutatkoznak. Ebben különbözik a rudazatállító azoktól a típusoktól, amelyek ismételt fékezést és fékoldást kívánnak ahhoz, hogy a túlnagy fékhézagokat fokozatosan kellő értékre szorítsák le. A legtöbb nyomólég- vagy vákuumféknél a fékrendszer jó működéséhez kívánatos, hogy a fékhengerben a fékdugattyú lökete fékezéskör minden fekezőfolyamatnál körülbelül állandó maradjon. A fent ismertetett fajtájú mechanikai teherváltóval felszerelt fékrudazat alkalmazásakor azonban a fékdugattyú lökete más és más aszerint, hogy a fékezés a nagyobb vagy a kisebb áttétellel történik-e, amennyiben a fékhézagokat állandó értéken tartjuk. Eddig ezt a nehézséget az önműködő rudazatállító olyan vezérlésével hárították el, amelynél az a nagyobb áttételű fékezésnél, amikor tehát a teherváltó a „rakott" helyzetben van, a fékhézagokat akkora értékben tartja, amelynél a fékdugattyú lökete a kívánt nagyságú, míg a fékdugattyú löketének kb. ugyanezt a kívánt értékét a kisebb áttételű fékezésnél azzal érik el, hogy a kisebb áttételt megszabó fékemeltyű-csatlórúd számára adalékos üresjárást biztosítanak azon az üresjáráson felül, amelyet a teherváltónak az „üres" helyzetbe való átállításakor a teherváltó mozgatható ütközője korlátoz. A kisebb áttételt megszabó fékemeltyű-csatlórúdnak ez az adalékos üresjárása azt eredményezi, hogy a fék meghúzásakor az. említett csatlórúd csak akkor válik hatékonnyá, amikor a fékdugattyú már kb .azt az utat tette meg, amelyet a nagyobb áttételű fékezéskor a fékhézagok miatt meg kell tennie, hogy a
