144671. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egy vontató jármű és egy pótkocsi összekapcsolására

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.671.- SZÁM 63. c. 1 — 7. OSZTÁLY — FA—324. ALAPSZÁM Szerkezet egy vontató jármű és egy pótkocsi összekapcsolására VEB Fahrzeugwerk Waltershausen, Waltershausen (Thüringia), (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1957. január 31. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. február 2. Már ismert egy olyan szerkezet egy vontató jármű és egy pótkocsi összekapcsolására, amelynél a kapcsolórúd hosszirányában eltólhatóan és kihúzott állapotában egy, a pótkocsi vonókeretében elhelyezett vezetékben lengéthetően van ágyazva. Ennél a szerkezeti megoldásnál a kapcsolórúd egy gömbalakú vezetődarabon nyúlik keresztül, amely minden irányban forgathatóan van a pótkocsi vonókeretén levő vezetőházban alátámasztva és amelynek menetközben a kapcsolórúdról a vízszintes irányító erőket a vonókeretre és ez utóbbival beállítandó elülső pótkocsi kerekekre kell átadnia. Az ilyen megoldás lehetővé teszi ugyan a kapcsolórúd játékmentes (hézagmentes) ágyazását, azonban egyaránt bonyolult és költséges. Azonkívül állandó gondozást és karbantartást kíván. A pótkocsi felkapcsolása közben pedig rendkívül nagy erőket kell átadnia, mert a kapcsolórúdnak már a felkapcsolás folyamatának kezdetén is, tehát amikor teljesen kihúzott állapotban van, forgató erőt kell a vonókeretre kifejtenie, ugyanakkor ez a forgató erő nagy karon hat a kapcsolórúdra, azonban az erőjáték következtében létrejövő forgatónyomaték csak a gömbalakú vezetőcsapágy és a kapcsolórúdnak a vonókéreten levő házban vezetett vége közötti távolságnak megfelelő kis karon támadhat, hogy legyőzze azt a nem csekély súrlódó ellenállást, amellyel a pótkocsi első kerekei az elforgatásnak ellene szegülnek. Ismert továbbá egy segédszerkezet is pótkocsiknak gépjárművekhez való kapcsolására, amelynél a vonókeret beállítása, vagyis elforgatása és ezzel együtt a pótkocsi első kerekeinek megfelelő irányba történő forgatása csak akkor következik be, amikor a segédszerkezetenként használt kihúzható rúd már messze be van tolva vezetékébe, amikori;? a beállítás különleges szabályozó ékkel történik, amelyek a kihúzható rúdon azon a helyen vannak, amely a rúd visszatolása után a vezetőszerkezet elülső végén van. Ezáltal kedvezőbb feltételek adódnak a vonókeret beállítására a vontató jármű kapcsolószerkezetének irányába. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy a kihúzható vontatórúd — bár visszatolása után kétségtelenül játék nélkül van vezetékének elülső végén megfogva — a vezeték hátsó végén kisebb vagy nagyobb játék (hézag) elkerülhetetlen, mert ott a kihúzható rúd átvezetéséhez készítendő nyílásnak elég nagynak kell lenni ahhoz, hogy az említett rúd megkívánt forgó (lengő) mozgását kihúzása után lehetővé tegye. Ennek következtében ezt a rudat nem lehet a pótkocsi és a vontató jármű közvetlen kapcsolására felhasználni. Ugyanis ez menetközben a vonókeret erősen zavaró, vízszintes síkban bekövetkező játékát tenné lehetővé és ezáltal a pótkocsinak a vontató jármű nyomvonalából való, meg nem engedett mértékű oldalirányú kifutását. A vázolt hátrányok kiküszöbölésére, továbbá azért, hogy a kapcsoló rudat, amely a pótkocsinak a vontatójárművel való összekapcsolására szolgál, a pótkocsi vonókeretének egy vezetékében játékmentesen lehessen megfogni, a találmány értelmében a kapcsolórúdon, mégpedig azokon a helyeken, ahol a kapcsolórudat betolva a vezetékbe annak elülső és hátsó végei vannak, vezetőfelületeket helyezünk el a kapcsolórúd két oldalán a rúddal párhuzamosan oly módon, hogy ezek a vezetőfelületek lehetőleg csekély játékkal feküdjenek fel a vezetőház megfelelő felületeire és ezáltal a kapcsolórudat menetközben játékmentesen tartsák a pótkocsi vonókeretének középsíkjába. Emellett továbbá a kapcsolórúd említett vezetőfelületeihez a rúd hátsó vége felé összetartó vezetőékeknek kell csatlakozniok, amelyek a kapcsoló-, rudat a vezetőházba történő betolásakor ez utóbbi tengelyébe beállítják. Azonkívül ajánlatos a kapcsolórúd elülső vezetőfelületeit egymástól nagyobb távolságba elhelyezni, mint a hátsó vezetőfelületeket, végül az összes ilyen felületeket nem közvetlenül a kapcsolórúdon alkalmazni, hanem egy külön, a kapcsolórúd hosszában eltolható és az egyes esetek természete szerint a kapcsolórúdon különböző helyzetekben rögzíthető, hüvelyen elhelyezni. A rajzok a találmány egy kiviteli példáját szemléltetik. Az 1. ábra a kapcsolószerkezet felülnézetét mutatja. A 2. ábra a rúd elülső végét mutatja, a kapcsolórúd vezetőházával. A 3. ábra a kihúzott kapcsolórudat szemlélteti, a reá feltolt vezetőhü-