144654. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
4 144.651 8. és 9. ábrák szerint alkalmazott potenciométer nullázásra is felhasználható. A nullázás végett szükséges beállítás ugyan felborítja a hídegyensúlyt, azonban az egyensúlynak a nullázáshoz szükséges megbontása éppen olyan irányú és nagyságú, hogy az előbbiekben ismertetett elv szerint a nullstabilitást fokozza. Ugyanis, ha a nullázás ily módon történik, akkor az előbbiekben ismertetett, valamint a. 6. ábrán bemutatott esethez hasonlóan, az áthatások közti különbség kiegyenlítése áll elő automatikusan. Mivel most a segédrácsok egymással össze vannak kötve, Ug2 mindkét csőnél azonos, nullázott állapotban az előbbi feltételi egyenlet értelmében tehát Ugi (a) _ D 0 Ugi (b) Dfa beállított vezérlőrács-katódfeszültségek az áthatásokkal arányosak, ennek megfelel két előfeszültség közti különbség viszonyítva a számtani középértékükhöz, egyenlő az áthatások különbségének a számtani középükhöz való viszonyával. Ha azonban a tápfeszültség megváltozik, pl. megnő, akkor a segédrácsfeszültségek megnőnek és azért, hogy az anódáram továbbra is kicsi maradjon, a negatív visszacsatolás hatására a vezérlőrácsfeszültségek is megnőnek; de a nullázott állapot megtartásához az áthatások különbsége miatt meg kell nőni a vezérlőrácsfeszültségek közti különbségnek is, ennek a növekedésnek azonban arányban kell lenni a számtani közepük növekedésével. A vezérlőrácsfeszültségek számtani 'közepét azonban az R1; Ro, R 3 és R 4 ellenállásokból álló hálózatnak A, B pontjain uralkodó feszültségek befolyásolják, de ugyanebből az A, B pontok közti feszültségkülönbségből származik zérus bemenő jel esetén a nullázás alkalmával beállított vezérlőrács-katód feszültségek közti különbség is. A munkapont alkalmas megválasztásával tehát elérhető, hogy tápfeszültségváltozás hatására a vezérlőrácsfeszültségek közti különbség éppen olyan mértékben változzon, mint amilyen változást az áthatások különbözősége kíván, tehát az anódáramok a tápfeszültségváltozás ellenére is egyenlőek maradnak. Ez a módszer nemcsak pentóda, hanem trióda alkalmazása mellett is ugyanúgy alkalmazható, azzal a különbséggel, hogy ez esetben nem a segédrácsoknak, hanem az anódoknak a vezérlőrácsra vonatkoztatott áthatása közti különbség automatikus kiegyenlítése történik meg. Miután a nullázás alkalmával a tapasztalat szerint általában kedvező, ha egy finom és egy durva szabályozó hatású potenciométer van alkalmazva, célszerű két potenciométer alkalmazása, pl. a 10. ábra szerint. A 10. ábra szerinti megoldást úgy is alkalmazhatjuk, hogy az egyik potenciométer a hídegyensúlynak nagyjából való beállítására szolgál, ez esetben egész durva kiegyenlítési hibákat is helyre lehet hozni, viszont a finombeállítás a nullázás alkalmával a másik potenciométerrel történik, amely sokkal finomabb szabályozásra van méretezve. Ez esetben a durva szabályozású potenciométer pl. úgynevezett „belső állítású" lehet, amelyet a gyár állít be, de normális használat közben nem kell állítani, ezért nem is kell a kezelőlapra kihozni. A hibák korrigálására szolgáló -potenciométer helyett több leágazással ellátott ellenállás vagy úgynevezett „bilincs" ellenállás is alkalmazható. Ha a 3. ábra szerinti felépítésben alkalmazzuk a fenti gondolatmenet szerinti kiegyenlítést, amikoris a nullázás az B.1; R 2 , R3 és R 4 ellenállások áramkörében történik, az alábbi meggondolással élhetünk: A nullázás a V, cső, illetve csövek katódköréből vett feszültséggel történik. Nullázott állapotban a V2 cső katód jai azonos feszültségen vannak, ezen az állapoton tehát nem változtat, az, ha a V2 cső katód jai között rövidzárat létesítünk. De ekkor a katódkörből vett nullázás a 11. ábra szerint is megoldható, a nullstabilitás szempontjából ugyanazokkal az előnyökkel, amelyeket a megelőzőkben kifejtettünk. Ezt a meggondolást pl. az 1. ábrán vázolt elv szerint felépített kapcsolásnál alkalmazva, a 12. ábrához jutunk, ahol a nullázás a V2 cső katódköréből vett feszültséggel a Vt cső rácskörében történik, míg a negatív visszacsatolás az Rj, R2 , R 3 és R4 ellenállásokat tartalmazó ellenálláshálózattal történik, amelynél a 8. vagy 9. ábra szerinti kiegészítés alkalmazható. Az elmondottak szerint felépített egyenáramú erősítő kis nullanívó-vándorlást mutat és ha a Vi csövet, ill. csöveket megfelelő kis rácsáramú típusból választjuk, akkor nagy lesz a bemenő ellenállás, mégpedig a nagy negatív visszacsatolás miatt általában sokkal nagyobb, mini a csőpéldány bemenő ellenállása önmagában. Emiatt, valamint egyéb előnyeik miatt az ismertetett elvek szerint felépülő erősítők előnyösen alkalmazhatók minden olyan helyen, ahol nagy bemenő ellenállású, nagystabilitású egyenáramú erősítőre van szükség, tehát pl. csővoltmérőkben, vagy pl. pH-mérőkben. Vannak olyan mérési feladatok, mikor az előbbi módokon elérhető nullnívóstabilitás nem elegendő, dacára annak, hogy a különlegesen alkalmazott nullázás az alkalmazott elektroncsőpárok példányai közti eltérést hatásosan kiegyenlíti. A nullanívó stabilitása érdekében különösen akkor kell további óvóintézkedéseket foganatosítani, ha a táplálás olyan hálózatról történik, amelynek feszültsége a mérés alatt is olyan mértékben ingadozik, amely ingadozás által okozott nullanívóvándorlás nem elhanyagolható. Ez esetben stabilizált tápfeszültséget, vagy telepes táplálást alkalmazunk a nullstabilitás fokozására. Ha pl. a táplálás váltóáramú hálózatról történik, az alábbi meggondolás szerint járunk el: A Mtőfeszültség stabilizálására olyan stabilizáló eszközt kell alkalmazni, amely a fűtőfeszültség effektív értékét tartja stabilan. Az anódáramköri stabilizálásnál egyenfeszültséget kell stabilizálni, melynek forrása a hálózati egyenirányító, egy transzformátor megfelelő szekundertekercséhez kapcsolva. Az egyenirányító által szolgáltatott egyenfeszültség a vonatkozó szekunder tekercs kapcsai közt uralkodó feszültség effektív értékén kívül általában még a fpszültségalaktól is üügg. Ez okból általában egyetlen stabilizáló eszközzel, pl. stabilizáló transzformátorral nem tudjuk a stabilitást tökéletesen megoldani, mert általában vagy a fűtőáramkörben szolgáltatott effektív feszültség, vagy az egyenirányító által szolgáltatott egyenfeszültség a stabil, a kettő együtt azonban általában nem; legfeljebb kompromisszumról beszélhetünk, kivéve azt az esetét, ha a fűtés is az egyenirányító
