144638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminotiofenol-származékok előállítására
a Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.638. SZÁM 12. q. 1—13. OSZTÁLY - MA-609. ALAPSZÁM Eljárás új aminotiofenol-származékok előállítására A Magyar Állam, mint a bejelentők: Beké Dénes oki. vegyészmérnök, Lempert Károly oki. vegyész és Herr Ferenc orvos, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. április 5. Ismeretes (1. pl. a 130 064 és 142 014 sz. magyar szabadalmakat), hogy az I típusú aminoacilanilidek, ahol Ph szubsztituálatlan vagy Ph—NH—CO—A—NRR' I alkilcsoportokkal és/vagy halogénnel szubsztituált fenilcsoportot, A 1—4 szénatomos, normális vagy elágazó alkilénláncot, R és R' pedig hidrogént vagy alkut, ill. az NRR' csoport együttesen ciklikus amin (pl, piperidin vagy morfolin) maradékát jelenti, sói helyi érzéstelenítő hatással rendelkeznek. Azt találtuk, hogy e vegyületek helyiérzéstelenítő hatása jelentősen megnövelhető, ha a fenilcsoportba a fentieken kívül még egy alkilmerkapto-helyettesítőt is bevezetünk. Az ily módon levezethető II típusú aminoacilanilidek, ahol R" alacsony szén-R"S—Ph'—NH—CO—A—NRR' II. atomszámú alkilcsoportot, Ph' szubsztituálatlan vagy alkilcsoportokkal és/vagy halogénnel szubsztituált feniléncsoportot jelent, A, R és R' pedig a fentebb megadott jelentésűek, sóik alakjában vízben oldhatók, oldatuk forralással sterilezhető és bomlás nélkül eltartható. A II típusú aminoacilanilidek előállítása a megfelelő R"S—Ph'—NH2 aminofenil-tioétereknek, ahol R" és Ph' a fent megadott jelentésűek, HOOCA-hlg általános képletű halogénezett savakkal, ill. reakcióképes származékaikkal (pl. halogenid, anhidrid, észter), majd H—NRR' alifás, ill. alifás jellegű ciklikus I. vagy II. r. aminokkal való reakcióba vitele útján történhetik; előállíthatók azonban úgy is, hogy az R"S—Ph'—NH2 aminofenil-tioétereket közvetlenül a HOOC—A—NRR' aminosavakkal, ill, reakcióképes származékaikkal viszszük reakcióba. Az R"S—Ph'—NH2 típusú aminofenil-tioéterek viszont a H2 N—Ph'—S0 2 C1 szubsztituált aminobenzolszulfokloridok redukciójával, majd a termék szelektív S-alkilezésével nyerhetők; de előállíthatók olyan szubsztituált anilin-származékokból is, melyek a szulfoklorid-csoport helyett más, SH-csoporttá alakítható csoportot, (pl. disáulfid-csoportot) tartalmaznak. Az eljárás foganatosítására az alábbi példák adnak bővebb felvilágosítást. Példák: 1. 4,03 g 3.5-diklór-4-aminotioanizolt összeolvasztunk 8,2 g klórecetsavval, majd az olvadékhoz 2,2 ml klóracetilkloridot adunk és a reakcióelegyet y2 —1 órán át 110—120°-on tartjuk. Ezután a még meleg olvadékot vízbe öntjük, a csapadékot szűrjük és szárítjuk. A termelés közel elméleti, alkoholból való kristályosítás után az op. 180—180,5°. Az ily módon kapott klóracet-2.6-diklór-4-metÚ-merkaptoanilid benzolos oldatban 2,6 mol butilaminnal forralva butilglicil-2.6-diklór-4-metilmerkaptoaniliddá (benzin-etanol elegyből kristályosítva, op.: 93—94 C°) alakul. A bázist ismert módon sókká alakíthatjuk. A HCl-só, mely a klóracetilszármazékra vonatkoztatva kb. 60%-os termeléssel nyerhető, 230—232 C°-on olvad. 2. A fentivel teljesen analóg módon nyerhető a dietilglicil-2,6-diklór-4-metümerkaptoanilid ia, melynek salétromsavas sója 64%-os termeléssel nyerhető, és 128,5 C°-on bomlás közben olvad. 3. 4,56 g n-propil-3,5-diklór-4-aminofenil-tioéterből, 8,2 g klórecetsavból és 2,2 ml klóracetilkloridból az 1. alatt megadott módon nyerjük a klóracet-2.6-diklór-4-propilmerkaptoanilidot; a termelés szintén közel elméleti, az op. alkoholból való kristályosítás után 168—168,5 C°. Az így nyert klóracetil-vegyület benzolos oldatban butilaminnal butilglicil-2.6-diklór-4-n-propilmerkaptoaniliddá, e bázis pedig borostyánkősavval sóvá alakítható. A savanyú borostyánkősavas só, mely 130—131 C°-nál olvad, a klóracetil-származékra vonatkoztatva 52%-os termeléssel nyerhető. 4. A fenti példákban kiindulási anyagokként felhasznált alkil-3.5-diklór-4-aminofenil-tioéterek a következő módon állíthatók elő. 14,1 g acet-2.6-diklóranilidnak vagy 11,2 g 2.6-diklóranilinnak 32 ml klórszulfonsavban való oldatát 2 órán át 125—130 C°-on tartjuk, majd a lehűlt oldatot jégre öntjük, a csapadékot szűrjük, vákuumban nátronlúg felett
