144578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térfényképek készítésére és szemléltetésére
2 144.578 7. Az alkalmazkodás (akkomodáció) a szemlencsének s különböző távolságokra való beállása közben fellépő izomérzet útján érzékelteti a távolságot, hatása azonban csak aránylag kis távolságokon belül érvényesül. 8. A szemügyrevétel (fixáció) alkalmával a szemtengelyeket konvergáltatjuk a tárgyra; az ezzel kapcsolatos izomérzet kisebb távolságok érzékelésénél szerepet játszik ugyan, de korántsem olyan mértékben, mint azt régebben gondolták, amit az is bizonyít, hogy kisebb mértékű divergenciát is előállíthatunk a reális térhatás megzavarása nélkül, (sztereoszkópban). 9. A látómezők viszonyának hatása abban áll, hogy a, tiszta látás mezejére és a homályos látás mezejére eső képeket különbözőképpen érzékeljük és két szemünk teljes látómezeje az orrsövény takaró hatása következtében különböző. Ez a hatás csak igen nagy látószögeknél érvényesül és főként abban mutatkozik, hogy a bennünket körülvevő térhez viszonyítva testünk helyzetét érzékelteti. 10. Megfigyelések és kísérletek, bizonysága szerint térbeli látás csak akkor jön létre, ha két szemünkkel egyidejűleg két különböző, de a két szemünk viszonylagos helyzete által meghatározott távlatú képet látunk (sztereoszkópia). Ennek lehetősége azonban korlátozott. Nem jöhet létre sztereoszkópos látás, ha a tárgytávolság túl nagy, mert bizonyos távolságon túl a két kép közötti különbség marinem érzékelhető; de nem jöhet létre akkor sem, ha az egymás közelében látható tárgypontok látószöge közötti különbség bizonyos értéknél nagyobb. Pl. az 1. ábrán feltüntetett Pr és P 2 tárgypontok képét az Sb, illetve Sy helyen levő két szem csak akkor tudja egyesíteni, ha a tárgypontokhoz tartozó látószögek különbsége: 8 70'-nél kisebb; ettől eltérő esetben kettős látás lép fel. 11. Sok kép egymás után látása segít ki abban az esetben, amikor a nagy távolság folytán a sztereoszkópia hatása már nem érvényesülhet. Ilyenkor változtatjuk nézőhelyzetünket, aminek megfelelően a tárgyak látszólagos relatív helyzete is változik. Az egymás után következő utóképek és emlékképek között érzékelhető különbség biztos támpontot nyújt a távolságbecslésre. Mivel azonban jóformán sohasem vagyunk teljesen nyugalomban, ez a helyzetváltozásból eredő tényező nemcsak ilyen szándékolt esetben, hanem állandóan szerepet játszik térbeli látásunkban. Az eddigiekből, látható, hogy az 1—7. alatti tényezők a közönséges fényképeken is éreztetik hatásukat, míg a 8—11. alattiak csak az e tényezők érvényesülését biztosító térfényképeken érvényesülhetnek. A fentiekből kitűnik az is, hogy a térfényképezés, különösen a térhatású mozgófénykép szempontjából a 7. alatti akkomodációnak nincs jelentősége, a 9. alatti tényező pedig csak nagyméretű (panorámikus) képeknél érvényesül és kiegészíti ugyan a térbeli látás többi tényezőit, sőt önmagában is térszerű hatást kelthet, de a távolság érzékelését nem teszi lehetővé. A szemtengelyek 8. szerinti konvergenciája a térfényképezésnél nem jelent külön feltételt, mert ezt a 10. alatti sztereoszkópia biztosítja azáltal, hogy a különböző térbeli távolságoknak megfelelő pontpárok a térfényképen egymástól különböző távolságban vannak. Marad tehát a térfényképezés által teljesítendő két elméleti alapfeltételnek a 10. alatti sztereoszkópia (a két szem egyidejűleg két különböző koordinált képet lásson) és a 11. alatti egymás utániság (a nézőhelyzet változásával változzék a perspektíva). További gyakorlati követelményként jelentkezik a kényelmes szemlélés lehetősége és a nézőkészülékek kiküszöbölése. Mindezek a feltételek kétképes rendszerrel nem teljesíthetők, ezért a legújabb törekvések a sokképes rendszer (parallax — panorámagramm) gyakorlati megvalósítására irányulnak. Az eddig nyilvánosságra került megoldások azonban költséges új felvevő és vetítőberendezéseket (sok gép, nagyméretű objektívek stb.) és különleges anyagokat (pl. bordásfilm) kívánnak ,meg, ezért gyakorlati megvalósításra nem alkalmasak. Az alább ismertetendő találmány szerinti eljárás rentábilis eszközökkel, a meglevő félvevő- és vetítőberendezések alkalmazásával lehetővé teszi a fenti követelményeknek megfelelő ortoszkópikus térfényképek készítését és nézőkészülék nélküli szemléltetését. A találmány szerinti eljárás lényege abban áll, hogy a felvételi tárgyról közbeiktatott hengerlencsék segítségével több nézőiránynak megfelelő és a tárgynak vagy részeinek anamorfotikus ábrázolását nyújtó, összetett levegőképet állítunk elő és ezt rendes fényképező — filmfelvevő — géppel normális (szürke vagy színes) anyagra lefényképezzük. Ilymódon egyetlen felvevőgéppel és egyetlen felvétellel parallax panorámagrammot nyerünk, amelynek szerkezetét a 2. ábra érzékelteti. Ezt a panorámagrammot a felvételnél alkalmazott görbületű hengerlencsékből álló rácson keresztül nézzük, vagy ilyen rácson keresztül a ráeső sugarakat meghatározott irányokban visszaverő (multidirekcionális) ernyőre vetítjük, illetőleg ilyen Optikai felülettel ellátott papírra nagyítjuk. Az így látható képek a térfényképezéssel szemben az előzőkben felállított követelményeknek megfelelő térhatást mutatnak és nézőkészülék (sztereoszkóp, különleges szemüveg) nélkül szemlélhetők. Az eljárás térfényképek vetítésére és a papírképek vagy diapozitívek készítésére egyaránt alkalmas. A találmány szerinti eljárás elve alapján kétféle megoldás lehetséges, amelyeket a következőkben ismertetek: Az egyik kísérleti megoldást a 3. ábra mutatja. Ennél a G felvevőgép elé a szóró hengerlencsékből álló F felvevőrácsot helyezzük és a K helyen jelentkező virtuális képpontokat lefényképezzük. Ily módon az A és B tárgypontokról egész sor képpontot nyerünk. Az így készített panorámagsammot a K képsíkon vetítés vagy nagyítás útján leképezzük és pl. az Sft és Sy-vel jelzett helyről az eléje helyezett N nézőlencserácson keresztül nézzük, amely a felvevőrács szórólencséivel azonos görbületű gyűjtőhengerlencsékből áll. Mint az ábrából látható, ilymódon azt a helyzetet állítjuk elő, mintha az eredeti tárgyat planparallel lemezen keresztül néznők. Mindkét szemünkkel a megfelelő perspektívájú képet látjuk és szemlélésük közben fejünket a rács szélessége által megszabott határok között jobbra-balra el is mozdíthatjuk, miközben a tárgyak a képen a nézőhelyzet változásának megfelelő % <
