144430. lajstromszámú szabadalom • Automatikus színképfelvevő, pirométer és fotométer

2 144.430 Az első példaképpeni kiviteli alak igen könnyen megépíthető a (12) katódsugároszcilloszkóphoz csa­tolt előtét alakjában, az 1. ábrán látható elvi kap­csolási vázlat alapján. A kis teljesítményre való tekintettel a (10) fotocella (vagy fotomultiplier) működtető feszültségét a (12) katódsugároszcillo­szkóp anódpótlójából vehetjük, és így külön telep­re nincs szükség. Fotomultipliert alkalmazva (10) detektáló elemként a (11) erősítő még gyengébb fényeknél is elhagyható, és erősítésre a (12) katód­sugároszcilloszkóp erősítője is elegendő. A beren­dezés ekkor két részből áll, az egyik a (12) katód­sugároszcilloszkóp, a másik a fémdobozba épített fotométer-rész, mint a (12) katódsugároszcillo­szkóphoz csatolt előtét. A két részt hajlékony, ár­nyékolt, többeres kábel köti össze. E kiviteli alak szerinti berendezés, gyors, egy­szerű kezelésű, és felépítésű. Igen jól használható üzemekben minőségellenőrzés céljára, vagy egyéb ellenőrző mérésekhez, például katódsugárcső-gyár­tásnál az ernyő színének ellenőrzésére. A nyert ér­tékek átrajzolással, vagy fotográfiai úton rögzít­hetők. Katódsugároszcilloszkópként például az EMG Orion 3—5" ernyőjű kidolgozott típusai hasz­nálhatók fel, a szükséges változtatásokkal. Jelenleg körülbelül 20—50 perc szükséges egy 15 pontból álló színkép felvételéhez. Ez az idő az új eljárással sorozatvizsgálatoknál, 5 perc alá szorít­ható, fényképezéssel, összehasonlító vizsgálatók­nál, ahol az intenzitás-eloszlást csak hozzávetőlege­sen kell ismerni, és ahol például az eloszlásnak két határeloszlás közé kell esnie — melyeket az osz­cilloszkóp ernyőjére előzetesen bejelöltünk — egy vizsgálat ideje egy perc alá is lecsökkenthető. Ez elsősorban tömeges minőségi vizsgálatoknál jelen­tős. A találmány második példaképpeni kiviteli alak­ja a következőkben tér el az első példaképpeni ki­viteli alaktól: mint a 3. ábrán látható, a (12) re­gisztrálóelem írószerkezet, mely felrajzolja a vizs­gált színképet. E kiviteli alakban a (6) henger egy másik példaképpeni alakja látható. A (6) hengeren most a (8) lyuksor fut végig az előbbi példaképpeni kiviteli alakban alkalmazott tükörcsík helyett. A (8) lyuksor által elemekre bontott színkép közvet­lenül a (10) detektáló elemre jut. A szinkronizálást célszerűen úgy oldjuk meg, hogy a (7) motort hasz­náljuk fel, megfelelő kiképzéssel. úgy a (6) henger, mint a (12) írószerkezet hajtásához. E berendezés kisebb igények kielégítésére szol­gál. Hullámhosszfelbontásbeli képességét a (10) de­tektálóelem fényérzékeny felületének méretei kor­látozzák, és e berendezés kevésbé hordozható, mint az első példaképpeni kiviteli alak. Ott, ahol órán­ként például 30—60 színkép felvétele szükséges, alkalmazása előnyös, mert írott eredményt ad. A találmány harmadik példaképpeni kiviteli alakja olyan automatikus fotométer, mely egy vo­nal mentén változó fényintenzitás-eloszlás mérésé­re, illetve ellenőrzésére alkalmas. Ilyen berendezés­sel például fénycsövek hossztengely mentén változó intenzitáseloszlása megállapítható. Világítástechni­kai kérdéseknél megvilágításmérőként is alkalmaz­ható. A találmány harmadik példaképpeni kiviteli alakja, lényegileg az első példaképpeni kiviteli alak egyszerűsített alakja és gyakorlatban célszerűen az első kiviteli alakkal kombinálva építhető meg. A be-, illetve kiiktatandó elemek szükség szerinti cse­réjével, a készülék felváltva használható színkép­felvevőként, illetve fotométerként. A berendezés működése is hasonló az első példaképpeni kiviteli alakban leírt berendezés (lásd 1. ábra) működésé­hez, csupán a (2) és (3) elem marad el, mikor a be­rendezés fotométerként működik. A (16) mérendő . fényforrást az (1) résen keresztül — melyet a szín­képfelvételnél elfoglalt függőleges állásából vízszin­tes állásba forgatunk — a (4) lencse (vagy tükör) képezi le a (7) motor által forgatott (6) hengerre. A (6) henger által továbbított fényt az (5) lencse (vagy tükör) gyűjti össze a (10) detektáló elemre. A (10) detektáló elem által szolgáltatott feszültsé­get, a (11) erősítőn át felerősítve a (12) katódsugár­oszcilloszkóp függőlegesen eltérítő lemezpárjára visszük. A (12) katódsugároszcilloszkóp ernyőjén megjelenő kép egyes pontjainak vízszintes irányú elhelyeződése a (16) mérendő fényforrás egyes pontjai intenzitásának felel meg. E harmadik kiviteli alak öntödékben, hengerdék­ben, kohászatban gyorsan változó felületi hőmér­séklet-eloszlásokat megállapító, mikro vagy normál pirométerként is kiképezhető. Segítségével követ­hető például egy öntvény felületi hőmérséklet-el­oszlásának időbeli változása hűlés közben. A találmány szerinti berendezés negyedik példa­képpeni kiviteli alakja olyan spektrométer, mely például három detektáló elem egyidejű használa­tával, egyidőben képes például az ultraibolya, lát­ható és infravörös színképtartomány vizsgálatára. Az alkalmazott módszer — szükség esetén — há­romnál több vagy kevesebb detektáló elem alkal­mázasát is lehetővé teszi. Több detektálóelem hasz­nálatánál az egyes színkép-szakaszokban dolgozó detektálóelemek érzékenysége könnyebben korri­gálható. A negyedik példaképpeni kiviteli alak első vál­tozatának vázlatos elrendezését az 5. ábra mutatja. A (16) mérendő fényforrással megvilágított (1) rés képét a (2) lencse vetíti a (3) prizmarendszerre. A (3) prizmarendszerből kilépő színkép a (4) henger­tükörről verődik vissza a (6) hengerre, melyet a (7) motor forgat. A (6) hengeren levő (8) tükör­csíkról visszaverődő színképelemek időben egymás után esnek a (9 a—b—c) tükörre. A (9 a—b—c) tük­rök úgy vannak elrendezve és kiképezve, hogy pél- .#•­dául a (9a) tükörre essenek a (16) mérendő fény­forrásból származó ultraibolya színképelemek, a (9b) tükörre a látható színképelemek, a (9c) tükör­re pedig az infravörös színképelemek. A (9 a—b— c) tükrök a reájuk eső színképelemeket egy-egy megfelelő érzékenységű (10) detektáló elemre ké­pezik le. A (10) detektáló elemek közös (17) mun­kaellenállásain keletkező feszültségingadozások a (11) erősítőben felerősítve kerülnek a (12) katód­sugároszcilloszkóp függőlegesen eltérítő lemezpár­jára. Az (5) szinkronizáló berendezés szolgál a meg­felelő szinkronizáló jel előállítására. A (15) nor­málfényforrás, a (14) telep és a (13) szűrőelemek szerepe már az előzőekből ismeretes. E berendezés inkább helyhezkötött, s ezért pon­tosabb és jobb felbontóképességű kivitelben készít­hető, például laboratóriumi vizsgálatok céljára. Célszerű külön, stabilizált (14) telep és egy- vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom