144430. lajstromszámú szabadalom • Automatikus színképfelvevő, pirométer és fotométer

144.430 3 többfokozatú 5—1,000 000-szoros erősítésű (11) erő­sítő alkalmazása. Nagy előny, hogy a berendezés folyamatosan tud követni gyors lefolyású jelenségeket. Ha például a (12) regisztrálóelem katódsugároszcilloszkóp, úgy például az ernyőn megjelenő intenzitáseloszlás film revételével egészen gyors, olyan rövid idő alatt le­játszódó intenzitás-eloszlásváltozások is kiértékel­hetők utólag — a filmfelvétel sebességének meg­felelően —, melyeket eddig, automatikus színkép­felvétel nélkül nem lehetett követni. Ilyen gyors eloszlásváltozás játszódik le például gázkisülési csö­vek begyújtásakor a csövek kibocsátott fényében, vagy gyorsan hűlő, illetve melegedő öntvények, izzólámpafonalak, rádiócsőkatódok, kibocsátott fé­nyében. A negyedik példaképpeni kiviteli alak újabb vál­tozatát nyerjük, ha a (6) henger első-változatbeli példaképpeni kiviteli alakja helyett a 6. ábrán lát­ható hengert alkalmazzuk színképfelbontásra. A 6. ábrán látható henger úgy van kiképezve, hogy a (4) hengertükör által rávetített sugarakat vissza­verve, azokat például három fókuszpontban gyűjti össze. így lehetővé válik a (9 a—b—c) tükrök el­hagyása, mert a (10) detektáló elemek közvetlenül a 6. ábra szerinti henger „gyújtópontjaiba" tehe­tők. A berendezés működése és felhasználhatósága azonos a negyedik példaképpeni kiviteli alak első változatáéval. A 6. ábra szerinti (6) henger alkalmazása első­sorban tömeges gyártásnál látszik előnyösnek. A találmány ötödik példaképpeni kiviteli alakja meglevő — fényképező, direkt, vagy nullmódszer­rel dolgozó —< színképelemző berendezés automati­zálására van kiképezve. Itt sem döntő igény a hor­dozhatóság. . A 4. ábra a találmány egy nullmódszerrel dolgo­zó kiviteli alakjának részletét mutatja be példa­képpen. A (16) mérendő fényforrás és a (15) nor­mál fényforrás fénye a (17) motorral gyorsan for­gatott (18) tárcsa segítségével ellenütemben jut be az (1) résbe. A (18) tárcsa ismert módon úgy van kiképezve, hogy rajta, forgás irányában felváltva olyan részek váltakoznak, melyek egyike a (16) mérendő fényforrás fényét engedi át egyenes irány­ban az (1) rés felé, másik része pedig a (15) nor­málfényforrás visszavert fényét juttatja az (1) résbe. A berendezés további része az előzőekben le­írtakhoz (például 5. ábra) hasonló, és azokhoz ha­sonlóan is működik. A kapott eredmény a két szín­kép különbsége. Ebből a (15) normálfényforrás színképének ismeretében a mérendő fényforrás va­lódi színképe is megállapítható. A (12) regisztráló­elem katódsugároszcilloszkóp vagy írószerkezet. A leírás eddigi része említi, hogy a regisztráló­elemeken megjelenő „színkép" nem a mérendő fényforrás „valódi színképe". Az eltérést a mérő­berendezés egyenlőtlen színérzékenysége okozza. Az egyenlőtlen színérzékenység ipari összehasonlí­tó méréseknél kiesik, itt általában nincs szükség ennek korrekciójára. Más a helyzet laboratóriumi, tudományos méréseknél. Itt gyakran nemcsak az szükséges, hogy a berendezés egyenlő érzékenységű legyen például a mérendő színkép-tartomány min­den pontján, hanem az is, hogy az intenzitáseloszlás görbéjének vízszintes tengelye például hullám­hossz, frekvencia, hullámszám, vagy elektronvolt szerint korrigált, illetve lineáris legyen. Például hullámhossz szerint korrigáltnak vagy lineárisnak akkor mondjuk az intenzitásgörbét, ha az egyenlő hullámhossz különbségeknek megfelelő ordináták távolsága egyenlő. A továbbiakban néhány ismert és új korrekciós eljárás kerül ismertetésre, melyek az előbb ismer­tetett példaképpeni kiviteli alakokra alkalmazva „valódi színképek" felvételét teszik lehetővé. A korrigálandó hibák részben a színkép előállí­tását végző (3) elemtől, részben pedig a (10) detek­táló elemtől származhatnak. Korrekció akkor szük­séges, ha a színkép előállítását végző (3) elem a színképet például hullámhosszban nem lineárisan állítja elő, illetve a (10) detektáló elem érzékeny­sége a vizsgált színképtartományon belül nem egyenletes. Az eddig példaképpen leírt kiviteli alakoknál két ismert színképelőállító eszköz van alkalmazva: op­tikai rács (vagy rácsrendszer) és prizma, (vagy prizmarendszer). A (10) detektáló elem a leírt pél­daképpeni kiviteli alakokban fotocella, vagy foto­multiplier. Optikai rács hullámhosszban lineáris színképet állít elő. Így itt hullámhossz-korrekció nem szükséges, a (12) regisztrálóelemen megjelenő intenzitási görbe hullámhosszban lineáris lesz. A prizma vagy prizmarendszer segítségével nyert színkép hullámhosszban nem lineáris, így ha hul­lámhosszban lineáris színképeloszlást kívánunk, akkor korrekció szükséges. A találmány szerinti berendezésnél igen egysze­rű mechanikus módszer adódik az intenzitási gör­be hullámhossz szerinti korrigálására. Ha a (6) hen­ger palástján végigfutó reflektáló (vagy áteresztő) csavarvonalat nem a 2. ábra szerint, a síkba fejtett hengerfelületre vonatkoztatva egyenes vonal, ha­nem görbe vonal szerint képezzük ki, akkor a görbe vonal alakjának megfelelő megválasztásával a szín­kép vízszintes tengelyét például hullámhossz sze­rint korrigálhatjuk. Ez akkor következik be, ha a görbe vonal a (3) színképelőállító elem diszperzió­görbéjének felel meg. Az eljárás módot ad arra is, hogy a vízszintes tengelyt ne hullámhossz, hanem például elektronvolt, frekvencia, vagy hullámszám szerint korrigálhassuk. E kívánságok egyszerűen teljesíthetők a reflektáló (vagy áteresztő) görbe görbületének helyes megválasztásával. A 7. ábra a hengerpalást négy példaképpeni le­hetséges kialakítását mutatja. A nyilak a henger forgási irányát jelzik. A 7/a. ábra szerinti kivitel­nél a henger fényátbocsátó rése, illetve tükörcsíkja, a síkba fektetett hengerfelületen nem egyenes, ha­nem görbe vonal. A görbe alakjának megfelelő megválasztása esetén a színkép előállító elem disz­perziógörbéjét 7]~val jelöltük, az intenzitásgörbe például hullámhossz szerint korrigálva van. A meg­jelenő intenzitásgörbe folytonos és például hullám­hossz szerint lineáris, frekvenciája egyenlő a hen­ger forgásának frekvenciájával. Erősítő alkalma­zásánál hátrányos a viszonylag alacsony eloszlás­jel frekvencia. A 7/b. ábra szerinti kivitelnél az el­oszlás-jel frekvenciája változatlanul a henger frek­venciájával azonos, de az egyes jelek (impulzusok) nagyobb frekvenciájúak és így erősítésük is köny­nyebb. Ha a fényátbocsátó nyílások megfelelő görbe mentén vannak elrendezve, akkor az inten­zitásgörbe — például hullámhossz szerint — lineá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom