144315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás racem vagy optikailag aktív 1(p-nitrofenil) 2-acilamino-1,3-dioxipropán és származékai előállítására
Ü - Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.315. SZÁM 12. q. 32-34. OSZTÁLY — GO-263. ALAPSZÁM Eljárás racem vagy optikailag aktív l/ p-nitrofenil / 2-acilamino-l,3-dioxipropán és származékai előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kollonitsch János, Gábor Valéria és Hajós Andor Bejelentés napja: 1953. január 26. Azt találtuk, hogy az l/p-nitrofenil/2-acilamino-l,3-dioxipropán, ill. származékai, melyek az alábbi képlettel jellemezhetők: NO2—^ \— CH—CH—CHaOX X- ~y I I (D OH NH—A (ahol A: valamely alifás, vagy aromás karbonsav-maradékot, vagy halogénezett karbonsavmaradékot, vagy H-t jelent, X: alkil^csoportot, vagy hidrogént jelent és mely képlet jelenthet optikailag aktív és racem vegyületeket egyaránt) előnyösen előállíthatók olyan módon, hogy a :, . i . NO2—{ \—• C—CH—CHsOX \ / || | (II) O NH—A általános képletű propiofenon-származékokat (ahol: A és X jelentése ugyanaz, mint az (I) képletben és mely képlet egyaránt jelenthet optikailag, aktív, vagy inaktív vegyületeket) alkálibórhidridekfcel redukáljuk és esetleg kívánt esetben a kapott eritrotreo-elegyet,: ill. az eritro-treo-elegyből elkülönített eritro-vegyületet az ismert módon treo-izomérré alakítjuk. A (II) általános képletű vegyületeknek — pl. "• a klóramfenikol szintézisénél szereplő p-nitro-«-acetamino-^-oxipropiofenonnak — az (I) általános képletnek megfelelő vegyületekké való redukciójára az irodalom egyetlen módszert ismertet és ez: a Meerwein-redukció, melyet célszerűen alumíniumizopropiláttal izopropanolos közegben hajtanak végre. (L. pl. Journal of the Am. Chem. Soc. 1949. évf. 2475. old.). Ennek a módszernek egyik legfőbb hátránya a rossz kitermelés (41%-a az elméletinek, ill. a keletkező kevés eritro-vegyületet is figyelembevéve, kb. 44%). A másik igen lényeges hátránya pedig az, hogy ha optikailag aktív ketont választunk kiindulási anyagnak, úgy az igen sok esetben ra* cemizálódik ajredukció közben. Az alkálibórhidridek (pl. nátriumbórhidrid, vagy litiumbórhidrid) alkalmazásánál mindezek a hátrányok eltűnnek; á redukció közel quantitativ kitermelést ad és ha optikailag aktív ketonból indulunk, ki, az optikai aktivitás megmarad. Ez utóbbi körülmény különösen azért meglepő, mert — mint ,1952. nov. 29-én kelt és 90— 249. sz. „Eljárás az a-amino-^-oxipropiofenon és származékainak racemizálására" c. szabadalmi bejelentésünkben közöltük — a (II) általános képletű vegyületek alkalikus közegben igen könnyen racemizálódnak; az alkálifémbórhidridek oldatai pedig tudvalevőleg erősen lúgosak. Igen érdekes az a körülmény is, hogy amenynyiben (I), ül. (II) általános képletben X nem a találmányunk szerinti hidrogént, vagy alkilcsoportot jelenti, hanem acil-csoportot (A pedig szintén acilt), akkor a reakció csak igen. gyenge (10—20%) kitermeléssel hajtható végre. Ennek oka valószínűleg az, hogy az acil-csoport, mint karbonsav, ilyen esetekben az alkálifémbórhidridek hatására lehasad és így az alábbi képletű telítetlen ketonok képződnek: NO2—•( \—CO—C = CH2 \—/ I NH—Acyl Annál meglepőbb ez a körülmény, mert az ilyen diacil-vegyületek Meerwein módszere szerint igen jól megredukálhatók a megfelelő karbinolokká; e körülmény rámutat az egyik lényeges különbségre, mely a Meerwein-redukció és a jelen leírásban ismertetett redukáló eljárás között fennáll. Az alkálibórhidrides redukciónál kapott aminodiol-származékok általában az eritro- és, treoizomérek elegyéből állnak. Az eritro- és treotermékek mennyiségi aránya a fenti képletekben A, ill. X-szel jelölt szubsztituensektől függ elsősorban. Az eritro- és treo-izomérek elválasztása általában alkalmas oldószerben végzett frakcionált kristályosítással történik. Ha azonban a treo-izomérre van kizárólag szükségünk (ez a helyzet pl. a klóramfenikol szintézisénél), akkor célszerű lehet az eritro-treo-elegyet az irodalomban leírt módszerrel (L. pl. Parke &
