144301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-di-tercierbutilnaftalin-szulfonsav és sói előállítására

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144,301. SZÁM A^L

\ H po 12, o. 23—24. OSZTÁLY — EE—394. ALAPSZÁM Eljárás 2,6-di-tercierbutilnaftalin-szulfonsav és sói előállítására A Magyar Állam, mint az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár (Budapest) jogutódja Feltalálók: dr. Fabricius Imre, dr. Toldy Lajos Bejelentés napja: 1956. július 10. A 2,6-di-tercierbutilnaftalin-szulfonsav, 2,6,-ditercierbutilnaftalin szulfonálásával állítható elő. Ez utóbbi vegyületet akként kapjuk, hogy naítalint tercierbutilkloriddal vagy tercierbutilaikohollal katalizátorok jelenlétében reagáltatunk, amikor is 2,6-di-tercierbutilnaftalin és 2,7-di-tercierbutilnaftalinból álló .keverék adódik, melyből a 2,6-izomért frakcionált kristályosítással különítik el. Irodalmi, adatok értelmében e vegyületet mintegy 30%-os hozammal nyerik (Crawford és Glesmann. J. Am. Chem. Soc. 76, 1108, 1954). Jobb hozam érhető el, ha az R—15 246. a. sz. német bejelentés értelmében a reakciót nitrobenzol oldószer jelenlétében szobahőmérsékletnél alacso-' nyabb, előnyösen 5—10 C° hőmérsékleten, foganatosítják. Az ily módon kapott reakcióelegyből mintegy 50%-os hozammal különíthető el a 2,6-ditercierbutilnaftalin. Amennyiben a 2,6-di-tercierbutilnaftalint fenti német szabadalmi bejelentés szerint állítjuk elő, úgy a szulfonálási reakció során kapott anyag mennyisége naftalinra számítva csak mintegy 20%. "-**m Ügy találtuk, hogy 2,6-di-tercierbutilnaftalinszulfonsavat, ill. ennek sóit a fentinél lényegesen jobb naftalinra számított nyer edékkei és sokkal egyszerűbb módon nyerhetjük, ha a naftalinnak tercierbutilkloriddal, ill. ter.cierbutilalkohollal katalizátorok jelenlétében történő alkilezésénél adódó nyers reakcióelegyet szulfonáljuk és a szulfonálás után az izomer szulfonsavakat, ill. azok sóit frakcionált kristályosítással szétválasztjuk. A frakcionált kristályosításhoz célszerűen a szulfonsav nátriumsóját alkalmazzuk. Ily módon eljárva a végtermék naftalinra számított termelése minimálisan másfélszerese a fentebb említettnek, azaz mintegy 30—40%. Különösen jó nyeredéket kapunk, ha a naftalin tercier butilezését nitroalkilbenzol oldószer jelenlétében és szobahőmérséklet feletti, előnyösen 30—45° közötti hőfokon foganatosítjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az alkilezési reakciót nitrobenzol, ül. alkilszármazékai jelenlétében alacsonyabb hőmérsékleten végezzük s az elegyet addig keverjük, míg az eredetileg kivált csapadék (mely 2,6-di-tercierbutilnaftalinból áll) feloldódik. E jelenségből arra lehetne következtetni, hogy a már kivált 2,6-izomér az alumíniumklorid hatására más származékokká alakul át, amint ez az alumíniumkloriddal foganatosított reakcióknál gyakran bekövetkezik. Vizsgálataink során azonban megállapítottuk, hogy jelen esetben ez nem áll fenn és a reakcióelegy 2,6-izomér' tartalma magas marad. Az így nyert nyers izomer keveréket igen jól felhasználhatjuk e vegyületek szulfonsavainak előállítására, melynek során a keverékből igen jó hozammal és egyszerű módon lehet a, 2,6-di-tercierbutilnaftalin-szulfonsav-nátriumot elkülöníteni. A nyers di-tercierbutilnaftalin izomer keverék előállítható más módokon is, lásd pl. Crawford és Glesmann, J. Am. Chem. Soc. 76, 1108 (1954), továbbá Price, J. of Org. Chem. 7. 517 (1942). A szulfonálást önmagában véve ismert módon, pl. tömény kénsavval való melegítés közben végezhetjük. A szulfonsavak nátriumsóinak elválasztására célszerűen vizes oldatot használunk, melyből a 2,6-di-tercierbutilnaftalin-szulfonsav-nátrium jól kikristályosítható. A találmány foganatosítására az alábbi példát adjuk meg: Példa: 118 g naftalin 400 g orto-nitroetilbenzol és 185 g tercierbutilklorid elegyéhez keverés közben —10 és —15° között részletekben 9 g porított vízmentes alumíniumkloridot adunk. Erős sósavfejlődés és egyidejű kristálykiválás indul meg. Ezután további keverés közben az elegyet, szobahőfokra hagyjuk melegedni s a keverést addig folytatjuk, míg a csapadék feloldódik. Kb. 16 óra. 100 ml 2 n. sósavval, majd vízzel kimosva a nitroetilbenzolt vízgőzzel lehajtjuk. Kristályos maradékot nyerünk, melynek súlya 190 g és 80—86°-on olvad. Az izomer keverék tisztítása általában nem szükséges, esetenként hatszoros forró jégecetben oldjuk, szenezzük s a terméket vízzel kicsapjuk.