144277. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagy egyenfeszültségek előállítására váltófeszültségekből vagy viszont

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.277. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY - VE-266. ALAPSZÁM Berendezés nagy egyenfeszültségek előállítására váltófeszültségekből vagy viszont VEB Transformatoren- und Röntgenwerk, Dresden, Német Demokratikus Köztársaság A bejelentés napja: 1956. december 3. Nagy egyenfeszültségek előállítására váltófeszültségekből számos kapcsolási elrendezés ismeretes, amelyek egységesen különböző kivitelű egyenirányítóknak kondenzátorokkal és transzformátorokkal való együttműködésén alapulnak. A nagyfeszültséget vezető vezetőr,észeken létrejövő jelentős koronakisülések által okozott veszteségek elkerülése végett szokásos e részeket hasonló potenciálú kondenzátortöltések elektrosztatikus védelme alá helyezni. Az ismert berendezéseknél a nagyfeszültségű egyenirányítókat, pl. izzókatódos egyenirányítókat, úgy rendezzük el, hogy azok kondenzátortöltések elektrosztatikus védelme alatt legyenek-, amelyek viszont a nagyfeszültségű egyenirányító anód-, ill. katódpotenciálján vannak. Az ilyenfajta berendezésnek az a hátránya, hogy a nagyfeszültségű -egyenirányító egyik elektródája mindenkor az elektrosztatikus ernyőhöz képest az egyenirányító teljes zárófeszültségét mutatja fel. A nagyfeszültségű egyenirányító és az elektrosztatikus ernyő közötti szigetelőszakaszoknak megfelelően nagynak kell lenniök. Ha szigetelés céljából gázalakú, vagy folyékony szigetelőanyagot alkalmazunk, akkor lehetségessé válik e távolságoknak kicsire való megválasztása. Izzókatódos irányítócsöveknél azonban a lehető legkisebb távolságot az elektrosztatikus ernyő és az izzókatódos egyenirányító elektródái elektromos mezejének erőssége szabja meg. Ha e térerősség túl naggyá válik, akkor a csak lassan felgyorsuló elektronok pályája eltérül, ami az üvegbúra feltöltődéséhez vezet, ez viszont könnyen átütésekhez vezethet. Találmányunk célja e fenti hátrányok kiküszöbölése. Találmányunk értelmében nagy egyenfeszültségeknek váltófeszültségekből, vagy viszont való előállítására Szolgáló berendezésnél a nagyfeszültségű egyenirányítót védőernyőkkel kell körülvenni és ezek potenciálját oly módon kell vezérelni, hogy a nagyfeszültségű egyenirányító anódája és katódája közel azonos potenciálkülönbséggel rendelkezzék a védőernyőhöz képest. Védőernyőként célszerűen az egyenirányító-berendezésben jelenlevő kondenzátor egyik fegyverzete alkalmazható, adott esetben lehet a nagyfeszültségű egyenirányítót és a védőernyőt képező kondenzátort egyetlen egységgé is összeépíteni. A találmány ezek szerint oly módon vitelezhető ki, hogy a nagyfeszültségű egynirányító elektródáinak a védőernyővel szembeni potenciálkülönbsége csak mintegy az egyenirányító zárófeszültségének felét teszi ki. Ezáltal egyrészt a méretek lényegesen csökkenthetők, másrészt pedig az egyenirányító elektródái és a védőernyő közötti térerősség is lényegesen csökkenthető. A találmány révén lehetővé válik tehát igen nagy feszültségekhez való nagyfeszültségű egyenirányító berendezéseket igén kis méretekben építeni. Ez pedig elsősorban a hordozható röntgenkészülékeknél, mint amilyenek mindenekelőtt pl. az anyagszerkezet-vizsgálatokhoz szükségesek, elsőrendű fontosságú. A találmány néhány példaképpen! kiviteli alakját részletesebben a mellékelt ábrák kapcsán magyarázzuk, amelyek közül az 1—5. ábrák néhány elvi kapcsolást ábrázolnak, míg a 6—13. ábrákon a találmány szerinti berendezés néhány gyakorlati kiviteli példáját tüntettük fel. Az 1—5. ábrákon az egyszerűség kedvéért a nagyfeszültségű transzformátor primer meneteit, valamint az ízzókatódákhoz esetleg szükséges fűtőtranszformátorokat elhagytuk. Az ábrázolt egyenirányítók izzókatódos egyenirányítók, száraz egyenirányítók, vagy más, pl. mechanikus egyenirányítók lehetnek. . Az 1. ábra a transzformátor-váltófeszültség megduplázására szolgáló kaszkádkapcsolást tüntet fel. A nagyfeszültségű transzformátor —11— és •—12—• szekunder meneteit a —13,—- —15—, -—14— és —16— nagyfeszültségű egyenirányítókon, valamint a —17—•, —18—, —19— és —20—• nagyfeszültségű kondenzátorokon keresztül tápláljuk. A nagyfeszültségű egyenirányítókat a —21—., —22—•, —23— és —24— védőernyők veszik körül. A —21— és —22— védőernyők a —25—. potenciálon vannak, azaz azokat a —17—• és —18—• kondenzátorok és a —11—• nagyfeszültségű tekercs csatolási pontjára kötjük. A —23—• és —24— védőernyők pedig a —26— potenciálon vannak. Az ábrából látható, hogy minden egyes nagyfeszültségű egyenirányító