144277. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagy egyenfeszültségek előállítására váltófeszültségekből vagy viszont

2 144.277 anódáinak és katódáinak is közel azonos a védőernyőkkel szembeni potenciálkülönbsége. A —16— nagyfeszültségű egyenirányító, pl. egy izzókatódos egyenirányító, anódján mínusz 400 kV potenciál van, ugyanakkor pedig katódjári egy mínusz 200 és mínusz 400 kV között változó potenciál. A katódán levő potenciál feszültséggörbe alakja egy folyamatosan állandó 300 kV-os egyenfeszültségből és egy ezen levő 100 kV-os váltófeszültségből összetettnek képzelhető el. A nagyfeszültségű egyenirányító zárófeszültsége 200 kV. A —24— védőernyő potenciálja mínusz 300 kV volt. Az izzókatódos egyenirányító anódja és a védőernyő közötti feszültség ennek következtében 100 kV egyenfeszültség, míg az izzókatódos egyenirányító katódja és a védőernyő közötti feszültség 100 kV váltófeszültség. Ezekből látható, hogy az egyenirányító elektródái és a védőernyő közötti potenciálkülönbség csupán a zárófeszültség gyakorlatilag mintegy felét teszi ki. Hasonlók a viszonyok a —15— izzókatódos egyenirányítónál is, azzal a különbséggel azonban, hogy itt a katóda mutat fel a védőernyőhöz képest 100 kV egyenfeszültséget és az anóda és a védőernyő közötti potenciálkülönbség 100 kV váltófeszültséget. A 2. ábra a transzformátor feszültségének megháromszorozódását mutatja be. A nagyfeszültségű transzformátor —27— szekunder menetét a —28—, —29— és —30— nagyfeszültségű egyenirányítókon és a —31—, —32—, —33—, —34— és —35— nagyfeszültségű kondenzátorokon keresztül tápláljuk. A —36—, —37— és —38— védőernyőket a —39— és —40— potenciálokkal vezéreljük. Ennél a kiviteli példánál is a nagyfeszültségű egyenirányító elektródái és a védőernyők közötti potenciálkülönbség az egyenirányító zárófeszültségének mintegy felét teszi ki. A 3. és 4. ábrák az ismert Villard-kapcsolásokat mutatják be, amelyeknél, szemben az 1. és 2. ábrák szerinti megoldásokkal, nincsen folyamatosan állandó egyenfeszültség, hanem lüktető egyenáramot állítunk elő. Ennél a kivitelnél a találmány már magánál a kapcsolási alapelemnél kedvező. A nagyfeszültségű transzformátor —41—• szekunder meneteit a —42— izzókatódos egyenirányítón a —43— kondenzátoron keresztül tápláljuk. A —44— védőernyőt, amely a nagyfeszültségű egyenirányítók felett helyezkedik el, a —45— potenciálról oly módon vezéreljük, hogy itt is kb. az egyenirányító fél zárófeszültsége legyen az egyenirányító elektródái és a védőernyő közötti potenciálkülönbség. Az 5. ábra az ismert Graetz-féle kapcsolást tünteti fel négy egyenirányítóval és az egyenfeszültség váltóáramú összetevőjének elsimítására szolgáló járulékos kondenzátorokkal. A nagyfrekvenciás transzformátornak egy —46—, —47— részekből álló szekunder tekercse van, amelyet a —48—, —49—, —50—, —51— nagyfeszültségű egyenirányítókon és az —52—, —53— kondenzátorokon keresztül táplálunk. Az —54—, —55—•, —56— és —57— védőernyők a két kondenzátornak és a nagyfeszültségű transzformátor szekunder tekercsének középpontja —58— csatolási pontjához csatlakoznak. Ennél a megoldásnál is a nagyfeszültségű egyenirányító potenciáljához képest a védőernyők potenciálja vezérelve van. A 6. ábra az egyik szerkezeti elem egy célszerű példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. Az —59— izzókatódos egyenirányítót úgy rendezzük el a —60— nagyfeszültségű kondenzátorban, hogy az egyik —61— kondenzátórfegyverzet a nagyfeszültségű egyenirányító számára védőernyőül szolgál. Az egyenirányító berendezés a —62—, —63— vezetéken keresztül kapja a váltófeszültséget, míg a kapcsolásfajtától függően a folyamatosan állandó egyenfeszültség a —63— és —64—• vezetékek között, illetve a lüktető egyenfeszültség a —62— és —64—- vezetékek között lesz levéve. A kondenzátorfegyverzetek a kapacitás növelése céljából önmagában ismert módon fésű-szerűen nyúlhatnak egymásba. Célszerű ezenkívül esetenként közbenső fegyverzeteket is elrendezni. A kondenzátor külső fegyverzetének potenciálját célszerűen úgy kell megválasztani, hogy az egész egyenirányító berendezés szigetelése, mindeneklőtt egy nagyfeszűltségbiztos edényzetbe való beépítés esetén, a legkedvezőbb legyen. Az —59— izzókatódos egyenirányító és a —64— egyenfeszültség csatlakozás közé ezenkívül, amennyiben kívánatos, a —65— csillapító ellenállások is beiktathatok a kondenzátorok töltőáramköre számára. A 7. ábra az 1. ábra szerinti egyenirányító berendezés elvi felépítését ábrázolja. A —-17—•, —18—, —19— és —20— kondenzátorok egy-egy fegyverzete képezi ennél a megoldásnál az izzókatódos egyenirányítók számára szolgáló védőernyőket, amint azt a 6. ábra kapcsán részletesebben ismertettük. A —66—• nagyfeszültségű transzformátor magja célszerűen a —18— és —19— kondenzátorok összekötővezetékei közötti potenciálra lesz kapcsolva. A 8—11. ábrák metszetben tüntetik fel ezen egyenfeszültségű berendezés legcélszerűbb megoldásait egy nyomás alatti gázzal, vagy olajjal szigetelt edénybe való beépítés esetére. A —67-— edény felső része tartalmazza a kondenzátorokat és a nagyfeszültségű egyenirányítókat, míg az alsó részben helyezkednek el a nagyfeszültségű, transzformátorok és az ábrán fel nem tüntetett fűtőtranszformátorok. A 8. ábra a kondenzátorok egyenfeszültség-hozzávezetése magasságában való metszetet tüntet fel. A köröknek ábrázolt kondenzátorokba a mindenkori potenciált jelöltük be. A 9. ábra a kondenzátorok alsó részének magasságában való metszet és a 10. ábra az egyenirányítók alulsó része magasságában való metszet. A 11. ábra ezzel szemben a nagyfeszültségű transzformátornak az edény alsó részében való legcélszerűbb elrendezését mutatja be. Látható, hogy az egyes elemek egymás közötti elrendezése úgy van megoldva, hogy azok között legfeljebb 200 kV-os feszültségek legyenek. A 12. ábra az 5. ábra szerinti kapcsolásnak megfelelő berendezés elvi elrendezését mutatja. Ennél a megoldásnál is a 6. ábra szerinti megoldásnak megfelelően össze vannak építve az izzókatódos egyenirányítók, a védőernyők és a kondenzátorok. Az —52—, —53— kondenzátorok mindegyike dupla mennyiségben van jelen (párhuzamosan kap-