144249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagynyomású folyadék vagy gáznemű közeg előállítására, főleg szénbányák számára

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.249. SZÁM 78. e. OSZTÁLY — LI—90. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés nagynyomású folyadék vagy gáznemű közeg előállítására, főleg szénbányák számára Dowie David Lincoln, mérnök, Farnham-ben, Nagybritannia. A bejelentés napja: 1956. július 17. Nagybritannia elsőbbsége: 1955. július 18. A találmány nagynyomású, folyékony vagy gáznemű közeg előállítására vonatkozik, főleg szén, pala vagy más efféle anyag kitermelése számára. Ismeretesek már oly eljárások a szénbányászat számára, amelyeknél bizonyos mennyiségű, nagynyomású közeget hirtelen engednek expandálni egy furatban vagy lyukban, hogy ilyen módon robbanásszerű repesztő hatást érjenek el. Az ilyen eljárásokat a múltban több vagy kevesebb sikerrel alkalmaztak, olyképp, hogy folyékony közeget pl. folyékony széndioxidot vezettek be nyomásálló fémtartályban és oly eszközöket alkalmaztak, amelyek lehetővé tették a közeg hirtelen kibocsátását fúrólyukban, amikor egy bizonyos nyomás keletkezett. Más' efféle eljárás szerint gáznemű közeget, pl. levegőt használtak, amelyet igen nagy nyomásra, pl. 500 att.-ra sűrítettek, de ez a nyomás néha még nagyobb értékeket is felvett. Ezt a sűrített levegőt oly eszközökkel alkalmazták, amelyek lehetővé tették a fúrólyukban a repesztőhatást. Az először említett eljárásnak az a hátránya, hogy a fúrólyukba helyezett töltet legtöbbször éghető (gyúlékony) részeket és egy gyújtóeszközt is alkalmaz, melynek célja a széndioxid nyomását emelni és ezzel lehetővé tenni a széndioxid kiszabadulását tartályából. Ennél a szerkezetnél tehát hevítő töltényre és villamos gyújtóra van szükség. További hátrány, hogy a széndioxid használata nehéz tartályok kezelését teszi szükségessé, ami természetesen szállítási problémákkal jár együtt. A másodszor említett eljárásnak hátránya pedig az, hogy a megfelelő nyomás és így kellő repesztő hatás elérése végett oly sűrítőt kell alkalmazni, amely igen nagy levegőtérfogatokat képes légköri nyomásról a kívánt igen nagy nyomásra sűríteni, mégpedig a szénfal (munkahely) közvetlen közelében, ami hátrányos és nehézkes, sőt néha gazdasági okokból megoldhatatlan, vagy az aknatoronyban, ill. más földalatti vagy földfölötti, de a szénfaltól távoli helyen, mely esetben igen hosszú és igen nagy nyomást elbíró vezetékeket kell alkalmazni. Az ilyen vezetékek egyrészt nagyon költségesek és emellett olyan részeik vannak, amelyek komoly veszélyforrást jelentenek, mert az ilyen nagynyomású csövekben vagy tartozékaikban bekövetkező repedések vagy törések súlyos balesethez vezethetnek. A ieeln találmány lehetővé teszi, hogy a munkahelynél a kívánt nyomású levegő kellő mennyiségben álljon rendelkezésre és ezt a levegőt szán, pala, vagy más efféle anyag kitermelésére lehessen használni, de használható ez a levegő épületek lebontására vagy rombolására is. Ka a találmányt a szénbányászatban alkalmazzuk, jelentékenyen csökken, sőt teljesen meg is szűnik a fentemlített ismert eljárások minden hátránya, mert a találmány lényege az, hogy a munkahelynél tehát a szénfalnál rendelkezésre áll a kellő repesztő hatású, nagynyomású levegő, de az említett hosszú csővezeték elmarad. A találmánynál ugyanis azt a sűrítőt, amely nagy levegőmennyiségek feldolgozására alkalmas, a munkahelytől távol, az aknatoronyban vagy más, a munkahelytől távol levő földalatti helyen helyezzük el, de ez az első sűrítő csak viszonylag kis nyomásra komprimálj?, a levegőt, 4 amelyet azután kisnyomású vezetéken át juttatunk a munkahelyre, ahol egy második sűrítő működik, amely már csak viszonylag kis köbtartalommal rendelkező levegőmennyiséget dolgoz fel. Ez a sűrítő az első kompresszor által elősűrített levegőt tovább sűríti, hogy az a szükséges igen nagy nyomást elérje és a repesztést lehetővé tegye. A második sűrítő által szállított nagynyomású levegő a fúrólyukban levő kivezetőcsőbe vagy más efféle repesztő eszközbe jut, mely célból csupán rövid nagynyomású vezetéket kell alkalmazni és ez szükség esetén oly légtartálylyal kapcsolódik, amelyben tárolt sűrített levegő a második kompresszorból származik és oly nagy mennyiségű, hogy lehetővé teszi lényegesen csökkenteni azt az időt, amely szükséges a második (nagynyomású) sűrítőnek az egyes repesztőcsövekhez való kapcsolására és a repesztő hatású levegő tényleges kivezetésére. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi az igen hosszú és költséges nagynyomású csővezetékek használatának elkerülését, nem szükséges tehát az, hogy a munkahelytől távol levő sűrítő és a munkahely