144205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos fűtőtesteknek kontaktusokkal való ellátására

144.205 3 a 18 és 19 elektródák végei közé szorul (2. és 3. ábra), akkor az elektródák és a munkadarab között benső érintkezés jön létre. Mindenesetre lehet csak egy pár hegesztő elektródát használni és ilyen módon a 12 huzal néhány menetén hegesztőfeszültséget létesíteni éspedig olymódon, hogy e meneteken hegesztőáram halad át; mégis erősebb és egyenletesebb hegesztővarratot lehet létrehozni, ha több hegesztőelektródát alkalmazunk olymódon, hogy mindegyik tartóban az ellenkező előjelű elektródák egymástól bizonyos távolságban helyezkednek el. Emellett az elektródák maguk természetesen nem polarizáltak, hanem olykép kapcsolódnak a hegesztő áramforrással, hogy az egyik elektróda pozitív a szomszédos elektróda pedig negatív (2. ábra). Ilyen módon a hegesztő' áram pólusváltó vagy polarizált lehet, amit a célszerűség és az üzemi követelmények határoznak meg. A 16 és 17 elektródatartók előnyösen egy kis ellenállású fémes vezető révén, megfelelő módon kapcsolódnak a hegesztő áram forrásával és az elektródák is kis ellenállású fémből készülnek. Nehogy az áramforrásnál rövidzárlat, keletkezzék, a 26 tárcsát alkalmazzuk, amely szigetelő anyagból áll és az egyes 16 elektróda'tartók között helyezkedik el. Emellett ez a tárcsa a 18a és 18b elektródákat is elválasztja. Hasonlóképpen gátoljuk meg a 17 elektródatartók és a megfelelő 19a, 19b elektródák közötti rövidzárlatot. Fontos, hogy a 18 és 19 elektródapárok kicserélhetők legyenek, aminek megkönnyítésére ezek az elektródok megfelelő módon a 26 szigetelőtárcsa kétoldalán helyezkednek el és ezzel együtt vihetők be a 16 és 17 tartók közé. Ezután ezeket a tartókat megfelelő (fel nem rajzolt) eszközökkel összesajtoljuk, hogy ilyen módón a 18 és 19 elektródapárokat munkahelyzetükben szilárdan tartsuk. A 16 és ' 18 elektródatartók egymáshoz viszonyított mozgásait bárminő megfelelő (fel nem tüntetett) eszközzel pl. szolenoidokkal lehet létrehozni. A hegesztés művelete alatt előnyösen semleges védőgázt használunk, így pl. argont, héliumot, vagy más effélét, melynek célja az oxidálódás meggátolása és emellett még egyéb előnyök elérése. Ügy amint már említettük az olvadás a kontaktusnak vagy szorítónak azon a területén vagy részén jön létre, amely a szomszédos hegesztő elektródák között van, miáltal a védőgázt ezen a részen vagy helyen kell alkalmazni. E célból a rajzon fel nem tüntetett semleges gázforráshoz keresztirányú 27 csatorna csatlakozik, amely a 17a elektródatartóban helyezkedik el és ez a 28 hasitokkal közlekedik. Utóbbi a 17a tartóban, illetve a hozzátartozó 26 szigetelőtárcsában van és a munkadarab körüllevő gyűrűtérbe nyílik. Úgy amint a 3. ábrán a legjobban látható, a hasíték a 26 szigetelőtárcsa hossztengelyéhez képest oly módon oldalirányú eltolódás szerint van elhelyezve, hogy a védőgáz akkor, amikor a hasítékon át a munkadarabhoz áramlik körmozgást végez abban a hengeres köztérben, amelyet kívül a félgömbölyű 29 és 30 kivágások határolnak. Ezek a kivágások az egymással szembenlevő 26 szigetelőtárcsákban vannak. Mivel ezek a kivágások valamivel tágabbak, mint a 18 -és 19 hegesztőelektródák 24 és 25 kivágásai, a hegesztés helyén a csavarvonalakban tekercselt 12 ellenállás, huzal körül gyűrűalakú üres tér keletkezik. Tekintettel arra, hogy a 18 és 19 elektródákkal együttműködő 12 menetek a 14 kontaktus, keskenyebb 14a részéhez szorulnak, a védőgáz nem képes a hegesztés helyéről tengelyirányban távozni, illetve elszivárogni. Természetes azonban, hogy a gáz egy része a 26 szigetelőtárcsák egymással szembenlevő Végei között kiáramolhatik, ez a szivárgás azonban jelentéktelen, mert a védőgáz a 28 hasítékok egymáshoz képest. eltolt helyzete miatt örvénylő mozgást végez. . A 2. és 3. ábra szerinti berendezésnek a találmány szerinti eljáráshoz való használatánál először a 12 ellenállás huzalt csavarvonalalakra tekercseljük, majd pedig a 14a nyúlványt a huzalba toljuk. Ezután nyitott 16 és 17 elektródatartók mellett az ellenálláshuzal végét a bennelevő érintkezővel együtt az egyik, illetve a mások 18 és 19 hegesztőelektróda-pár 24 vagy 25 kivágásai közé visszük be. Azután a 16 és 17 tartókat zárjuk, miáltal azok a 12 huzalt erősen a 14 érintkezőhöz szorítják. Ezáltal a hegesztő elektróda és a 12 huzal között csak kismértékű elektromos és termikus átmeneti ellenállás keletkezik, emellett pedig a 12 huzal és a bennelevő 14a nyúlvány között az átmeneti részeken az ellenállás kicsi. Mivel a félgömbölyű kivágások a 18 és 19 elektródában megfelelnek a munkadarab alakjának, a 16 és 17 összeszorított tartók a munkadarabot nem deformálják. Mikor a. 16 és 17 tartókat zártuk és így a 12 és 14 részek egymáshoz szorultak, a hegesztő elektródákat feszültség alá helyezzük, miáltal a 12 huzal menetein hegesztőáram halad át és egyben védőgázt vezetünk a 27 csatornába. Mindegyik tartóban az elektródák közötti távolság viszonylag- kicsi úgy, amint azt a 2. ábra mutatja, miáltal a 12 huzaltekercsnek csak egynéhány menete van a 16 és 17 tartók zárt helyzete esetén az elektródák között. Ezáltal a 18a és 19a hegesztőelektródák között levő tömeg, vagyis az árammal átjárt menetek tömege jóval kisebb, mint a 14a érintkező-nyúlványon levő összes huzalmentek tömege. Ennek következtében csak az elektródák között levő menetéket lehet az olvadás állapotáig hevíteni, hogy ilyen módon a 14 érintkező és a 12 huzal között hegesztővarrat keletkezzék. Ezután a 12 ellenálláshuzalt az áramforrástól kikapcsoljuk, a 16 és 17 tartókat pedig még egy ideig szorítóhelyzetükben tartjuk. Ez a rövid idő arra való, hogy a 14a nyúlványon levő megolvadt felületi réteg ne hatolhasson be mélyebben az anyagba és ne terülhessen szét. Mikor a hegesztővarrat megszilárdult, a 16 és 17 tartókat nyitjuk és a munkadarabot eltávolítjuk. A találmány előnyös kivitelénél a teljes műveletsorozatot, tehát az elektródatartók zárásától azok nyitásáig tartó eljárást 3 másodpercnél rövidebb idő alatt lehet elvégezni. Minden további magyarázat nél-