143944. lajstromszámú szabadalom • Finom egyengetőlap és eljárás előállítására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI fílVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.944. SZÁM. 42. b. 17—26. OSZTÁLY — SO—523. ALAPSZÁM Finom egyengetőlap és eljárás előállítására Szolcsányi István művezető, Budapest. A bejelentés napja: 1956. június 12. A találmány finom egyengetőlap és ennek előállítására való eljárás. Ismeretes, hogy a finom egyengetőlapok kialakítását, méreteit és előállításuk módját szabványok írják elő. E szabványok értelmében a finom egyengető lapoknak három lábuk van, amelyeknek csatlakozási pontja nincs meghatározva. Áz ide vonatkozó előírások mindössze annyit tartalmaznak, hogy a lábak egyenlőszárú háromszög csúcsainál rendezendők el és a munkafelülettől azonos távolságra nyúlnak ki. Az eddig ismert finom, egyengetőlapoknál mármost a lábakat általában a munkafelület széleméi rendezik el és a lábak mintegy a munkalap merevítését alkotó bordázat nyúlványaiként vannak kialakítva. Ha meggondoljuk, hogy a gyakorlatban, leginkább használt egyengetőlapok súlya a négy mázsát, is, meghaladhatja, úgy nyilvánvalóvá válik, hogy a, finom egyengetőlapok lábainak a munkafelület széleinél való elrendezése statikai szempontból nem a legszerencsésebb. A finom egyengetőlapok, ugyanis éppen a munkafelület kímélése végett általában lábon állnak, és ennek következtében súlyuk tetemes részei magát a munkafelületet hajlításra veszi igénybe. Minthogy pedig a hajlítónyomaték az, alátámasztási pontok: között, érvényesül, nyilvánvaló, hogy a lábaknak a felület szélén való elrendezése esetén a fellépő hajlítónyomaték maximális és az egész munkafelületet behajlásra terheli. Az ilyen, terhelés azután bizonyos idő után maradó alakváltozásokban nyilvánul, amelyek ugyan igen csekélyek, de azoknál a. szabatossági méréseknél, amelyekhez a finom egyengetőlapokat használják, a, mérés eredményében már meg nem. engedhető hibákat okozhatnak. A találmány mármost oly finom egyengetőlap, amelynél a munkafelületet, terhelő hajlító nyomaték a lábaknak az ismerttől eltérő elrendezései folytán gyakorlatilag /megszűnik vagy legalábbis minimális értékű. A találmány alapja az, a, felismerés, hogy a finom - egyengetőlapoknál is. megállapíthatók oly alátámasztási pontok, amelyek gyakorlatilag kielégítik az úgynevezett Bessel-féle pontokban foganatosított alátámasztás követelményeit és így alkalmasak arra, hogy az ilyen alátámasztással elérhető kedvező statikai állapotot, biztosítsanak. A találmány szerinti finom egyengetőlap egyébként hasonlóan van kialakítva, mint az; ismert, finom egyengetőlapok, tehát van munkafelülete és ezzel ellentétes oldalán bordazata, valamint a bordázaton túlnyúló és egyenlőszárú háromszög, csúcsainál elrendezett három lába. A találmány értelmében azonban az egyenlőszárú háromszög szárainak metszéspontjában, elrendezett láb a, szárak által bezárt szögfelező egyenesen az erre merőleges oldaltól, az egyenlőszárú háromszög egy-egy szárának végpontjában elrendezett láb viszont a munkafelület egymásra merőleges két oldalától mint alapvonaltól elvileg 2/9 . x távolságban van csatlakoztatva, ahol x az alapvonalra merőleges oldal hossza. Ismeretes ugyanis, hogy a Bessel-féle pontokban való alátámasztás lényege sík tartóknál a tartó végedtől számított 2/9 tartóhosszban, való alátámasztás,, mert az alátámasztási pontok ilyen megválasztása esetén az alátámasztási pontok közötti részre ható hajlítónyomaték gyakorlatilag egyensúlyt tart az; alátámasztási pontokon túlnyúló tartórészekre ható hajlítónyoímatékokkal, vagyis nem lép föl olyan hajlítóinyomaték, amely az alátámasztási pontok, közötti tartórészt behajlásra, terhelné. Ha tehát a finom egyengetőlapot a három lábbal az előbb említett, módon támasztjuk alá,, akkor az alátámasztás a főszeivényekben megfelel a Bessel-féle pontokban való alátámasztás követelményeinek és így a finom egyengetőlap merevségét gyakorlatilag kielégítő módon biztosítja. Minthogy a lábak a dolog természeténél fogva nem vonalak, hanem, testek, a találmány szerinti alátámasztás nyilvánvalóan nem jelenti, hogy a lábak hosszirányú mértani középvonalának vagy súlyvonalának okvetlenül át kell mennie a Bessel-féle pontokon. Elég, ha, ezek környezetébe esik. így például megállapítottuk, hogy a lábak csatlakozási pontjainak kitűzésekor igen egyszerűen járhatunk el, ha az egyenlőszárú háromszög szárainak metszéspontjában elrendezett láb csatlakozási pontjaként a munkafelület de-