143926. lajstromszámú szabadalom • Bundázógép tekercselő hengerrel, melyen a budatekercset lengőkarok tartják

Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS ' 143.926. SZÁM 76. b. 1-7. OSZTÁLY — SI-595. ALAPSZÁM Bundáxógép tekercselő hengerrel, melyen a bundaiekereset lengőkarok tartják VEB Spinnereimaschinenbau Karl Marx-Stadt, Karl Marx Stadtban A bejelentő által megnevezett feltalálók: Ulbricht Werner, Beck Helmut és Friedrich Manfred A bejelentés napja: 1956. május 28. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1955. július 26. A találmány olyan tekercselő hengerrel ellátott bundázógép, melyen a bundatekercset lengőkarok tartják, amelyek a tekercs növekedésével a bundatekercstől lengő mozgással távolodnak. Az ilyen fajta ismert bundázógépeknél a bundatekercset a tekercselő hengerhez kizárólag a bundatekercs és a lengőkarok saját súlya nyomja. Mivel a bundatekercs súlya állandóan növekszik, a tekercs sűrűsége egyenlőtlen. Ettől eltekintve a bundatekercs nagyon terjedelmessé válik, miért is ilyen bundázógépeket ez ideig kizárólag keskeny bundaszalag feltekercselésére használhatták. Olyan tekercselőgépek részére tehát, ahol a bundát a kártoló szélességben kell feltekercselni, a megoldásnak ez a lehetősége kiesik. Itt tehát olyan terhelésről kell gondoskodni, amelynek segítségével a bundatekercset a tekercselő hengerhez nyomjuk. A kártoló szélességű bunda feltekercseléséhez ezért az eddig használt bundázó gépeket két tekercselő hengerrel használták, melyek a bundatekercset tartják. Az utóbbiakra külön terhelőberendezés hat, amely rendszerint egy fogasrúdból és egy, a bundatekercsen fekvő tágból áll, amely a bundatekercs növekedésével emelkedik. A fogasrúd fogaskerekek útján egy tengelyt hoz forgásba, amelyen szalagfék van. A bundatekercs nyomása ezen fék beállításától függ. A gyakorlat azt mutatta, hogy a két tekercselőhengerrel ellátott bundázógépeknél a féknél különböző intézkedések szükségesek. A bundatekerosi növekedésével1

ti. a tekercs nyomása .állandóan csökken, mivel az erőparalellogram oldalkomponenseinek szöge is állandóan változik. Ezért a féket terhelő súlyt eltolhatóan helyezzük el. A bundatekercs növekedésének megfelelően történik azután a súly eltolása, minek következményé a bundázógép bonyolult és megbízhatatlan működése. A találmány célja, hogy ezeket a hátrányokat kiküszöbölje, amit úgy érünk el, hogy a bundatekercs szorítónyomása a lengőkarokra ható, kilengésüket egyenletes erővel akadályozó fék útján történik. A találmány tehát két önmagában ismert berendezés kombinációjából áll, éspedig egyrészt a bundatekerccsel ellátott bundázógépből és a tekercs részére szolgáló lengőkarokból, másrészt két bundatekerccsel ellátott bundázógépeknél alkalmazott fékberendezésből. A találmány emellett azon a felismerésen alapszik, hogy lengőkarokkal ellátott bundázógépeknél nem szükséges, hogy a bundatekercsnél a fék terhelésére szolgáló súlyokat külön irányítsuk, hiszen a berendezést egyszerűen úgy szerkeszthetjük, hogy a bundatekercs mozgásának pályája egy majdnem derékszögben a bundatekercset metsző csak kis mértékben hajlított vonalat képezzen. A rajz a találmány példaképpeni kivitelét ábrázolja, amelyen az 1. ábra a bundázógépet oldalnézetben, a 2. ábra a bundázógépet a másik oldalról nézve, a 3. ábra részleges felülnézetét, a 4., 5. és 6. ábra a bundázógép különböző részleteit, a 7. ábra egy új tekercs kezdetét, a 8. ábra a tekercselő hengertől függetlenül forgatható vagy rögzíthető, az utóbbin átmenő tengelyt, a 9. ábra a lengőkarok állását a tekercselés kezdetén, a 10. ábra a lengőkarok állását a tekercselés végén, a 11. ábra bundázógépet, különösen szalagtekercselésre oldalnézetben, a 12. és 13. ábra oldal- és felülnézetben az agyak, és/vagy tarosak vezérlőeezközeit és a 14. ábra egy tárcsa ágyazását ábrázolja. A bundázógép az 1—10. ábra szerint 1, 2 oldalfalakkal rendelkezik, amelyek 3 függőleges hasitékában a 4 nyomóhengerek az 5 adagolóhengeren futnak. Az utóbbiról a bunda a 6 tengely körül la-