143824. lajstromszámú szabadalom • Sínjármű, amelynek kocsiszekrényét mindkét végén könnyű kivitelű himbán keresztül forgó alváz támasztja alá

Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.824. SZÁM 20. d. 1—5. OSZTÁLY — AU—59. ALAPSZÁM Sínjármű, amelynek kocsiszekrényét mindkét végén könnyű kivitelű himbán keresztül forgó alváz támasztja alá Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg A. G. cég, Nürnberg A bejelentés napja: 1956. június 7. Német Szövetségi Köztársasági elsőbbsége: 1955. július 7. A korszerű sínjárművektől lehető csekély holtsúly mellett lehető jó futótulajdonságokat követelnek meg. A futótulajdonságok megjavításának ismert módja, hogy a kocsiszekrényt himba közbeiktatásával egy vagy több tengelyű forgó alvázakkal támasztják alá. A himba lehetővé teszi, hogy a kocsiszekrény a futóműhöz képest a jármű harántirányában enyhe, lökésmentes lengéseket végezzen. A himba azonban növeli a jármű súlyát. Ezért a lehető csekély holtsúly követelményének kielégítése végett a himba súlyát, amennyire csak lehet, csökkenteni kell. Az ismert megoldásokban a himba súlya igen jelentékeny. Ez onnan ered, hogy mind a kocsiszekrényt alátámasztó függőleges erők, mind a jármű hossz- és harántirányában támadó erők a himbán keresztül vivődnek át s a függőleges erők gyakran még más irányba is térülnek. A mindezen erők előidézte igénybevételeket csak kellő erősre méretezett, tehát súlyos kivitelű himba bírja ki. Ismeretes ugyan olyan megoldás is, ahol a kocsiszekrényt alátámasztó függőleges erőket a himba eltérítésük nélkül adja át és a jármű hosszirányában támadó erőket a kocsiszekrény és a forgó alváz között csuklórudak közvetlenül viszik át, azonban a jármű harántirányában támadó erőket itt is kivétel nélkül a himba származtatja át. Ezért itt is még aránylag súlyos kivitelű himba szükséges, mivel a jármű harántirányában támadó erők igen jelentékeny — általános becslés szerint mintegy 8 t — értéket érhetnek el. A találmány a legutóbb említett megoldásból kiindulva arra irányul, hogy a jármű harántirányában ható erők is úgy vivődjenek át a kocsiszekrényről a forgó alvázra, hogy a himba tőlük is nagymértékben mentesüljön, tehát lényegesen könnyebb kivitelben készülhessen, mint az ismert megoldásban. Ennek elérésére a találmány értelmében a jármű harántirányában ható erők csak addig vivődnek át a himbán keresztül, amíg a himba harántirányú játéka bizonyos megengedett határt el nem ér, de az e határ elérése és meghaladása után keletkező többleterők már a himba közreműködése nélkül közvetlenül a kocsiszekrény és a forgó alváz kerete között vivődnek át. Minthogy tapasztalat szerint a jármű harántirányában ható erők mindaddig, amíg a himba a megengedett harántirányú játékkal leng, csekélyek és csak amikor a harántirányú játék a megengedett határt meghaladja, nőnek igen jelentékenyen, a himba sokkal könnyebb kivitelű lehet, mint amikor az összes harántirányú erők a himbán keresztül vivődnek át. A súlymegtakarítás igen jelentékeny, mert az átviendő haránterők a megengedett harántirányú játékon belül rendszerint 1 t-át nem haladnak meg, de azon túl a már említett 8 t-ra nőhetnek. Ez például ingákra felfüggesztett himba esetén azzal magyarázható, hogy a himba megengedett harántirányú játékán belül a harántirányú erőnek ellenszegülő ellenerőt csak az ingák súrlódása és ferde helyezkedése okozza, e játékon túl azonban a forgó alváz jelentékeny tömege, valamint a sínek és a kerekek között keletkező nyomkarimanyomás további ellenerőt idéz elő. E további ellenerők közvetlen átvitelét a kocsiszekrény és a forgó alváz között a himba megkerülésével a találmány értelmében az teszi lehetővé, hogy a himba haránt játékát a forgó alváz keretén alkalmazott ütközők korlátozzák, amelyekbe a kocsiszekrényre szerelt és a forgó alvázat meg a himbát vezető forgáscsap beleütközik, mihelyt a himba harántirányú játéka a megengedett határt eléri. Az ezután keletkező további haránterők már közvetlenül vivődnek át a kocsiszekrényről a forgáscsapon és az ütközőkön keresztül a forgó alvázra. Az ismert megoldásokban a forgó alváz keretén a himba harántjátékának korlátozására alkalmazott ütközőkbe nem a forgáscsap, hanem a himba ütközik. Ennek következtében, amikor a himba harántjátéka a megszabott határon túl növekedik, a harántirányú erők a kocsiszekrényről a forgáscsapra, erről a himbára és a himbáról ennek ütközőin keresztül a forgó alvázra vivődnek át, tehát a harántirányú erők átvitele a himbán keresztül megy végbe. Olyan, sínjárművek futókeretén, amelyeken ingákra függesztett himba nincsen, alkalmaztak már