143824. lajstromszámú szabadalom • Sínjármű, amelynek kocsiszekrényét mindkét végén könnyű kivitelű himbán keresztül forgó alváz támasztja alá

143.824 a forgáscsap hatókörébe eső ütközőket; ilyen esetekben azonban a himba harántirányú erőktől való mentesítésének problémája fel sem merülhet. Ha a himba kétrészes kivitelben úgy készül, hogy felső része a két végével függőleges irányban összenyomható himbarugókon keresztül az alsó himbarészre támaszkodik, akkor tekintettel a jó futótulajdonságok és a könnyű kivitel együttes követelményére, célszerű, ha önmagában ismert módon a forgáscsap a forgó alváz kerete felett elhelyezett felső himharészen játék nélkül forgathatóan hatol keresztül, a forgáscsapnak a forgó alváz keretéhez kb. tengelymagasságban csuklósan kapcsolt alsó részén pedig a forgó alváz kerete alatt elhelyezkedő alsó himbarész vezetődik. Ily módon a himbarugók a vízszintes irányú erőktől mentesülnek anélkül, hogy a himba felső és alsó része közé további csuklórudakat kellene beiktatni. Hogy a himbának a találmány folytán lehetővé vált könnyű kivitelét megvalósítsuk, a himbának mind a felső, mind az alsó része két-két, a himbarugókat befogadó rugóteknőből áll, amelyeket egyegy csuklórúd köt össze. Mindegyik csuklórúd két előnyösen csőalakú rúdból tevődik össze, amelyeket egy merevítő rúd fog össze s amelyek az illető csuklórúddal kapcsolt rugóteknők egyikéhez külön-külön, a másikhoz előzetes egyesítésük után csatlakoznak. A jármű mindegyik hosszoldalán a kettős csuklórudak egyike az egyesített végével, tehát egy csuklóval, a másika pedig a nem egyesített végével, tehát két külön csuklóval csatlakozik a rugóteknőhöz. Ha a csuklórudak ezenkívül belül domború csapágyhüvelyeken keresztül függőleges irányban lengethetően csatlakoznak a rugóteknőkhöz, akkor egyszerű eszközökkel sztatikailag határozott himbaágyazást értünk el. A találmány értelmében továbbá a kocsiszekrény görgőkön keresztül támaszkodik a himba felső részének rugóteknőire és a jármű mindegyik hosszoldalán a rugóteknők kifelé megközelítőleg a kocsiszekrény határolófalának függőleges síkjáig, vagy ennél is kijebb, terjednek kifelé, úgyhogy a kocsiszekrény a lehető legszélesebb alapra támaszkodik. A mellékelt rajz a találmánynak egy kiviteli példáját vázlatosan ábrázolja. Az 1. ábra felülnézet a kocsiszekrény levétele után, a 2. ábra metszet az 1. ábra II—II vonalában a jármű hosszirányában tekintve. A 3. és 4. ábra részletrajzok nagyobb léptékű metszetben. Egy sínjármű forgó alvázának 1 keretére a 2 kocsiszekrény 3 himba közbeiktatásával támaszkodik. A 3 himba a forgó alváz 1 kerete felett elhelyezett 4 felső részből és az 1 keret alatt elhelyezkedő 5 alsó részből áll. A felső 4 himbarész végei függőleges irányban összenyomható, 6, 7 csavarrugókon keresztül az alsó 5 himbarészre támaszkodnak. Az 1. ábrán az alsó himbarész tisztább ábrázolás végett nincs megrajzolva, A himbának mind a felső, mind az alsó része két-két, 8, 9, ill. 10, 11 rugóteknőből áll, amelyeket egy-egy 12, ill. 13 csuklórúd köt össze. A csuklórudak csatlakozása a rugóteknőkhöz a 3. ábrán látható. A csuklórudak végein, belül domború 14 csapágyhüvelyek vannak. Az ezeken átdugott 25 csapokat a rugóteknők 16 konzolai tartják. A 25 csapok lényegileg a jármű hosszirányában terjednek, úgyhogy a csuklórudak függőleges irányban lenghetnek. Mindegyik' 2 2,13 csuklórúd két, a jármű harántirányában terjedő 17, 18, ül. 29, 20 csőből áll, amelyeket 21, ül. 22 cső merevít. A felső 4 himbarész 12 csuklórúdjának 17, 18 csövei a 8 rugóteknőhöz előzetes egyesítésük után egyetlen 23 csapágyban,, a másik oldalon levő 9 rugóteknőhöz ellenben külön-külön, két 24, 25 csapágyban csatlakoznak. Viszont az alsó 5 himbarész 13 csuklórúdjának 19, 20 csövei a 8 rugóteknő alatt levő 20 rugóteknőhöz csatlakoznak külön-külön, két 26, 27 csapágyban és a 9 rugóteknő alatt levő 22 rugóteknőhöz előzetes egyesítésük után egyetlen 28 csapágyban. E csapágyak fentemlített kialakítása és a csuklórudak ismertetett csatlakozása a rugóteknőkhöz himba alátámasztását egyszerű módon sztatikailag határozottá teszi. A himbát térbeli lengésű, ferdén függő ingák függesztik a forgó alváz keretére. A 10 rugóteknőt 29, 30 inga, a 22 rugóteknőt pedig két további 31, 32 inga támasztja alá. A négy inga egyforma felépítésű. A 33 ingarúdon 34 csavaranyák segítségével állítható a 35 támaszték, amelyre a rugóteknő 36 nyereggel támaszkodik. A felső részben az ingák 37 támasztékfoal vannak a forgó alváz 2 keretének 38 nyergére függesztve. Nem ábrázolt domború betétgyűrűk biztosítják az ingák térbeli, hajlításmentes beállíthatóságát. A 2 kocsiszekrény a 3 himba 4 felső részére görgőkön keresztül támaszkodik, amelyek két 39, 40 görgősorrá vannak összefoglalva. A 39 görgősor a 8 rugóteknőben, a 40 görgősor a 9 rugóteknőben van ágyazva. Hogy a kocsiszekrénynek széles támasztó alapja legyen, a rugóteknők, a görgősorok és a kocsiszekrény külső szélei a jármű mindkét oldalán egy-egy közös függőleges síkba esnek. A 3 himba 4 felső része a kocsiszekrényre szilárdan szerelt 140 forgáscsapon vezetődik, amely függőleges irányú erőket nem visz át. A forgáscsap felső részén belőle sugáralakban kiinduló 41 merevítő bordák két 42, 43 hüvelyszegmenst kötnek a forgáscsaphoz. E szegmensekre kopás ellen védő 44, 45 lemezek vannak erősítve, amelyekhez 46, 47 nyomópofák játék nélkül illeszkednek. A 46, 47 nyomópofák kifelé nyíló hasítékába (2. és 4. ábra) a felső 4 himbarész 12 csuklórúdjának 27, 28 csöveit összekötő 48 merevítő lemez nyúl be. Így a 240 forgáscsap a 42, 43 hüvelyszegmensekkel együtt a felső 4 himbarészhez képest forgómozgásokat végezhet. Ha azonban a 2 kocsiszekrény és vele a forgáscsap meg a 42, 43 hüvelyszegmensek függőleges irányú mozgásokat végeznek, akkor a 39, 40 támasztó görgők e mozgásokat a felső himbarészre átviszik és ez lefelé mozogva a 6, 7 himbarugókat összenyomja. A forgó alváz csuklós kapcsolata a 140 forgáscsappal ismert módon kb. a keréktengelyek középvonalának magasságában van. A forgáscsapnak eddig lenyúló vége egy rugalmas 49 hüvellyel és erre ráhúzott kívül domború 50 hüvellyel függőleges 52 csőben vezetődik, amely 52 keresztfejbe van erősítve. E keresztfej két végét a jármű hosszirányában, de ellentett értelemben terjedő 53, 54 csuklórudak a forgó alváz 2 keretéhez kötik. Az 52 vezetőcsőnek oly hosszúnak kell lennie, hogy a forgáscsap vezetését ennek függőleges sülylyedő mozgásakor is biztosítsa. Alsó vége egyúttal a 3 himba 5 alsó részét is vezeti. Ily módon a himba 4 felső és 5 alsó része vízszintes síkban csak azonos mozgásokat végezhet, úgyhogy a 6, 7 himbarugók