143804. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés a beszélőforgalom fenntartására zavarok esetén

2 143.804 egy második, a belső áramkörben fekvő Ps 12/13 tekercs úgy ellengerjeszti, hogy a horgony csak egy 1,5 N-nél nagyobb színtsüllyedésnél (színtugrás) áll át. A ps érintkező átállása egy PSH színtugrás-segédjelfogót gerjeszt. A motornak vezérlése és ezzel a színtszabályozás fent leírt módon történik, minthogy a P-jelfogó szintén gerjesztve van. Azonban egy 1,5 N-nél nagyobb hirtelen szintsüllyedés csak a vezetékvonulatban levő zavar következménye lehet, ami a beszéd érthetőségét is erősen befolyásolja. Minthogy a szintszabályozáshoz alkalmazott vezérlőhangok, 935 Hz és 1275 Hz a beszédsávban fekszenek, a beszélgetés alatt kikapcsolva kell lenniök. Egy szinthang kikapcsolása egyenlőnek veendő egy szintugrással (1,5 N-nél nagyobb szintsüllyedéssel.) Ezen okból a foglaltság részére egy különleges ismertetőjel bevezetése szükséges, amely által megkülönböztethető a vezetékvonulatbani csillapítás növelése által való szintugrás és a foglaltság által való szintugrás. Ez az ismertetőjel egy 50 ms hosszú, 2040 Hz-es foglaltsági impulzus, melyet a szinthang kikapcsolása után az elfoglaló állomás bocsát ki és amely egy frekvenciafüggő ER jelfogót gerjeszt. A vonalnak összes más állomásain különleges áramköri elrendezés folytán lehetséges a foglaltság és zavar megkülönböztetése. Amennyiben a VET-vonaion belül zavarok lépnek fel, úgy ezeket mint vevőszintkiesést, ill. adószintkiesést a megfelelő állomásoknál optikailag és akusztikailag jelzik. Egy zavar pl. a vonalat részlegbeszélőkörzetekre bontja, amennyiben két közbenső erősítő vagy több áll rendelkezésre. A teljes vonalon belüli vagy a részlegbeszélőkörzetekben levő zavarnak kiküszöböléséig a forgalom rendkívül meg van nehezítve, ha egyáltalán nem lehetetlen, minthogy egyrészt a zavar helyéhez legközelebb fekvő, legnagyobb érzékenységre szabályozott vevő a zavarószintet rendkívül felerősíti és másrészt a zavartalan irányba továbbadott szinthang nem lesz lekapcsolva. A találmánynak alapjául szolgál, hogy a zavarokat helyileg önműködően korlátozza, azért, hogy a nem zavart részlegbeszélőkörzetekben a beszélőforgalom fennmaradjon. Továbbá azt a feltételt kell teljesíteni, hogy a zavar kiküszöbölése után a vonal önműködően ismét egy beszélőkörzetté kapcsolódik össze, anélkül, hogy a részlegbeszélőkörzetek állomásai között fennálló beszélgetéseket zavaró módon befolyásolná. A következőkben a várható zavareseteket egyenként mégegyszer elmagyarázzuk: Az egy VET-vonalban lehetséges zavarokat három csoportra oszthatjuk és kihatásukban különbözőek, úgy hogy helyi korlátozásukhoz is különböző előfeltételek szükségesek. 1. Zavar a végállomás és az első közbenső erősítő között az „a" pontban, a végállomástól távozó irányban: Az „a" pontban fellépő zavar esetén, lásd 1. ábra, pl. az A végállomás Sa adójában, vagy a ZVI közbenső erősítő El vevőjében, az El vevő jelvevőjébe nem érkezik be szinthang. A szintszabályozó fent leírt módon meg lesz indítva és a vevőt legnagyobb érzékenységre szabályozza. A szintszabályozó véghelyzetében a k bütykös utánzáró-érintkező zárása gerjeszti az ETl-jelfogót, amely etlllll érintkezőjével az M-jelfogót bekapcsolja. Ennek következtében az S2 adóra egy segédszinthang kerül. Az A állomás a zavar idejére a forgalomból kiesik, minthogy az összeköttetés egy irányban meg van szakítva. Tehát beszélőforgalomba, még csak a megmaradó, nem zavart részlegbeszélőkörzetek állomásai léphetnek. Ha most egy állomás előfizetője a nem zavart részlegbeszélőkörzeten belül foglalja a vonalat, úgy a folyamat a már leírt módon játszódik le; az összeköttetés létrejön. Emellett az érthetőség azonban nagyon rossz és részben lehetetlen, minthogy kieső SA adónál a vezetéken előálló zavarási-szint a legnagyobb érzékenységre forgatott El vevőben teljesen felerősítve adódik tovább és a zavar kiküszöbölésének pillanatában az A végállomásról újra beérkező szinthang az érthetőséget lehetetlenné teszi. 2. Zavar a végállomás és első közbenső erősítő között a „b" pontban, a végállomás felé menő irányban: A „b" pontban fellépő zavar esetén, pl. a ZVI közbenső erősítő SÍ adójában vagy az A végállomás Ea vevőjében, az Ea jelvevőbe nem érkezik be szinthang. A szintszabályozó a végállomáson szabályoz és ismét az ET-jelfogót gerjeszti. Ekkor az A állomás a zavar tartamára hasonlóképpen kiesik a beszélőforgalomból. A megmaradó részlegbeszélőkörzetben ekkor beszélőforgalom egyáltalán nem lehetséges, minthogy a foglaló állomásról leadott foglaltsági impulzus az A végállomásról az Sa vevő által kibocsátott szinthangot nem tudja lekapcsolni. 3. Zavar két közbenső erősítő között a „c" pontban: A „c" pontban fellépő zavar esetén, pl. ZVII közbenső erősítő S4 adójában, vagy a ZVIII közbenső erősítő E5 vevőjében, a ZVIII erősítőben a folyamat úgy játszódik le, mint az „a" pontbani zavaroknál. A ZVIII közbenső erősítő S6 adójára egy segédszinthang kerül. A zavar tartamára a vonal két részlegbeszélőkörzetre van osztva, A-ZVI-ZVII és ZVIII-B, melyekben a két részlegbeszélőkörzet állomásai egymással forgalomba léphetnek. Mégis a vezeték zavarószintje és a nem lekapcsolt szinthangok által azonban itt az érthetőség nagyon rossz, ill. egyáltalán nem lehetséges. A következmények a ZVIII-B részlegkörzetben az „a" pontbani zavarokkal analóg módon • mutatkoznak, az A-XVI-ZVII részlegbeszélőkörzetben a ,.b" pontbani zavarokkal analóg módon. A találmánnyal most már sikerül ia zavarok esetén fellépő következményeket megakadályozni és a nem: zavart részlegbeszélőkörzetek és vonalszakaszok számára a beszélőforgalmat egymásközt biztosítani. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy az egyes állomásokon