143666. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag, különösen órákhoz való karkötő

2 143.666 ség folytán nem kapcsolódnak ki, illetve nenv lazulnak meg. A találmány másik célja olyan karkötő előállítása, amelynek nincsenek éles szögletei vagy élei, amelyek jellemzőek a régebbi általános típusú karkötőknél, hanem a szögletek le vannak kerekítve és minden oldalon simák. A találmány további célja olyan csuklós lánc vagy karkötő előállítása, amely lehetőség szerint egy folytonos, egységes szalag látszatát kelti, tekintet nélkül arra, vajon a karkötő kinyújtott vagy összehúzott állapotban van-e. Még egy másik és nagyon fontos célja a találmánynak, egy olyan nyújtható karkötő előállítása, amelynek alkotórészei úgy vannak megszerkesztve, hogy nagyon könnyen és olcsón készíthetők és összeállíthatók, automata gépekkel pedig tömegméretekben eredményesen gyárthatók. A fent nevezett célok elérésére a jelen találmány egyik jellemzője szerint a fent leírt általános típusú csuklós lánc vagy karkötő hüvelyszerű szemekből áll, amelyeket a következőkben röviden „hüvely"-nek nevezünk, és közbenső tagokból, melyek összekapcsolják a szomszédos hüvelyeket és el vannak látva belül kis lemezrugókkal, amelyek a karkötő nyúlási irányában hatnak és e célból összelapíthatok. Az új karkötő különösen abban különbözik a régebben ismertektől, hogy minden egyes hüvelynek egyik külső fala, amely az oldalfalakat összeköti, horonnyal van ellátva, amely a karkötő nyúlási irányára haránt fekszik és amely a közbenső összekötő tagok azon részeinek a behelyezését teszi lehetővé, amelyek a hüvelyeket összekapcsolják. Ezen összekötő tagok mindegyike a hüvelyekhez: képest fél hüvely szélességnyire el van tolva és nyitott doboz alakúra van kiképezve, amelynek alapja a karkötő hosszára haránt nyúlik el és közvetlen kapcsolatba kerül a két szomszédes hüvely külső falával. Emellett a dobozalakú tag oldalfalai a hüvelyekbe belekapcsolódnak és magasságuk lényegében megfelel a hüvelyek belső magasságának. Ezeket az oldalfalakat az egyes összekötő tagok alaplemezétől hornyok különítik el, amelyek az oldalfalak mentén haladnak, közvetlenül azok alsó élével határosán és amelyekben a hüvelyek fent nevezett külső falrészei elcsúszhatnak, miközben az összekötő tagok alaplemezeivel érintkezésben vannak. A találmány szerint ezeket az alaplemezeket úgy is lehet préselni, hogy kidomborodjanak, mint egy teknő és így a külső felületük és különösen az éleik simán legömbölyítettek. A találmány másik jellemző tulajdonsága az, hogy minden dobozalakú összekötő tagnak a végei zártak azáltal, hogy végfalak vannak kialakítva. A karkötő összehúzódott állapotában ezek a végfalak fedik a hüvelyek nyitott végeit. A találmány másik:'• jellemző tulajdonsága, amely a gyártás szempontjából nagyon fontos és amelyre előzőleg már rámutattunk, az, hogy az összekötő tagban a hornyok, amelyek elkülönítik az oldalfalakat az alaplemeztől, végighúzódnak a tag egész hosszában, az egyik végfaltól a másikig és hogy ezek az oldalfalak, amelyek a hüvelyekbe belekapcsolódnak, nem kell hogy összefüggőek legyenek, hanem hézag által meg lehetnek szakítva. Ez azt jelenti, hogy az összekötő tagok dobozalakját nem szükséges előállítani a nagyon költséges sajtolási eljárással, hanem ki lehet alakítani pontos méretekben az olcsóbb kivágási és hajlítási eljárásokkal. A találmány másik jellemző tulajdonsága, hogy megakadályozza az összekötő tagoknak véletlenség folytán való kikapcsolódását a hüvelyekből. E célból a hüvelyek külső falainak mindegyike el van látva egy horonnyal, amely olyan szögben húzódik át a hajlított hüvelyélhez viszonyítva, hogy az összekötő tagok oldalfalai csak akkor helyezhetők be, vagy kapcsolhatók ki a hüvelyekből, ha a karkötőt erősen behajlítjuk a hossziránnyal keresztbe. Az ilyen kiképzésnek még az az előnye, hogy a rugóknak a karkötő egyes szemeiben nem kell beerősítve lenniök, hanem beilleszthetők az összekötő tagok oldalfalai és a hüvelyek harántfalai közé laza lemezrugók formájában. Ezeket a rugókat a hüvelyekben helyükön tartják a dobozalakú összekötő tagok végfalai, amelyek a hüvelyek nyitott végét takarják. A lemezrugókat így helyes helyzetükben tartják és megakadályozzák, hogy kicsússzanak a hüvelyekből. A találmány további jellemzője, hogy megakadályozza az összekötő tagok kikapcsolódását véletlenség folytán a hüvelyekből, a hüvelyek oly méretezésével, hogy azoknak a karkötő hosszirányába eső belső szélessége több mint kétszer akkora, mint a hüvelyek belső magassága és az összekötő tagok oldalfalrésze, amely a hüvelyekbe belekapcsolódik. A hüvelyek ilyen méretezése következtében mindegyik összekötő tag a szomszédos hüvelyekhez viszonyítva úgy fordulhat, hogy azokra merőleges helyzetbe kerül. A két szomszédos összekötő tag oldalfalrészei ekkor szorosan egymás mellett fekszenek és egyenest nekiirányulnak a hüvely azon külső fala belső felületének, amelyik szemben van a hornyolt fallal. Az összekötő tagok ilyen helyzetében egy kis U-alakú belső tok csúsztatható a hüvelybe, úgyhogy a tok aljának középső része fedi a hüvely külső falában levő hornyot, annak a. belseje felől. Ez az U-alakú tok képezi ezenkívül a házát egy pár befelé hajlított U-alakú lemezrugónak, amelyek célszerűen az U-alakú tok oldalfalára vannak szerelve és hozzáilleszkednek a hüvely oldalfalaihoz, úgyhogy miután a két kapcsoló tag normális helyzetébe fordult vissza, a kapcsoló tagok falrészei a megfelelő hüvelyekben érintkezésbe kerülnek a lemezrugókkal és azok hatnak rájuk. Ezek a lemezrugók az U-alakú tok oldalfalaihoz: vannak erősítve, vagy azoknak szerves részét képezik. Ezt el lehet érni pl. azáltal, hogy az oldalfalakat magasabbra készítjük, behasítjuk azokat hosszában mindkét végéről és a felső részt élesen befelé hajlítjuk és azután ezen részek külső végeit befelé hajlítjuk, hogy lemezrugót alkossanak. A találmánynak még egy jellemző tulajdonsága abban áll, hogy az összekötő tagnak nincs nyitott dobozalakja zárt végekkel, mint fentebb leírtuk, hanem végfalai el vannak hagyva és he-