143666. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag, különösen órákhoz való karkötő

143.666 3 lyettük minden hüvely nyitott vége be van fed­ve fülekkel, vagy lemezekkel, amelyek a hüve­lyek külső falainak egyikéből vannak kihajlít­va, úgyhogy a hüvely lényegében dobozalakot kap. Az ezen sajátságú találmány egyik foganato­sításánál az ilyen nyitott végű összekötő tagnak szintén van egy alaplemeze és egy pár oldalfala, egy zártvégű horony pedig mindegyik oldalfal­ban közvetlenül határos és párhuzamos az alap­lemezzel. Az ilyen összekötő taggal szomszédos minden egyes dobozalakú hüvelynek két oldal­fala és két külső fala van, meg egy pár végfala, amelyek — mint előzőleg lerögzítettük — az egyik külső fal hosszabb végének áthaj Utasával készültek. Az ezzel szemben levő külső fal nyí­lással van ellátva, illetve annak mindkét végén nyílás van kivágva és ezek az egyik oldalfaltól a másikig terjednek és a megmaradó külső fal­részben egy keskeny horony van, amely az egyik nyílástól a másikig terjed. A nyílások olyan nagyra készülnek, hogy a külső fal meg­maradó hornyolt középrésze olyan hosszú le­gyen, hogy lényegében megfeleljen az össze­kötő tagok minden hosszanti élrészében levő ho­rony hosszának. A hüvelyek és összekötő tagok azután összeállíthatók az összekötő tagok min­den egyes oldalfalának, a keskeny hornyon ke­resztül a szomszédos hüvelybe váló beillesztése által, olyképp, hogy a hüvely megfelelő külső falrésze ekkor az összekötő tagon levő hornyon keresztül megy át és az ilyen falrészeket ekkor az összekötő tagban levő horpny vezeti ill. az ilyen hornyok végfalai között az összekötő tag oldalfala,a hüvelyen belül csúszó mozgást vé­gez, a hüvely szemben levő külső falainak felü­lete mentén, amikor a karkötő nyúlik vagy ösz­szehúzódik. A találmánynak egy másik foganatosítási alakjánál, melynél az összekötő tagok nyitott végűek és a hüvelyek dobozalakúak, áthatjlított záróvégekkel (mint fentebb leírtuk), az össze­kötő tag mindegyik oldalfalának van egy pár hornya, amely a tag szemben levő nyitott vé­geitől befelé nyúlik, párhuzamosan az alaple­mezzel és közvetlenül mellette. Mindegyik hü­vely közepén nyílással van ellátva, illetve ki van vágva, azzal a fallal 'szemközti külső falon, amelynek vége behajlik, hogy végfalat alakít­son ki. Éppen úgy mint a két nyílás, a fent le­írt foganatosítási módnál, ez az egyszerű közép­nyílás is az egyik oldalfaltól a másikig terjed és szélessége lényegében megfelel az oldalfal — középrészek két horony közti szélességének. A külső fal két megmaradt része a nyílás mindkét oldalán szintén el van látva keskeny horonnyal. A szomszédos hüvelyek és összekötő tagok ösz­szeállítása céljából egy összekötő tag oldalfalát beillesztjük egy hüvelybe, a külső falában levő két hornyon keresztül, úgy hogy az ilyen oldal­falnak említett középrésze a két horony között csúsztatna tóan vezetve van a hüvely nyílásának szemben levő élei között. Annak meggátlása céljából, hogy a találmány két utóbb leírt foganatosítási módjánál az össze­kötő tagok véletlenség folytán ne kapcsolódja­nak ki a szomszédos hüvelyekből, a hüvely kül­ső falának hornya pontosan olyan szélességben készíthető, mint az összekötő tag anyagának vastagsága, vagy éppen még valamivel kisebbre, mint ez a vastagság. Az összekötő tag beilleszté­sére, vagy eltávolítására a hüvelyből, a hüvely oldalfalai rugalmasságuk következtében — mi­vel nincsenek a végfalhoz erősítve — könnyen széthajlanak, elegendően ahhoz, hogy az össze­kötő tag oldalfala átjuthasson a hornyon ke^ resztül. Ezen biztonsági intézkedésnek egy másik mó­dosítása, amely elejét veszi a hüvelyek és.össze-' kötő tagok véletlenség folytán való kikapcsoló­dásának és amely alkalmazható az utóbb leírt két foganatosítási alak bármelyikére, abból áll, hogy minden hüvely külső falában a horony úgy van kiképezve, hogy az oldalfalakhoz viszonyít­va ferdén helyezkedik el, és azon célból, hogy egy összekötő tag oldalfala beilleszkedjen vagy kikapcsolódjon a szomszédos hüvelyből, az ösz­szekötő tagot jelentős mértékben el kell fordí­tani vagy csavarni az ilyen hüvelyhez képest, a karkötő hosszanti irányára merőlegesen. A találmány biztonsági intézkedésének még egy másik módosítása alkalmazható az előbb le­írt foganatosítási alakra, amelynél 'minden egyes hüvely el van látva egy középnyílással, az egyik külső falán. Ennél a módosításnál csak a nyílás melletti egyik megmaradt külső falrésznél szűk-, séges egy ferde horony, míg a másik külső fal­rész egy egyenes horonnyal lehet ellátva, azaz olyannal, amely a karkötő nyúlási irányára me­rőlegesen halad, vagy semmilyen hornya nincs, vagy egy olyan hornya, melynek szélei érint­keznek egymással úgy, hogy valójában a ho­rony zárt. r Egy összekötő tag oldalfalának az ilyen szerkezetű, szomszédos hüvelybe való be­illesztése céljából először az oldalfal egyik hor­nyolt végét illesztjük be, a tagot a hüvelyhez képest elcsavarva a karkötő hosszanti tengelye körül és azután betolva az ilyen hornyolt véget, vagy az egyenes hornyon keresztül, vagy a nyí­, láson keresztül, a külső fal nem hornyolt része alá; ezután az; összekötő tagot elfordítjuk, mint azt leírtuk az előző foganatosítási móddal' kap­csolatban, hogy beilleszthessük az összekötő tag másik hornyolt falrészét a hüvely ferde hor­nyán keresztül. A leírt találmány bármelyik foganatosítási alakjánál, amelyek nem igényelnek külön rugó­házat, de amelyekben hajlított lemezrugók van­nak lazán tartva, a hüvelyek oldalfalai és az összekötő tagok oldalfalai, illetve oldalrészei kö­zött a hüvelyekben, ezeket a rugókat a hüve­lyekbe az említett nyílásokon keresztül illesztik be és célszerűfej, az összekötő tagok oldalfalai­nak vagy oldalfálrészeinek beszerelése előtt. Jelen találmány további célja, jellemzői és előnyei kitűnnek a következő részletes leírásból és a mellékelt rajzokból. Az 1—6. ábra mutatja a találmány egyik fo­ganatosítási alakját, 7—12. ábra egy másodikat és a 13—18. ábra. egy harmadik ,kiviteli alakot szemléltet. Részletesebben az 1. ábra mutatja a találmány szerinti karkötő •

Next

/
Oldalképek
Tartalom