143580. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses eljárás és berendezés ferromágneses anyagok, különösen lemezanyagok legalább egy anyagjellemzőjének roncsolás nélküli, célszerűen folyamatos ellenőrzésére

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.580. SZÁM 21. e. 37. OSZTÁLY — Vi—150. ALAPSZÁM Elektromágneses eljárás és berendezés ferromágneses anyagok, különösen lemezanyagok legalább egy anyagjellemzőjének roncsolás nélküli, célszerűen folyamatos ellenőrzésére Villamosipari Központi Kutató Laboratórium, Budapest. A bejelentő által megnevezett feltaláló: Zoltán István oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1954. június 11. A találmány ferromágneses anyagok, különösen lemezanyagok 'legalább egy anyag jellemzőjének roncsolás nélküli, célszerűen folyaimatos ellenőrzésére való elektromágneses eljárás és berendezés. Roncsolás nélküli mérés végett mindezideig úgy jártak el, hogy a mérőikészülék imagfelélő részét a vizsgálandó anyagra helyezték. Az anyag esetleges- huMimossága és oxidált felülete folytán egyenetlen mágneses illesztés miatt azonban a mérés eredménye nem volt (megbízható. Minthogy továbbá a mérőkészülék a vizsgálandó anyaggal részben közvetlen érintkezésben volt, az ismert módszerek az anyag átvezetésével foganatosított folyamatos mérésre alkalmatlanok voltak. További hátrányuk, hogy a vizsgált anyagok keresztmetszeti "területének, röviden keresztmetszetének, lemezanyagok esetén pedig ezek vastagságának ingadozásaiból eredő mérési hibákat csak számítással lehet helyesbíteni illetőleg kiegyenlíteni. A találmánnyial e hátrányokat úgy küszöböltük ki,, hogy egyrészt a 143 005 számú (Vi — 144 alapszámú) szabadalmi leírásban isimertetett módon biztosítjuk az átmágnesezés egyenletességét és a folyamatos mérés tehetőségét, másrészt gondoskodunk a keresztmetszetingadozásokból származó mérési hibák önműködő kiegyenlítéséről. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a folyamatos mérésre és a keresztnietsizetinigadozásökból származó ímérési hibák önműködő kiegyenlítésére van lehetőség, ha figyelembe vesszük az ellenőrzendő anyagjellemző és a keresztmetszetingadozás közötti összefüggést. Ebből a szempontból a két legfontosabb mágneses anyagjellemző, nevezetesen a permeabilitás és a fajlagos vasveszteség esetén a helyzet a következő: A permeabilitás (/*) mint az indukció (B) és a térerősség (H) összetartozó maximális értékeinek hányadosa, önmagában független a keresztmetszetingadozástól. Ha itehát biztosítjuk az indukció maximális értékének állandóságát, a térerősség maximális értékét a gerjesztő áram maximális értékéből önmagában ismert módon származtatva és indikálva oly értékihez jutunk, amely éppen fordítva iarányos a keresett permaebilitással. Az indukció maximális értékének állandóságát mármost úgy biztosíthatjuk, hogy a keresztmetszetingadozásokból ezekkel iarányos villamos jelet származtatunk és ezt állandó frekvenciájú áramforrás megfelelő szabályozására hasznosítjuk. A szabályozás feladata, hogy a vizsgált anyagban keltett fluxussal kapcsolódó tekercsben indukált feszültség a vizsgált anyag keresztmetszetiingadozásával arányosan változzéki A fajlagos vasveszteség, mint ismeretes, adott állandó periódusú átmágnesezésre, szinuszalakú indukció maximális értékére és 1 kg súlyú anyagra vonatkoztatott veszteség. Ebből következik, hogy az • indukált veszteséget már a fogalmi meghatározásnak .megfelelő áitmágne^ sezés esetén is helyesbítenünk kell a névleges keresztmetszettől való eltérés függvényében, mégpedig a keresztmetszettel fordított arányban. Ha ugyanis a vizsgált anyag keresztmetszete a névleges értéket meghaladja, akkor súlya is nagyobb és ezért iaz indikáció viszonylag nagyobb fajlagos vasveszteséget jelezne, minthogy a mért veszteség a súllyal arányos. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az eredeti meghatározástól eltérően az indukció maximuma helyett az indukált feszültséget, vagyis a vizsgált anyagban keltett fluxust tartjuk állandó értéken, amikor is az indukció maximális értékének változása a keresztmetszet változásával fordítva arányos. Minthogy pedig, a mérésire gyakorlatilag leginkább alkalmazott maximális indukciók (pl. 10 000 Gauss) körzetében a vasveszteség jó közelítéssel az indukció 1,7 hatványával arányos, a kereszitmetszetváltozásnak, illetőleg az indukcióváltozásnak a vasveszteség szempontjából egymással ellentétes hatása