143569. lajstromszámú szabadalom • Kézi kötőgép

2 143.569 Tekintettel arra, hogy a tűnyelvek edzése általában véve oly módon szokásos, hogy ezt az alkatrészt a tűvel együt edzik e két rész összeszerelése után, ez az edzési művelet azonban eltér az acélhuzalrúgó szükséges edzésétől, célszerűnek látszik először a nyelvet a tűvel összeszerelni és csak az ilyen módon elkészített nyelves tű edzése után a rugót behelyezni. Ilyen módon elkerülhetjük azt, hogy a rugó olyan edző hatás alá kerüljön, amely megfelel a tűnek és a nyelvnek, de nem felel meg ennek a rugónak. A találmány- továbbá oly ej árasra vonatkozik, amellyel mintákat, ill. mintázott gyártmányokat lehet készíteni, éspedig kézi kötőgépen jobbos és balos kötéseket, vonatkozik továbbá a találmány ennek az eljárásnak a megvalósítására alkalmas kézi kötőgépre. Ismeretesek már oly síkkötőgépek, amelyeknél mintázások létesítésére, éspedig főleg az úgynevezett tűágy váltással (tűágy-eltolással)' készült minták, valamint áttört, színes vagy fantázia-minták készítésére a főtűágy előtt különleges tűfoglalatot (más néven mozgatható tűslécet) helyeznek el; ez a tűfoglalat egy sorozat párhuzamosan egymás mellett elhelyezett nyelves tűt tartalmaz, amelyek iránya a főtűk irányára merőleges. A tűfoglalat olyan elhelyezésű és vezetésű, hogy x-tűi néhány mm-rel a f ő-tűágy mellső éle előtt vannak és bizonyos távolságban helyezkednek el a kötőgép főtűitől. Hogy a kívánt mintázást előállítani lehessen, a tűfoglalat tűi alsó végüknél csapok körül lefordíthatok és munka közbeni olyképp járunk el, hogy azokat a tűket amelyek a minta létesítése közben nem szükségesek, alsó helyzetükbe fordítjuk. Ennél az ismert és tűfoglalatos gép néven jelölt kötőgépnél a minta létesítése oly módon történik, hogy a főtűkkel létrehozott kötés mellett a tűfoglalat tűivel hurkolást végzünk éspedig olyképp, hogy ez a tűfoglalat fel- és lefelé mozog. Ilyen módon valamennyi hurkoló helyzetben levő tű, tehát a tűfoglalat működő tűi egyidejűleg mozognak felfelé és lefelé. A mintázásnak ez az ismert módja különösen akkor, ha azt kézi kötőgépeknél használják, azzal a hátránnyal jár. hogy viszonylag nagy az erőszükséglete ami kézi kötőgépeknél annyival is inkább hátrányos, mert az ilyen kötőgépeket főlek nők kezelik, akiknél a könnyű mozgathatóság viszonylag fontos. Az említett nagy erőszükséglet onnan ered, hogy a tűfoglalat valamennyi működő tűjét egyidejűleg kell a szemeken (más néven hurokszemeken) áthúzni és így a tűfoglalat tűinek a szemeken való áthúzásához szükséges erő a tűk viszonylag nagy száma miatt néha túlzottan nagy. A találmány értelmében ezt a hátrányt úgy küszöböljük ki, hogy a mintázást, főleg a jobbos és balos kötésnél alapvetően más eljárással végezzük el. A főtűkkel kötőműveletet végzünk oly módon, hogy a szemképzés az egyik főtűtől a másikhoz lépésenként előrehaladva létesül. Ettől függetlenül a szemnek egy kisegítő tűszerkezet tűinek működése folytán ugyancsak lépésenként egymásután mozog- • nak és ezáltal sikerül a főtűk által létesített szemeket egymásután lehúzni. Ennek az eljárásnak a megvalósítására az alapvagy főtűágyat a kézi síkkötőgépnél kisegítő tűággyal egészítjük ki, amely a főtűágyhoz hasonló kialakítású, tehát a kisegítő tűk szintén hornyokban és egymással párhuzamosan vannak vezetve. Alkalmazunk továbbá egy kisegítő lakatot, amely a főlakathoz hasonló. A kisegítő tű-ágy amelynek működése lényegileg az ismert tűfoglalat működéséhez hasonló, ellentétben ez utóbbival nem mozgatható, hanem mereven van a gépállyányban megerősítve, oly módon, hogy a tűk a kitolt helyzetben hátsó részükkel néhány mm-rel a főtűágy mellső éle előtt vannak. Hogy ezzel a kisegítő tűággyal a kézi síkkötőgépen mintázásokat éspedig főleg jobbos-balos mintázásokat lehessen készíteni, elsősorban szokott módon a főágyon ütközőt létesítünk. Ezután az ütközéssel létesített valamennyi szem közül azokat a szemeket, amelyekből balos szemeket akarunk késztíeni ,a kézi fogantyún megerősített munkahorog segítségével egyenként a főtűkről lehúzzuk és egymásután a kisegítő tűágy tűire átvisszük. Ezután a megfelelő főtűket vagyis azokat, amelyékről a szemeket a kisegítő tűkre átvittük, üzemenkívüli helyzetbe visszük, tehát hátrafelé a vezetőlécen lévő ütközőig kézzel eltoljuk. Ezután a főlakattal szokott módon egy sort megkötünk, miközben a főtűágy tűi a működő helyzetben levő tűkön szemeket képeznek és ott ahol a kisegítő tűk a főtűk helyébe léptek, a kötésnél használt szál a főlakat mozgatása után kitágított húrok alakjában jut a kisegítőtűk szárára. Ezek a hurkok a tűnyelv töve és a tűhorog között képződnek a tűkön. Ezután a kisegítő lakatot a kisegítő tűágy teljes szélessége mentén egyszer végigvisszük, megjegyezvén, hogy ez utóbbi éppen olyan széles, mint a főtűágy. Ezáltal a keletkezett hurkok azokra a szemekre húzódnak, amelyek a kisegítő tűkön eredetileg e tűk nyelvei alatt keletkeztek, olyképp, hogy új szemek képződnek. Ezután a kisegítő lakatot visszafelé mozgatjuk, miáltal a kisegítő tűk ismét felfelé tolódnak el és nyelveik a keletkezett szemeken áthatolnak. Most a kisegítő tűket még egy meghatározott nagyságú, de rövid darabbal visszafelé mozgatjuk, hogy a szem a nyitott és ferdén lefelé elhelyezkedő nyelv alá kerüljön a kisegítő tűk szárán. Ekkor ismét új szem-sort létesítünk a főlakattal és ez a művelet a leírt módon ismétlődik a további munkánál. -A kötési művelet eddigi ismertetéséből látható, hogy a főtűknek egy löket folyamán létesülő teljes ide-oda mozgása jön létre és a kisegítő lakat olyan szerkezetű, hogy a kisegítő tűk egy teljes felfelé és lefelé irányuló mozgása csak a kisegítő lakat ide-oda járása révén vagyis két löket elvégzése folyamán keletkezik. Elvben lehetséges lenne a kisegítő lakatot ugyanolyan módon kialakítani, mint a főlakatot, de két ok van amely amellett szól,, hogy előnyös a kisegítő lakatot másképpen szerkesztem. Egyrészt ugyanis ez a lakat sokkal egyszerűbb és olcsóbb lehet mint a főlakat, másrészt pedig csak a kisegítőlakat kettős lökettel való működésimódja révén sikerül ún. présmintákat kötni, amelyek létesítése egyébként a szokásos lakatokkal nem lehetséges. A találmány további javítása, ill. továbbfejlesztése abban áll, hogy a kisegítő tűágy szerkezete lehetővé teszi annak a kötőgép vázához való könnyű erősítését és oldását, ill. a főtűágyhoz való könnyű kapcsolását. Ez azért fontos és előnyös, mert megtörténik, hogy a kisegítő tűágyat hosszú ideig nem