143569. lajstromszámú szabadalom • Kézi kötőgép

143.569 ' 3 használják és így a munka kényelmes elvégzése érdekében fontos, hogy a kisegítő tűágyat erre az­időre eltávolítsuk. A kifogástalan működés és főleg a jó szemképzés céljából fontos, hogy a két tűágy egészen meghatározott és egymáshoz viszonyítva pontosan rögzített helyzetben legyen. Közelfekvő lenne mármost a kisegítő tűágyat megfelelő sarok­vasakkal a gép vázán megerősíteni. Azt találtuk azonban, hogy az ilyen szerkezet a megfelelő pon­tosság elérését nem teszi lehetővé, aminek nyilván­való oka az, hogy az egyes alkatrészek gyártási hi­bái vagy tűrései az ilyen szerkezetnél nagyon hát­rányosan mutakoznak, mert megtörténhetik, hogy összeadódnak és így végeredményben a kívánt mé­rettől való meg nem engedhető eltérések keletkez­hetnek. * Ezeket a hátrányokat a találmánnyal úgy küszö­böljük ki, hogy különleges szerelőlemezeket hasz­nálunk, amelyek közvetlenül a főtűágy és a kise­gítő tűágy között helyezendők el oly módon, hogy ezeknek a szerelőlemezeknek a cél szempontjából elegendő pontosisága lehetővé teszi a még' biztosan megengedhető tűrések betartását, a tűágyak egy­máshoz viszonyított helyzete tekintetében. Ezeknek a megfelelő kialakítású szerelőlemezek­nek a használata még azzal az előnnyel is jár, hogy könnyen lehet olyan berendezéseket alkalmazni, amelyek segítségével a kisegítő tűágy néhány egy­szerű mozdulattal vagy fogással gyorsan eltávolít­ható. A találmány értelmében, továbbá a kilincseket olyan csapok körül elfordíthatóan ágyazzuk, ame­lyek a mindenkori kisegítő tűsüllyesztőn hatolnak át. A kilincseket egy-egy hurokszerűen megcsavart és a hozzájuk tartozó csapot átfogó rugó a megfe­lelő tűemelőhöz biztosan hozzászorítja. A találmány további kialakítása abból áll, hogy az ilyen csap körül elfordítható kilincsek helyett rugókilincseket használunk, amelyek mereven van­nak a lakat lemezébe erősítve és ilyen módon lé­nyegileg laposan helyezkednek el a lakatlemez mentén. Ezek a rugókilincsek hajlított alakúak és ezáltal a tűlábakhoz viszonyított °imozdulásuk és a tűlábaknak a lakatlemez külső éléhez viszonyi­íott elmozdulása, amely a lakat közepén elhelyezsu tűsüllyesztő közepe felé irániul, azt eredményezi, hogy a tűlábak felső része a kilincsek említett haj­lításaihoz ütköznek és a kilincsek felülete mentén elcsúsznak oly módon, hogy a tűlábak a rugóerő legyőzése mellett a lakat lemezéhez szorulnak. Ez­zel azt érjük el, hogy a tűk a kisegítő tűsüllyesztő alsó éle és a tűemelő felső éle közötti köztérben egyenes vonalú mozgást végeznek, éspedig addig amíg a középső tűsüllyesztő ferde felületéhez nem ütköznek és ennek mentén lefelé el nem mozdul­nak. Miután a tűk most a szembenfekvő tűemelő ha­tása folytán felfelé mozdulnak el, a tűlábak a rúgó­kilincs befelé irányuló ferde éle mentén mozdul­nak el és eközben a rúgókilincs éle nagyjából úgy mint a tűemelő ferde élének meghosszabbítása mű­ködik, és ezek a tűlábak addig mozognak, amíg el nem érik a rúgókilincs felső csúcsát, mire azután a kisegítő tűsüllyesztő ferde felületéhez ütköznek. Ez­után ez a tűsüllyesztő a tűket ismét egy darabbal lefelé mozdítja el, míg a tűlábak végül is a lakatot annak alsó éle mentén elhagyják. Amikor a tűlábak ilyen módon a másik rugókilincs mentén elmoz­dulnak, ill. elcsúsznak, a rugókilincs nem szorul a lakat lemezéhez, annak lenyomása tehát nem kö­vetkezik be. Azáltal, hogy a kilincseket a találmány értelmé­ben rugókból alakítjuk ki, a csap körül ágyazott kilincsekhez viszonyítva számottevő előnyöket érünk el. A csap körül ágyazott kilincsnél ugyanis a ki­lincs széles felülete a lakatleimez hátsó fala mentén -csúszik el, ha csapja körül elfordul és így időnként karbantartási munkálatokat kell elvégezni. Ha eze­ket elmulasztjuk, megtörténhetik, hogy olajmara­dékok és szennyeződések valamint a kötésnél hasz­nált fonalból keletkezett és a csapon rögződött pi­hék akadályozzák a kilincs mozgását, sőt azt telje­sen meg is akaszthatják. Ez a karbantartási munka a találmány szerinti rugókilincseknél nem szüksé­ges, mert ezek laposan helyezkednek el és mint le­mezrúgók végzik a lengő mozgásokat a lakatleme­zen és így nincsen csapkörüli, forgómozgás. A rugókilincsek további, előnye, hogy nem áll fenn a lakat elakadásának veszélye, még akkor sem, ha a kézikötőgépet durván tehát nem szakszerűen kezelik. Ezt az előnyt olyképp érjük el, hogy a ru­gókilincs továbbító nyúlványával, mely alsó felü­letén van elhelyezve, a 'megfelelő tűemelő alá nyúl. Ha a tűemelő az emelő-vezetőorsó meghúzásával hatástalanítjuk vagyis a lakatlemez belső felületére visszük, akkor a rugókilincs említett továbbítónyúl­ványa ezt a rugókilincset is a lakatlemez belső fe­lületéhez húzza. Ez a működésmód a csap körül ágyazott kilincseknél nem volt lehetséges. Ezeknél a kilincseknél a tűemelő felfelé húzásánál az a ve­szély volt, hogy a lakat belsejében levő lábak a la­kat mozgásánál a kilincs belső éléhez ütköznek és ezzel a lakat mozgását meggátolják, miáltal erősza­kos mozgatási kísérleteknél tűtörések is könnyen bekövetkezhettek. A kilincseknek a találmány sze­rinti kialakítása rugóból azt eredményezi, hogy a kilincs élébe való ilyen ütközés nem lehetséges. A találmány szerinti rugókilincs további előnye az, hogy egyszerű módon lehet présmintákat elő­állítani, ha a kilinccsel együtt kikapcsoló emeltyűt is használunk. Ennek az emeltyűnek a bekapcsolá­sakor a rugókilincs hatástalanná válik, mert a la­katlemez belső felületéhez fordul és e felülethez szorul. A találmány szerinti alapgondolat továbbfejlesz­tésénél a kisegítő lakat lényegileg hasonlatossá vá­lik a főtűágy lakatjához. Így pl. ennél a lakatnál a középső tűsüllyesztő mindkét oldalán rögzített tű­emelő' van és ezen egy-egy kisegítő tűsüllyesztőt he­lyezünk el, végül pedig az utóbbi és a tűemelő kö­zött egy-egy rugózott kilincs van. Emellett a tű­süllyesztőt egy spirális beállítószerv révén, amely több mélyedéssel van ellátva, forgatható fej fölött felfelé és lefelé beállíthatóan ágyazzuk, hogy ilyen módon a szemek sűrűségét beállítani lehessen, A kisegítő lakat további javítása abban áll, hogy lengethető kulissza segítségével a tűsüllyesztőt —• tekintet nélkül az említett mélyedésekkel való be­állítására —• a spirális .beállítószerv révén adalékos mozgásra kényszerítjük egy további fejrész felett, amelyhez képest a kulissza elfordul. Ezenkívül a két kilincs egyike egy emeltyű ha­tása révén olyan helyzetbe fordulhat, amelyben ez a kilincs a tűlábakhoz képest hatástalan. Ilyen mó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom